index Belföld

„Nem mindegy, hogy a daganatos beteg milyen gyorsan kerül a jó vágányra”

Szerző: index 2026. 08. 16. 4 percnyi olvasás


„Nem mindegy, hogy a daganatos beteg milyen gyorsan kerül a jó vágányra”

A vendégek: dr. Sinkó Dániel, az Uzsoki Utcai Kórház onkológusa, valamint dr. Bursics Attila, a sebészeti-onkosebészeti ambulancia főorvosa.


A Ficzere podcastban dr. Sinkó Dániel, az Uzsoki Utcai Kórház onkológiai osztályának osztályvezető-helyettese és onkosebész kollégája arról beszélgetett, hogyan néz ki egy daganatos beteg útja a tünetek első észlelésétől a diagnózison át a műtétig, a sugár- és gyógyszeres kezelésig. A beszélgetésből egy olyan egészségügyi rendszer képe rajzolódik ki, amelyben a modern technológiák és kezelési lehetőségek egyre többet tudnak, miközben az alap- és szakellátás kapacitásproblémái miatt még mindig sok múlhat azon, hogy a beteg mikor, hol és kihez kerül.

Sinkó és Bursics szerint a daganatos betegségek magyarországi statisztikáit ráadásul érdemes óvatosan értelmezni. Évente 66–70 ezer új daganatos megbetegedést regisztrálnak, miközben a magyar rákregiszter nemzetközi összevetésben is pontos adatokat szolgáltat. A növekvő esetszám mellett ugyanakkor javultak a túlélési esélyek is. Vagyis a számok mögött nem csupán egy romló helyzet, hanem az onkológiai kezelések fejlődése is látható.

A szakemberek szerint az egyik legfontosabb kérdés ezért az, hogy a beteg milyen gyorsan kerül a „jó vágányra”. A háziorvosi felismeréstől a képalkotó vizsgálatokon át a megfelelő centrumig minden egyes lépés számít. Különösen problémásnak nevezte a diagnosztikai kapacitások szűkösségét, például az MR-vizsgálatok esetében, ahol szerinte nem lehet minden beteget egyetlen várólistán kezelni: más sürgősséget jelent egy aktív daganatos beteg kontrollvizsgálata, mint egy kevésbé akut panasz kivizsgálása.

Közben maga az onkológia is alapvetően megváltozott. A két szakértő szerint a korszerű sugárterápia ma már rendkívül pontosan képes nagy dózist leadni kis területre, és olyan betegek kezelésében is fontos szerepet kaphat, akiknél korábban kevés lehetőség állt rendelkezésre. A műtét, a sugárkezelés és a gyógyszeres terápia sorrendje sem feltétlenül előre meghatározott: egyre több esetben közös szakmai döntés alapján választják ki, melyik kezelés mikor szolgálja leginkább a beteg érdekeit.

A beszélgetés legerősebb gondolatai:

  • „Ma már egy daganatos betegnek statisztikailag azért a túlélésbe jobb esélye van, mint 5, pláne 10–15 évvel ezelőtt.” A két szakértő a beszélgetés elején rögtön árnyalta azt a képet, hogy Magyarország kizárólag a rossz daganatos statisztikák országa lenne. Azt hangsúlyozták, hogy az esetszámok önmagukban félrevezetők lehetnek: miközben sok a diagnosztizált beteg, a kezelések fejlődésével a túlélési esélyek is javultak. Vagyis az onkológia fejlődését nem pusztán az új terápiák számában, hanem abban is érdemes mérni, hogy egyre több beteg él hosszabb ideig a diagnózis után.
  • „Az, hogy egy betegségnek pontosan milyen lesz a kimenetele, az nagyon függ attól, hogy amikor elindul a beteg kivizsgálása, kezelése, akkor milyen sebesen és milyen ütemezéssel kapja meg a megfelelő vizsgálatokat, és kerül rá arra a jó vágányra, ami neki haladnia kell.”
  • „Tehát Magyarországon tulajdonképpen azt mondjuk, hogy minden szövettani diagnózis, ha ez már megszületik, az a rákregiszterben megjelenik.” A két szakértő  arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar daganatos statisztikák mögött komoly és pontos adatgyűjtés áll. Ez azért fontos, mert a nemzetközi rangsorokban elfoglalt helyünket nem lehet automatikusan úgy értelmezni, mintha az minden országban ugyanannyira pontos adatokból születne. A szakemberek tehát nem vitatták, hogy van mit javítani, de óvatosságra intettek a „sereghajtó” Magyarország-kép leegyszerűsítő használatával kapcsolatban.
  • „Az elképzelhetetlen, hogy egy szolgáltató két hónapon belül ne tudjon ma Magyarországon adni egy időpontot egy daganatos betegnek.” . Egy onkológiai beteg esetében a képalkotás sokszor nem adminisztratív lépés, hanem annak eldöntéséhez szükséges, hogy működik-e a kezelés, hogyan változott a betegség, illetve mi legyen a következő terápiás lépés. A két doktor szerint ezért a rendszernek különbséget kellene tudnia tenni a különböző sürgősségi helyzetek között.

A Ficzere egészségügyi podcast debütáló adásában a kétszeres fitneszvilágbajnok, Béres Alexandra volt Ficzere Andrea neurológus főorvos vendége. A beszélgetést itt tekintheti meg.

Korábban Szirtes Tamás is beszélt Ficzere Andreával. A legendás rendező számos olyan témát említett, amely mélyen érinti a színház világát és a színészi munka nehézségeit. Az adást itt tudja megtekinteni.

Az egyik előző adás vendége  Kovács „Kokó” István a Ficzere Podcast vendégeként nemcsak sportkarrierje csúcspontjairól, hanem a kudarcokról, a belső hajtóerőről és a tudatos visszavonulás jelentőségéről is őszintén beszélt. 

A legutóbbi adás vendége Viziné Molnár Anna ápolási igazgató és Zelenyák Brigitta, sürgősségi osztályos főnővér voltak. A két szakember személyes tapasztalatokon keresztül mutatta be, milyen terhek nehezednek ma a szakdolgozókra, miért egyre nehezebb utánpótlást találni, és miért kerülhet veszélybe maga a betegellátás is.

ad

További tartalom Önnek