ÉletmódSzerző: origo 2026. 08. 16. 1 percnyi olvasás
A XV. században egy ismeretlen kór söpört végig Európán.
A szifilisz – más neveken nápolyi kór, bujakór, francia betegség, vagy vérbaj – első nagy európai hulláma 1494-ben robbant ki, amikor VIII. Károly francia király 30 ezer fős, soknemzetiségű zsoldosseregével bevonult az itáliai félszigetre. A betegség orvosi szempontból egy krónikus, nemi úton terjedő fertőzés, amelyet a Treponema pallidum nevű dugóhúzó alakú baktérium okoz.

A kór korai időszakában, a XV. század végén az elváltozások még sokkal agresszívabbak voltak, mint napjainkban: a fekélyek gyorsan elborították a teljes testet, lemarva a húst és a csontokat, ami gyakran torzulásokhoz, végül pedig halálhoz vezetett. A korabeli orvosok higannyal, forró fürdőkkel, érvágással és gőzkabinokkal próbálták kúrálni a pácienseket, ám ezek a módszerek gyakran súlyosabb mérgezést okoztak magánál a kórnál.
A betegség lefolyása több szakaszra osztható: az első fázisban fájdalmatlan fekély alakul ki a fertőzés helyén, amit a második szakaszban láz, kiütések, valamint ízületi és izomfájdalmak követnek. Kezelés nélkül a fertőzés harmadlagos stádiumba léphet, ahol az idegrendszert, a szív- és érrendszert, illetve a csontokat károsító súlyos, életveszélyes szövődmények jelentkeznek. A modern orvostudomány megjelenésével és a penicillin XX. századi felfedezésével a betegség ma már antibiotikumokkal teljesen és hatékonyan gyógyítható.

A vérbaj eredetét sokáig heves viták övezték, hiszen míg egyes teóriák szerint a kór már korábban is jelen volt Európában, csak nem ismerték fel, a legújabb genetikai és régészeti kutatások – köztük egy Yucatán-félszigeten talált, több mint 9000 éves csontvázlelet – meggyőzően igazolták az amerikai gyökereket. A filogenetikai elemzések alapján így ma már bizonyosnak tekinthető, hogy a fertőzést Kolumbusz Kristóf legénysége hurcolta át az Újvilágból az európai kontinensre.