– Az egyik edző azt javasolta, a középdöntős úszását tegye fel a polcra. Ebből kiindulva ez a döntő a vitrinbe megy?
– Mindenképpen! Sokan elmondták, mit láttak az úszásomban, meg azt is, mi kellhet az éremhez, ezek alapján raktam össze ezt a döntőt, annyit módosítottam, hogy az utolsó nyolcvanöt métert nyomtam meg, azt akartam nagyon erősen úszni. Jól indítottam a hajrát, éppen elég erőm maradt a végére, bár az utolsó három-négy tempó már iszonyatosan fájt. Álmodtam kicsit erről… Arról, hogy odaérek a dobogóra, és netán még Kós Hubertet is meg tudom előzni.

– Kétszer úszott egyéni csúcsot, az 1:54 feltörésének küszöbén állt, min változtattak edzőjével, Virth Balázzsal, hogy ekkorát lépett előre?
– A világkupaversenyeken Amerikában nagyon figyeltünk, arra is, mit csinálnak ott a két úszás között. Nem vagyok már fiatal, kicsit visszafogottabban kellett csinálnunk sok mindent. De amikor nagyon fáradt voltam, akkor is beleadtam mindent, higgadt maradtam, nem lázadtam, de amikor Balázs látta, hogy már tényleg nem bírom, változtatott kicsit az edzésen. Figyeltünk egymásra: én arra, hogy ne menjek az idegeire, ő meg arra, hogy bent maradjak a vízben.