Az Országgyűlés keddi ülésén Magyar Péter vezetésével a Tisza Párt frakciója és a kormánytagok Pócs János felszólalása közben rövid időre kivonultak az ülésteremből, a jelenetről itt írtunk bővebben. A Fidesz és a KDNP a parlament hétfői ülésétől maradt távol, az Alaptörvény tizenhetedik módosításának elfogadása miatt.

Puzsér Róbert a mai esettel kapcsolatban Facebook-oldalán közölte:

A Tisza-frakció Magyar Péter vezetésével kivonult az Országház ülésterméből Pócs János beszéde alatt. Nos, ezt a megbélyegzési technikát egy nagyon ártalmas, rossz gesztusnak tartom, és ennek nyomán őszintén szólva nem érzem úgy, hogy az új elit működése elődeihez képest kellően eltérő volna.

A publicista kifejtette: „A kiközösítő szándékú ignorancia kivonulásban kifejeződő módszerét még az SZDSZ országgyűlési képviselői honosították meg a kilencvenes években, hogy a diskurzus demonstratív megtagadásával jelezzék: meghallgatni sem hajlandóak azokat, akiket nem tekintenek magukhoz foghatóan civilizáltnak. A közösségi megszégyenítés kényelmesebb és intellektuálisan biztonságosabb volt, mint értelmes vitát folytatni az Országgyűlésben, amiért a képviselők nem mellesleg a fizetésüket kapják. A módszert a Fidesz frakciója hasznosnak találta, és csakhamar átvette: valahányszor Gyurcsány Ferenc szólásra emelkedett, a fideszes képviselők kivonulásukkal fejezték ki, hogy nem hajlandóak belélegezni azt a levegőt, amit beszédével az ülésterembe juttat.” Puzsér Róbert emlékeztetett, hogy ugyanehhez az eszközhöz nyúlt a Mi Hazánk Mozgalom frakciója az Országgyűlés májusi alakulóülésén.

Jelzem, hogy az ülésteremből való kivonulás demonstratív dehonesztációs művelete az elmúlt évtizedek egyik legkártékonyabb precedense, mert a viszolygás és a megalázás áthatolhatatlan szakadékát vonja a politikai kurzusok közé, amelynek szelleme aztán a társadalom minden rétegébe leszivárog – ezt gondoltam, amikor az SZDSZ, amikor a Fidesz meg amikor a Mi Hazánk frakciója gyakorolta, és most is ugyanezt gondolom, amikor a Tisza képviselői alkalmazzák

– hangsúlyozta a publicista.

Puzsér Róbert szerint „a diskurzust nem válthatja le a politikai ellenfelek emberi mivoltának semmibe vétele, mert amíg a képviselők az Országházban színpadias gesztusaikat gyakorolják, a közemberek az undor és a gyűlölet kultúráját egymás ellen fordítják, és a társadalom mélyrétegében elburjánzik a hideg polgárháború légköre.”

A publicista végül azt szorgalmazta, hogy 2026 legyen korszakhatár, a Tisza képviselői ne vegyék át a korábbi elitektől ezt a gyűlöletmetódust. „Legyen végre az a norma, hogy az országgyűlési képviselők a társadalmi párbeszéd fenntartásának szellemében igenis meg kell, hogy hallgassák egymást, és szavakkal meg érvekkel, nem pedig a másik fél tudomásul nem vételének a gesztusaival kell, hogy válaszoljanak egymásnak. Nem azért bánik bárki is tisztelettel a másikkal, mert az szerinte tiszteletre méltó, hanem mert ő maga tiszteletteljes, a tisztelet ugyanis nem valakinek, hanem valakiről szól. Enélkül nincs közös ország, és közös jövő sem lehet” – vélekedett Puzsér Róbert.

(Borítókép: Puzsér Róbert 2024. április 18-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)