Ha egy klub elveszíti évről évre a legjobbjait, majd világklasszis-ígéret szélsőjét és legjobb középcsatárát is elviszik tőle, legjobb bekkjére alkuszik az FC Barcelona, ott ritkán törnek ki ünneplésben, ritkán csettintenek elégedetten a szurkolók és a vezetők – de az RB LEIPZIGNÉL speciel igen, ugyanis itt a legnagyobb sztárok eladása nem tragédia, hanem a normális üzletmenet célja, sava-borsa, egyben a munkájuk elismerése. Tegyük hozzá gyorsan, a klublegenda kezdőkapusukat és egyik legrutinosabb középpályásukat is elengedték, és nem rajtuk múlott, hogy a klubtörténelmük egyik legjobb hátvédje nem igazolt el tőlük – ugyanakkor tízmilliókért vásárolnak olyan játékosokat, akik azonnali erősítésnek számítanak, de van bennük növekedési potenciál is. 

Az előző idényben a Bundesliga harmadik helyén végzett a Lipcse, alaposan kijavítva az előző évi 7. helyezést, ami negatív rekordjának számít az élvonalban (a legjobb eredmény az ezüstérem). Igaz, a visszaesés szinte borítékolt ott, ahol három év alatt elengednek egy Josep Martínez – Konrad Laimer, Josko Gvardiol, Mohamed Simakan/Angelino – Dani Olmo/Emil Forsberg, Szoboszlai Dominik/Amadou Haidara, Xavi Simons/Ilaix Moriba, Christopher Nkunku – Benjamin Sesko, Alexander Sörloth/Yussuf Poulsen/Timo Werner, Lois Openda/André Silva csapatot...