A víziközmű hálózat korlátozásai egyelőre elsősorban a pesti agglomerációt érintik, de ahogy Levente mondja, ez a súlyosabb válság első tünete és a cselekvés már elodázhatatlan. Elsősorban a lakossági vízhasználatról faggattuk. 

Véges készletek

Mivel véget ért az a kor, amelyben a víz korlátlannak, kiapadhatatlannak tűnt, át kell alakítani a hozzá fűződő viszonyunkat, vízgazdálkodásunkat és a vízhasználatot. A klímaválság fokozódásával a csapadékeloszlás egyre szélsőségesebb, hosszú ideig egyáltalán nem esik, amikor pedig mégis, gyakran özönvízszerű csapadék érkezik. 

A lehulló csapadékra nem vigyázunk eléggé, elvezetjük, aztán hiányoljuk a vizet. Úgy bánunk a vízzel, éltetőnkkel, mintha gyűlölnénk: pazaroljuk, nem figyelünk megtartására, elszennyezzük.

Pedig az életünk múlik rajta: az ivóvíz, az élelemtermelés, a tisztálkodás és az ipari termelés is függ a víztől, ahogy az energiatermelés is. És ami a legfontosabb: az egész táj működésének, a hazai élővilág létének nélkülözhetetlen feltétele. Csapadék persze még mindig esik időnként, csak a szélsőségessé váló eloszlás és a párolgás fokozódása csökkenti a beszivárgást, ahogy a vízelvezetés széleskörű gyakorlata is árt.

Radikálisan csökkenteni kell a vízigényt, és ésszel kezelni a vizet. Nagy baj, hogy a szürke- (tusolás, kézmosás, mosogatás vize pl.) és feketevizet (wc-szennyezett vize) összekeveri a szennyvízrendszer, sokszorosára növelve a víztisztítás problémáját.

Arra kellene törekedni, hogy a szürke vizet minél inkább helyben használjuk fel, és ne engedjük egybe a fekete vízzel. Ennek lehetnek infrastrukturális nehézségei, de épp ez a lényeg: felismerni, hogy rosszul csináljuk.

Ha ebbe a szennyvízrendszerbe az esővizet is beengedjük, akkor az is szennyezett lesz. A szennyvíztisztítás pedig részben csak illúzió. Sok minden kiszűrhető technológiai úton, például a szerves anyagok, foszfor, de a mikroműanyagok, gyógyszermaradványok, hormonok nagyrészt ott lesznek a „tisztított” vízben. Levente szerint általában kevesebb szennyezést kellene juttatni a rendszerbe, kevesebb és kíméletesebb szer használatával.

Szürkevíz vs. feketevíz

Szűken társadalmi szempontból háromféle vízigényről beszélünk, mezőgazdaságiról, ipariról és lakosságiról – mindháromban alapvetőnek kell lennie a víztakarékosságnak. Van még egy kulcstényező: az ökológiai vízigény, hiszen nemcsak nekünk, embereknek kell víz, hanem az élővilág többi részének is.

A vízigény egy részét lehetne tisztább szürkevízből (ami jó lehet locsolásra is, pl. gyümölcsfákhoz), illetve tisztított szennyvízből fedezni.

A Velencei-tó vízhiányára például ez utóbbi látszik az egyetlen értelmes lépésnek. Lényegesen emelhetné a vízszintet, de így sem térne vissza a korábbi állapot. A Dunából és a karsztvízből való vízpótlás viszont nem jó ötletek.

A vízminőség nem csak a tisztításon múlik, nélkülözhetetlen lépés a szennyezés megelőzése. Amit nem szeretnénk a vízben látni, azt bele sem kellene engedni. Világos társadalmi célnak kellene lennie, hogy minél tisztább legyen a vizünk. A tisztításhoz persze innováció, mérnöki fejlesztések is szükségesek, de ezek nem maradhatnak a tüneti kezelés szintjén. Az épületek vízrendszerének kialakításánál is szempontnak kellene lennie a szürke és feketevíz szétválasztásának.

Van tere az egyéni cselekvésnek is, érdemes figyelnünk arra hogy, milyen mosogatószert, mosószert használunk, de Levente szerint ez nem helyettesíti a rendszerszintű megoldásokat.

Miért lehet egyáltalán olyan szereket forgalmazni, amelyek elszennyezik a vizet, károsítják a vízi élővilágot, ha ki sem tudjuk szűrni ezeket? A vízszennyezés érdemi kezelése a megelőzéssel kezdődik. Ez az elsődleges, a tisztítás csak ez után következhet. Ha szürke vizünk tisztább lenne, és ha kíméletesebb szereket használnánk, sokkal egyszerűbb lenne az újrafelhasználás.

A mosdókagyló szürke vizét belevezethetjük a vécétartályba, gyűjthetjük fürdéskor-kézmosáskor edénybe a vizet és használhatjuk wc-öblítésre vagy locsolásra. „Érdemes perlátort felszerelni a csapokra, hogy csökkentsük a vízhasználatot. Jó a víztakarékos zuhanyfej, zuhanyozhatunk kádban fürdés helyett. Használhatunk alomszéket (száraz toalettet). Amikor eljön a mosógépünk cseréjének ideje, választhatunk víztakarékosabb típust. Együnk kevesebb húst és más állati terméket, mert ezek vízigénye jóval nagyobb, mint a növényi eredetű élelmeké.”

Medencézni tilos

Érdemes ezeket megtenni, de világosan kell látni, hogy komoly korlátaik vannak. Háztartási és társadalmi szinten is rendszerszintű megoldások kellenek, amelyek tömegek számára teszik az ésszerűbb vízhasználatot egyszerűvé.

Levente szerint a cél az lenne, hogy a vízkérdés valódi stratégiai kérdésként legyen kezelve, az elegendőség elvét szem előtt tartva, és a fontossági sorrendet következetesen érvényesítve. Az új civil klímatörvény javaslatnak is része, hogy a kritikus infrastruktúrákra kiemelt hangsúlyt kell fektetni a klímaalkalmazkodás, a reziliencia erősítése során – ezek közé tartozik a víziközmű hálózat is.

A lakossági vízellátási nehézségek eddig jellemzően nem a víz elfogyásából adódtak: a növekvő vízigényt, egyes települések népességének növekedését a korábbi infrastruktúra nem képes kiszolgálni, nem lehet adott időben elég vizet juttatni a csőrendszerbe.

A mértéktelen fogyasztás és a felszín alatti vizek visszapótlódásának romlása viszont előbb-utóbb valódi vízhiánnyal is jár. Országos léptékben a felszín alól nagyjából 8-14 köbkilométer víz hiányzik már a fent részletezett összetett okok miatt.

A vízkérdés társadalmi rendezésére jó megoldás lenne bizonyos szintig nagyon alacsony áron adni a vizet, hogy az alapvető szükséglet mindenkinek biztosítva legyen. A víz viszont értékesebb közkincs annál, hogy nagy privát medencékre, gyakori autómosásra pazaroljuk: a vízfelhasználásnak egy bizonyos vízmennyiség fölött sokkal drágábbnak kellene lennie.

Mára egyértelmű, hogy másképp kell bánnunk a vízzel egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Fontos az egyéni cselekvés, de Levente szerint rendszerszintű problémákra muszáj rendszerszintű lépésekkel is válaszolni. A táji szintű vízmegtartást széles körben meg kell valósítani, és a társadalmi vízigények minden formáját felül kell vizsgálni.

(Borítókép: Pribéli Levente 2026. augusztus 7-é. Fotó: Kertész Renáta / Index)