– Mi volt a legjobb pillanata a két napnak?
– Az egész egyben. Egyáltalán nem izgultam, éretten tudtam végigcsinálni az egészet. Amikor ott ültem a call roomban a nagy nevek között, elkezdtem azt érezni, hogy itt a helyem – árulta el Kriszt Sarolta, a hétpróba Eb-6. helyezettje.

– Hogyan gondolkodott a 800 méter előtt az elérhető helyezésekről?
– Szerintem nem nagyon volt esélyem előre lépni, csak akkor, ha valami nagyon extra történik. A célom az volt, hogy az egyaránt erős futó lengyel Adrianna Sulek-Schubertet és az olasz Sveva Gerevinit belátható távolságon belül tartsam. Eredetileg a lengyel mögött akartam haladni, de aztán elment az olasz, onnantól rá kellett tapadnom.

– Bejött az az elképzelése, hogy a második nap az erőssége. Ki tudott belőle hozni mindent?
– A távol nagyon jól sikerült, szerencsénk is volt a széllel. A gerelyre ugyanez nem igaz, de azért az is jól ment. A nyolcszázzal az idén történt valami, amiért nem megy olyan extrán, mint tavaly. De ez most nem egy megszokott nyolcszázas futás volt, a célom annyi volt vele, hogy megtartsam a hatodik helyet.

– Mit jelent önnek, hogy nagy elődje, Krizsán Xénia U23-as országos csúcsát is megdöntötte?
– Xénit kicsiként már akkor is figyeltem, amikor még nem is hétpróbáztam. Durva belegondolni, hogy már elsőéves U23-asként megdöntöttem a rekordját, bízom benne, hogy nemsokára a felnőttcsúcsát is meg tudom majd dönteni.