Máris fellángolt a minimálbérvita, holott a versenyszféra dedikált képviselői és a kormány között néhány napja megindult konzultációk sorában szeptember elején kezdődik az egyeztetés a milliókat érintő megélhetési kérdésről.

Megírtuk, a munkaadók már rátapostak a fékre: kedden Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára az RTL Híradóban közölte, hogy a korábban kialkudott, 14 százalékos emelés helyett jövőre csak egy számjegyű bérfejlesztés lehet reális, mivel az Orbán-kormánnyal kötött megállapodásban lényegesen magasabb gazdasági növekedéssel számoltak, míg az infláció várhatóan mérsékeltebben alakul, vagyis nem terheli úgy meg a pénztárcákat. Ezzel szemben a Magyar Szakszervezeti Szövetség a tervezettnél is jelentősebben emelne tovább, mondván, még a megállapodás szerinti, 14 százalék is kevés ahhoz, hogy a minimálbér elérje a bruttó átlagkereset felét.

Kérdés, hogy holnapután is jut-e kenyér az asztalra

A minimálbérvita valódi tétje több millió munkavállaló munkahelye, mindennapi kenyere, és miközben a számokról vitatkozunk, a lényeg elsikkad. Először is: a béremelés nem cél, nem egy statisztikai mutató, hanem eszköz a tisztes megélhetéshez. Aki dolgozik, annak a munkájából meg kell tudnia élni, ami számunkra nem alku tárgya, hanem kiindulópont – jelentette ki az Economxnak a Munkástanácsok Országos Szövetségének alelnöke.

Bubenkó Csaba emlékeztetett: Magyarországon a kkv-szektor a foglalkoztatás 70 százalékáért felelős, ami meghaladja a 65 százalék körüli, uniós átlagot. Ezért szerinte amikor minimálbér emelésről beszélünk, nem a multinacionális vagy tőkeerős nagyvállalatok teherviselő képessége a fő szempont, hanem az, hogy a magyar kis- és középvállalkozások – a családi vállalkozások, a tíz-húsz főt foglalkoztató kisüzemek, szolgáltatók, kereskedők – ki tudják-e gazdálkodni a kötelező emeléseket.

Ha nem tudják, annak nem a tulajdonos issza meg a levét, hanem a munkavállalók: elbocsátással, csökkentett munkaidővel, rosszabb esetben a munkahely végleges megszűnésével fizethetnek az eltúlzott emelésért cserébe – mondta, megjegyezve, hogy márpedig az a megállapodás, amely tömeges munkahelyvesztéshez vezet, nem lehet jóléti döntés, hanem a munkavállalók elleni intézkedésként érvényesül.

Arányos mentőövet várnak a kisvállalkozások

A Munkástanácsok szerint a megoldás ezért az igazságos megosztás elve mentén akár a méretarányos, átmeneti kompenzáció elrendelése lehet a mikro- és kisvállalkozások számára, hogy a bérfelzárkóztatás terhét ne csak a foglalkoztató viselje, és az ne a munkahelyek árán valósuljon meg ott, ahol a legkisebb a tartalék.

Erre kell vállalható konstrukciót kitalálni: például a minimálbér emeléshez kötött, célzott munkáltatóijárulék-csökkentéssel, amit az állam vállalna. Így nőhet a dolgozó nettója, miközben a béremeléstől jobban szenvedő kkv költsége sem emelkedik elviselhetetlenül – fejtette ki az alelnök. Szavai szerint amit az állam a járulékon enged, azt a munkahelyek megőrzésén nyerné vissza, a tartós béremelkedések fedezete hosszú távon úgyis csak egy erősebb, magasabb hozzáadott értéket termelő kkv-szektor lehet.

A vállalkozásoknak egyébként sem a béremelés a legnagyobb ellensége, hanem a tervezhetetlenség. Ha pedig a hároméves megállapodás korrekcióra szorul, azt a felek a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán kellene felvessék, nem a híradóban – fűzte hozzá, aláhúzva: nem az „egy számjegyű emelés" és a „még a 14 százalék is kevés" között kell keresni az igazságot.

A kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek közös felelősségvállalásával olyan megoldást szorgalmazunk az őszi egyeztetéseken, amely biztonságos az embereknek, de nem sodorja veszélybe éppen azokat a munkahelyeket, ahol tízből hét magyar munkavállaló dolgozik – mondta Bubenkó Csaba.