GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 15. 1 percnyi olvasás
Az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent hozzá van szokva a jegybankok elleni vakmerő fogadásokhoz. Korábban a Soros Fund Managementnél dolgozott – annál a fedezeti alapnál (hedge fund), amely az 1992-es fontválság idején arról vált híressé, hogy „bedöntötte” a Bank of Englandet. Július végén azonban Bessent az ellenkező irányba fogadott: egy jegybank oldalára állt annak devizája védelmében. Hozzányúlt az Egyesült Államok devizatartalékaihoz, hogy segítse a Bank of Japant (BoJ) a jenvásárlásban, miután a japán deviza 1986 óta először gyengült a dollárral szemben a 163-as szint fölé.
Minden héten új cikkek a The Economist-ból
Bessent nem csinált titkot legújabb piaci húzásából. Egy a sajtó számára részben nyilvános kabinetülésen a Camp David-i tárgyalóasztalon jól látható helyen hagyta teendőlistáját, amelyen ez állt: „Japán jent venni.” Főnöke szintén büszke volt a beavatkozásra. „Mi... pénzügyileg nagyon-nagyon erősek vagyunk. Kértek egy kis segítséget” – magyarázta büszkén Donald Trump elnök.
Japán kétségkívül hálás volt. Ám nagy tévedés lenne gyámoltalan naivaként tekinteni az országra.
Épp ellenkezőleg: a japán kormánnyal való összefogással Amerika minden idők egyik legnagyobb devizapiaci kereskedőjével társult – egy olyan intézménnyel, amely akkora léptékű pozíciókhoz szokott, amekkoráktól bármelyik fedezeti alap megremegne.
Napi