KülföldSzerző: index 2026. 07. 14. 7 percnyi olvasás
Teljes készültségben a csendes-óceáni térség.
Nemzetközi felháborodást váltott ki Kína július 6-i ballisztikus rakétatesztje, amelyet a Csendes-óceán déli részén hajtott végre egy nukleáris meghajtású tengeralattjáróról. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg két évvel ezelőtt is lőtt ki rakétát a régióban, amellyel komoly aggodalmat okozott a csendes-óceáni szigetállamok körében. Utóbbiak egyre gyakrabban szólítják fel a nagyhatalmakat, hogy hagyjanak fel a térség hatalmi versengésre való felhasználásával. Szakértők azonban úgy vélik, Peking üzenete elsősorban egyetlen országnak szól: az Egyesült Államoknak.
A legfontosabb üzenet az, hogy a Népi Felszabadító Hadsereg rendkívül erős, és stratégiai nukleáris képességekkel rendelkező haderővé vált
− mondta Tong Zhao, a Carnegie Nemzetközi Békealapítvány nukleáris politikai programjának vezető kutatója.
Dominic Meagher, az ausztrál Crawford School of Public Policy kutatója szerint a teszt egyúttal azt is bizonyította, hogy a kínai hadsereg úgynevezett második csapásmérő képességgel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy Kína akkor is képes ellencsapást végrehajtani, ha támadás érné, hiszen az bárhonnan érkezhet.
Peking ugyanakkor közölte, hogy a rakétakilövés az éves hadgyakorlatainak részét képezi, ami arra utal, hogy hasonló tesztek a jövőben is várhatók. K. Tristan Tang, a National Bureau of Asian Research munkatársa szerint ez nem elszigetelt akció, hanem rendszerszintű lépés Kína részéről.
A rakétatesztek párhuzamosan zajlanak a távol-keleti ország nukleáris meghajtású tengeralattjáróinak építésével. A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete (IISS) jelentése szerint az elmúlt öt évben Kína az Egyesült Államoknál is gyorsabb ütemben gyártotta ezeket a hajótípusokat.
A térség országai viszont élesen bírálták azt, hogy Kína a kilövést nemzetközi vizeken hajtotta végre. A Csendes-óceán déli része ugyanis geostratégiai fontosságú, továbbá halászati szempontból és ásványkincseik miatt is jelentős területnek számít.
Ráadásul ez a régió amúgy is súlyosan terhelt nukleáris tesztekkel, hiszen az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország is itt végezte a hidegháború alatt különböző kísérleteit, amelyekkel környezeti károkat okozott, valamint emelkedett az egészségügyi rendellenességek száma. Emellett született két, a térségre vonatkozó nemzetközi szerződés, az atomcsend-egyezmény, valamint az éppen negyven éve hatályba lépett rarotongai egyezmény. Azóta ilyen típusú rakétateszteket egyetlen ország sem tartott a régióban.
Az utóbbi egyezményt azért érdemes megemlíteni, mert a július 6-án kilőtt rakéta abba a nukleáris fegyvermentes övezetbe csapódott be. Kína 1987-ben ratifikálta azokat a jegyzőkönyveket, amelyek tiltják a nukleáris fegyverek tesztelését az övezeten belül, illetve azok bevetésével való fenyegetést a térség államai ellen.
A tesztről többek között Matthew Wale, a Salamon-szigetek miniszterelnöke is nyilatkozott, aki elmondta, hogy „Kína ugyan jó barátja a szigetországnak, de ilyet nem tesz egy baráti ország, és a térségnek sem tesz jót”. Dominic Meagher megjegyezte, hogy az Egyesült Államok is hajt végre ilyen teszteket a Csendes-óceánon, de kerüli a rarotongai egyezménnyel védett övezetet.
Ausztrália és Új-Zéland egyaránt jelezte, hogy nem kapott időben értesítést a tesztről, míg Japán szerint az egész procedúra átláthatatlan volt. Canberra és Wellington egyre nagyobb aggodalommal figyeli, hogy Peking miként próbál még nagyobb befolyást szerezni a régióban.
A Kína és a kisebb csendes-óceáni államok vezetői között született kétoldalú megállapodások arra késztették Anthony Albanese ausztrál miniszterelnököt, hogy diplomáciai offenzívába kezdjen, ennek részeként az elmúlt évben védelmi és biztonsági szerződéseket írt alá Vanuatuval, Fidzsivel és Pápua Új-Guineával.
Az ausztrál kormányfő a tesztet követő napon provokatív, a térséget destabilizáló lépésként jellemezte Kína akcióját, majd bejelentette, hogy Canberra a Salamon-szigetekkel tárgyal egy átfogó szerződésről. Ugyanakkor Peking elutasította a vádakat, és azt állította, megfelelő időben értesítette az érintett országokat.
Szakértők megjegyezték, hogy az egyetlen mérce ezen a téren a Hágai Magatartási Kódex, amely a ballisztikus rakéták alkalmazásával kapcsolatban fektet le szabályokat, és legalább 24 órával korábbi bejelentést vár el ilyen esetekben. Némi szépséghiba, hogy a kódex jogilag nem kötelező érvényű, valamint Kína nem is írta alá ezt az egyezményt.
Továbbra is sok a találgatás azzal kapcsolatban, pontosan milyen rakétát is lőttek ki a kínaiak, azonban Tajvan Nemzetbiztonsági Tanácsának főtitkára két nappal a kilövés után azt közölte, hogy a Kuangtung tartomány melletti vizekről kilőtt eszköz egy JL−2 típusú, tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta volt.
Ezzel szemben a kínai állami média olyan szakértőket szólaltatott meg, akik szerint valószínűbb, hogy egy nagyobb hatótávolságú JL−3 típusú rakéta lehetett. „A JL–3 hatótávolsága lehetővé teszi, hogy a Csendes-óceán nyugati feléről célpontot találjon el annak keleti oldalán” – mondta Shao Yonglin katonai szakértő a CCTV állami műsorszolgáltatónak adott interjújában.
Más kínai szakértők viszont megjegyezték, ha Kína valóban jelentős katonai nagyhatalommá kíván válni, számítania kell a fokozott nemzetközi ellenőrzésre is, és ugyanazoknak a mércéknek kell megfelelnie, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság vagy Franciaország.
Kínai elemzők szerint a rakétateszt körül az Egyesült Államok és Ausztrália „megalapozatlan felhajtást” keltett, annak ellenére, hogy a távol-keleti ország már korábban hangsúlyozta: a kilövés a kínai haditengerészet rutinszerű, éves programjának része volt, amelyről előzetesen értesítette az érintett országokat. Hozzátették, hogy a felhajtás mögött rejtett szándék és geopolitikai számítás húzódik meg, amelynek célja a „kínai fenyegetés” narratívaként való erősítése.
A haditengerészet közlése szerint a teszt megfelelt a nemzetközi jognak és gyakorlatnak, és nem irányult egyetlen konkrét ország vagy célpont ellen sem. Ezzel szemben egy amerikai külügyminisztériumi tisztviselő azt állította, hogy Kína mindössze néhány órával a kilövés előtt tájékoztatta az Egyesült Államokat, ami jelentősen elmaradt attól a normától, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai követnek.
Mao Ning kínai külügyi szóvivő „kettős mércének” nevezte az amerikai vádakat, és felszólította Washingtont, hogy tárgyilagosan tekintsen Kína haderőfejlesztésére, és tartsa tiszteletben a globális stabilitást. Arra is emlékeztetett, hogy a világon eddig egyedül az Egyesült Államok vetett be nukleáris fegyvert, ráadásul a világ legnagyobb és legmodernebb nukleáris arzenáljával rendelkezik, és évente indít rakétákat nukleáris meghajtású tengeralattjáróiról, mégis Kínára mutogat.
Érdemes még kiemelnünk, hogy Hszi Csin-ping elnöksége alatt a távol-keleti ország kiemelt prioritásként kezeli a Népi Felszabadító Hadsereg modernizálását. Kína már most is a világ legnagyobb létszámú szárazföldi hadseregével és haditengerészetével rendelkezik. Bár nukleáris arzenálja elmarad az Egyesült Államokétól és Oroszországétól, Peking folyamatosan bővíti nukleáris robbanófej-készletét, valamint újabb, nagy hatótávolságú rakétákat és drónrendszereket is fejleszt.
Peking védelmi költségvetése az elmúlt négy évben mintegy évi 7 százalékkal nőtt (2026-ban várhatóan eléri a 270 milliárd dollárt), ennek ellenére kevesebbet költenek rá, mint a GDP-jük 2 százaléka. Elemzések ugyanakkor arra utalnak, hogy a valós kiadások ennél jóval magasabbak lehetnek: a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) becslése szerint például 2024-ben a tényleges összeg elérte a 313,7 milliárd dollárt.
A növekvő kínai aktivitás miatt a térség országai is emelték saját védelmi kiadásaikat, Japán például megduplázta a korábban a GDP 1 százalékában meghatározott plafont. A Fülöp-szigetek pedig beleegyezett, hogy az Egyesült Államok további négy bázist használhasson a szigetországban.
A kínai katonai szerepvállalás növelésével kapcsolatos aggodalmak elsősorban Tajvanra összpontosulnak, hiszen a szigetet Peking saját területének tekinti, és erőszakkal való újraegyesítését sem tartja kizártnak. Emiatt rendszeresen tartanak hadgyakorlatokat Tajvan körül.
Eközben az ausztrál miniszterelnök Narendra Modi indiai kormányfővel tárgyalt védelmi és biztonsági együttműködésről, ezt pedig az ausztrál sajtó összekapcsolta a kínai rakétateszttel. A megbeszélésen Anthony Albanese üdvözölte egy évente tartandó védelmi miniszteri párbeszéd tető alá hozását, amelynek célja a konzultáció és az együttműködés elmélyítése.
Emellett az ausztrál kormányfő hangsúlyozta, hogy a csendes-óceáni szigetországok vezetői egy közös nyilatkozat kiadását fontolgatják, amelyben elítélik Kína rakétatesztjét. Qin Sheng, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia munkatársa erre közölte, hogy Ausztrália az elmúlt években több védelmi és biztonsági megállapodással bővítette katonai együttműködését a térség államaival, amellyel meg akarja őrizni vezető pozícióját a régióban.
„Kína legutóbbi rakétatesztjének felfújásával Ausztrália arra törekszik, hogy Kína számára kedvezőtlen narratívát alakítson ki a Csendes-óceán déli részén, igazolja a szigetállamokkal folytatott szorosabb katonai együttműködését, sőt akár Kínát »képzeletbeli ellenségként« állítsa be” – tette hozzá Qin.
A szakértő úgy véli, hogy Ausztrália Indiával való katonai együttműködése megágyaz a Japánnal és az Egyesült Államokkal kialakított négyoldalú partnerségnek, vagyis ez a lépés azt szolgálja, hogy Washingtont még inkább bevonják a Kínával kapcsolatos aggodalmak kezelésébe. Amennyiben csökkenne a négy ország közötti elköteleződés, akkor az kedvezőtlen geopolitikai helyzetbe hozná a szigetországot.
(Borítókép: Kína megerősítette, hogy tengeralattjáróról indított ballisztikus rakétát (SLBM) tesztelt a Csendes-óceán déli térsége felett. Fotó: Video Elephant / Reuters Connect)
Napi