Talán soha nem volt akkora túláradó öröm, ünneplés egy kormánypárt választási veresége miatt, mint április 12-én Budapesten és több nagyvárosban. Magyar Péter május 9-én történt miniszterelnökké választásának napján is éjszakáig tartó buli volt a Parlament épülete előtt. Ebben az eléggé búvalbélelt országban sokan elkezdtek őszintén mosolyogni, nevetni, egy csapásra jobb lett a hangulat.

Ám sem az egyén, sem egy társadalom nem tud örökkön örökké lelkesedni. Teltek a hetek és a hónapok, és egyre inkább elérkeztek a dolgos hétköznapok – a mostani hőhelyzettel egybekötött energiaválság különösen rávilágít erre. Mindez éppen akkor, amikor a kormány még nem rázódott teljesen össze: különböző – és nem a fideszes sajtó által terjesztett – értesülések szerint a minisztériumok egy részében káosz ütötte fel a fejét, számos tárca pedig még nem készítette el az új szervezeti és működési szabályzatát.

Márpedig egy ilyen súlyos válság, mint a mostani, még egy jól működő, jól szervezett kormányzatot is erőteljes kihívások elé állítana, hiszen a mostani válság alapvetően természeti jellegű: nem (vagy alig) esett az eső az elmúlt hetekben, drámaian alacsony lett a Duna vízszintje, emiatt majdnem teljesen le kellett állítani a Paksi Atomerőművet. Ez azonban veszélyeztette az ország energiaellátását, és – amint azt a miniszterelnök is elismerte – az ország drágábban volt kénytelen beszerezni a villamos energia egy részét.

Bár a mostani kormányfő úton-útfélen szereti a lehető legrosszabb színben feltüntetni Orbán Viktor tizenhat éves miniszterelnöki tevékenységét (a mostani válságért is őt teszi felelőssé, egyébként nem alaptalanul), a kormány előtt álló válságkezelési mérce nem is olyan alacsony: az előző miniszterelnök idején sosem vezettek be a lakosságot érintő áramkorlátozásokat. Ez – egyelőre – az új kormány idején sem történt meg, ám a helyzet súlyosságát jelezte, hogy a július végén kezdődött válságban az új miniszterelnök számos esetben kérte az esti áramfogyasztás csökkentésére a lakosságot, a nagyobb energiafogyasztó cégeket pedig hatalmi szóval kérte meg az energiafogyasztásuk visszafogására. Bizony, ilyen nem volt Orbán Viktor kormányzása alatt.

Ha már a mostani kormányfő ellenzéki vezetőként, majd immáron hatalomban is rendkívül rossz véleménnyel van elődje munkájáról, akkor azt is be kell mutatnia, hogy egy válságot jobban tud kezelni nála.

Azt kár lenne tagadni, hogy Magyar Péter alaposan beleásta magát a témába. Most (is) bebizonyosodott, hogy hajlandó tanulni, és ez imponáló. Immáron pár hete hallhatjuk tőle a különböző vízügyi szakkifejezéseket: a legfontosabb ezek közül az immáron sokat emlegetett fenékküszöb megépítése Paksnál, amelynek munkálatai már szerda késő este elkezdődtek. Ahogy ellenzékben is számos, többperces vagy hosszabb élő videót is közzétett Magyar Péter a közösségi felületein, ezt folytatja miniszterelnökként is.

Most, hogy válság van, különös gondot fordít arra, hogy részletekbe menően tájékoztassa az ország nyilvánosságát. Olyannyira, hogy nem engedi, hogy a vízügyért, a védekezésért felelős szakmai vezetőkön túl más politikai vezető csökkentse az ő személyének a jelentőségét. Az elmúlt hetekben a szakminiszterei – Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter és Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter – nem léphettek fel vele együtt a sajtótájékoztatókon. Meglehet, hogy a munkájukkal szembeni elégedetlenség miatt Magyar Péter nem tartott igényt a jelenlétükre ezeken a sajtótájékoztatókon.

Van egy ellenpont: Vitézy Dávid – aki a miniszterek közül eddig a legjobban találta fel magát kormánytagként – még a mostani válság előtt a Baross Gábor Vasútfejlesztési Terv bemutatóján a miniszterelnök hosszan engedte őt maga mellett beszélni. Szó se róla, Vitézy nagy felkészültségről tett tanúbizonyságot, de a nagyívű tervek megvalósítása még igencsak hátravan.

Magyar Péter tehát folytatja, amiben ő nagyon jó: folyamatos bejelentkezéseivel uralja a nyilvánosságot (a miniszterelnök szerepléseiről még a vele nem szimpatizáló médiumok is beszámolnak, elvégre most ő az ország vezetője).

Azzal, hogy a kormány részéről a miniszterelnök ilyen hosszan beszél a fenékküszöb építéséről (a műszaki kérdéseket is beleértve), egyértelműen magára húzza a felelősség súlyát ezért a projektért. Megtehette volna, hogy a részletek kimondását a szakminiszterekre bízza, és ha valami balul sül el, majd ők elviszik ezért a balhét. De nem: a miniszterek legfeljebb a Facebook-felületükön, egy-egy ritka interjúban szólalhatnak meg, de a lakosság tájékoztatásának nagyját Magyar Péter viszi.

Innentől kezdve viszont a fenékküszöb paksi megépítésének sikeresen le kell zárulnia egy hónapon belül. Ha bármilyen okból is félremegy valami, akkor az ellenfeleinek könnyű dolga lesz a mostani hosszas beszédeiből válogatni és a miniszterelnök hangján bizonyítani, hogy a kormányfő rosszul döntött. Ha pedig mégis korlátozzák majd a lakosság áramellátását, akkor a földön fekvő Fidesz úgy érezheti, hogy eljött az ideje: tessék, sok a szöveg, de az új kormány még a lakosság mindennapi életét sem képes rendesen megszervezni és biztosítani.

A fenékküszöbnek rendben el kell készülnie, a lakosságot pedig nem sújthatja energiakorlátozás. A dolgokat mindenesetre nem bízza a véletlenre: rendszeresen kéri a vízügyért és a védelemért felelős szakmai vezetőktől a jelentéseket, folyamatosan „nyomasztja” őket, hogy dolgozzanak minél jobban. Ha a fenékküszöbnek köszönhetően megfelelő marad a Duna vízállása, és zavartalanul működhet a Paksi Atomerőmű, akkor dicsekedhet azzal, hogy mennyivel jobb miniszterelnök, mint az elődje volt.

Csakhogy ez a filmszínház már nemcsak arról szól, hogy sikeres lesz-e a miniszterelnök, hanem arról is, hogy lesz-e nekünk mindennap elegendő áramunk és vizünk.

A szerző politikai elemző.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Magyar Péter miniszterelnök (k), mellette Bencs Zoltán, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakértője (b4), Vargyas László, Dunaszentbenedek polgármestere (b3) és Csurgó Attila ezredes, a II. Rákóczi Ferenc 11. Műszaki Ezred parancsnoka (j3) a Duna partján Dunaszentbenedek határában 2026 augusztus 14-én. Fotó: Kiss Dániel / MTI)