Több százezres megtekintésű videók, széles követőtábor: a Bűnvadászok nem a semmiből vált a magyar közélet egyik legtöbbet vitatott jelenségévé. Oda lépett be, ahonnan az állam sokak tapasztalata szerint kivonult. Valós félelmekből, lassú eljárásokból és megrendült bizalomból épít feszesre vágott politikai show-t, amelyben a kamera előtt néhány perc alatt az ítélet is megszületik.

A YouTube-műsor akcióiban a Mi Hazánkhoz köthető csoport tagjai jelennek meg nem fizető bérlőknél vagy önkényes lakásfoglalóknak tartott embereknél, járőröznek problémásnak minősített közterületeken, és feltételezett elkövetőket keresnek. A képlet könnyen érthető: van sértett, bűnösnek kijelölt szereplő és erőt felmutató csapat, a kamera pedig rögzíti a rend helyreállításának ígéretét. Minden konfliktusból új epizód, minden epizódból politikai bizonyíték lehet.

A témáról a magát baloldali politikai szervezetként meghatározó Szikra Mozgalom tartott közönséget is bevonó pódiumbeszélgetést, amelyen az Index is részt vett. Hogy ne egyetlen narratívából közelítsük meg a témát, büntetőjogászt, szociológust, valamint a Bűnvadászok vezetőjét is megkerestük.

A kamera már ítéletet is hirdet

Csepella Olivér, a Szikra elnökségi tagja szerint a Bűnvadászokra mindenekelőtt műsorkészítőként kell tekinteni. Egy budapesti rollerlopásnál szerzett tapasztalata alapján nem a nyomkövető adatainak rendőrségi átadása, hanem az üldözés és a konfliktus rögzítése volt a cél. A vágás, a narráció és a dramaturgia jókra és rosszakra bontja a szereplőket, miközben eltünteti az összetett társadalmi okokat – mondta Csepella Olivér, aki a Bűnvadászokat a Mi Hazánkhoz szorosan kötődő „árnyékszervezetnek” nevezte, amely szerinte pénzügyi, jogi és politikai támogatást kap a párttól, miközben a legalitás határán működik.

Hegyi Szabolcs jogász, a TASZ szenior szakértője ugyancsak jól felépített médiaterméknek tartja a műsort, de népszerűségét nem pusztán a dramaturgia magyarázza. Arra a valós társadalmi igényre épít, hogy valaki védje meg a tulajdont és lépjen fel ott, ahol a hatóság lassúnak vagy tehetetlennek látszik.

Hegyi Szabolcs emlékeztetett: az állam egyik alapfunkciója megakadályozni, hogy az emberek vélt vagy valós sérelmeik miatt maguk vegyenek elégtételt. Ezért monopolizálja az erőszakot, a jogérvényesítést pedig a bűnüldözésre és az igazságszolgáltatásra bízza; törvényes felhatalmazás nélkül az erőszak bűncselekmény lehet. Ha mindenki maga tehetne igazságot, az szerinte gyorsan barbárságba taszítaná a társadalmat.

A Bűnvadászok lakáskiürítési akcióinál vezetőjük új bérleti szerződést köt a tulajdonossal, majd erre hivatkozva jelenik meg az ingatlannál. A dokumentum, a fekete ruhás, „beavatkozási csoport” feliratú emberek és a kamerák együtt törvényes eljárás látszatát kelthetik. Hegyi Szabolcs szerint azonban az új szerződés nem jogosít fel senkit az ott lakók önhatalmú eltávolítására: erre birtokvédelmi eljárás, birtokper, jogerős bírósági döntés és végrehajtás szolgálhat.

Csepella Olivér ennél is keményebben fogalmazott. Szerinte a Mi Hazánk és a szélsőjobboldal a valós közbiztonsági és lakhatási problémákat a „jó polgárok” és a bűnözőnek kijelölt kívülállók konfliktusára egyszerűsíti, amelyre az erő és a büntetés kínál gyors választ.

Amit a Mi Hazánk csinál a Bűnvadászokon keresztül, az nem más, mint egy náci hazugsággyár, egy náci pornó. Egy teljesen alantas, számító politikai hatalomszerzési technika

– mondta.

A legsúlyosabb következménynek azt tartja, hogy a műsor az igazságosság és a biztonság iránti jogos vágyat a legkiszolgáltatottabb csoportok ellen fordítja. „Ezt az elemi igényt egy teljesen haszontalan, sehová sem vezető gondolat szolgálatába állítják: azt mondják, a megoldás az, hogy le kell menni az utcára, és szájba kell verni a cigányokat” – fogalmazott.

A biztonságot nem szabadcsapatok teremtik meg

Egyikük sem vitatta, hogy az állami rendszer gyakran cserben hagyja a tulajdonost. Akinek van jogi tudása, pénze és ügyvédi háttere, eredményt érhet el a jegyzői, bírósági vagy végrehajtási eljárásban, a „kisember” viszont könnyen elveszik a bürokráciában, és arra jut, hogy a jog nem védi meg. Hegyi Szabolcs szerint a Bűnvadászok éppen ezt a jogtudatossági és érdekérvényesítési hiányt használja ki.

Ezért a válasz nem merülhet ki a műsor elítélésében. Hegyi Szabolcs elérhetőbb jogi segítségnyújtást, közérthető tájékoztatást, az elavult lakásbérleti szabályozás átfogó felülvizsgálatát és a rendőrök felkészítését sürgette. A hatóságoknak a meglévő szabályokat is következetesen érvényesíteniük kell az önbíráskodással és a jogellenesen szervezett rendfenntartással szemben.

Csepella Olivér a háttérben felhalmozódó szociális válság kezelését tartja égetőnek: a szerhasználókat gyógyítani, a pszichiátriai betegeket ellátni, a hajléktalanságban vagy mélyszegénységben élőket segíteni kell. Szerinte a valódi biztonságot nem a kamerák előtt rendet vágó tagbaszakadt férfiak, hanem a működő jog, az elérhető segítség és a jelen lévő állam teremti meg.

„Nemi identitástól, származástól, vallástól függetlenül”

Tekintve, hogy a Szikra Mozgalom által szervezett panelbeszélgetésen az esemény témájául szolgáló Bűnvadászok tagjai közül senkit nem hívtak meg, ezért megkerestük Bartal Andrást, a csoport ötletgazdáját és vezetőjét. Az egyébként a Mi Hazánk XV. kerületi önkormányzati képviselőjeként is tevékenykedő Bartal András lapunknak elárulta, ő is sokszor találkozik azokkal a véleményekkel, miszerint önbíráskodók, de hangsúlyozta, hogy minden egyes akciójuk törvényes keretek között zajlik. Elárulta, mielőtt kimennek egy adott helyszínre, azt gondos tervezés előzi meg, főként jogi szempontból, hogy még csak véletlenül se lehessen beléjük kötni.

„Átfésüljük az ügyeket, mielőtt belekezdünk. Eddig se követtünk el semmilyen jogszabálysértést, és ezt az idő is igazolta. Miután a rendőrség is észlelte és tapasztalta ezeket, mondhatom, hogy konzekvensen járnak el” – fogalmazott, amikor arról is kérdeztük, hogy a hatóságokkal milyen viszonyt ápolnak.

Volt korábban egy nagy visszhangot kiváltó eset, amikor a Bűnvadászok több tagját előállították egy XIX. kerületi akciójuk közben. Erről azt is elmondta, hogy bár még hivatalosan nem zárták le az ügyet, az még nyomozati szakban tart, de tudomása szerint nem áll meg az ellenük megfogalmazott vád.

Legutóbb például júliusban, amikor ombudsmani vizsgálat indult egy civil személy bejelentése nyomán.

A szervezet vezetője felidézte, hogy 2025 februárjában hozták létre a Bűnvadászokat, és eddig minden egyes akciójuk sikerrel járt, a bűnelkövetőket pedig átadták a rendőrségnek, ahogyan azt a törvények előírják a civilek számára. Az önkényes lakásfoglalókról – vagy ahogyan ő fogalmazott, lakásbitorlók – kapcsolatban azonban azt is elmondta, hogy hiába sikerül végül az ingatlanokat jogtalanul használókat eltávolítani, az általuk okozott több millió forintos károkat végül senki nem téríti meg az ingatlan tulajdonosainak, mert erre nincsen jogi lehetőség. 

Felidéztük neki a konferencián elhangzott szavakat, miszerint a koncepciójuk annyi, hogy „le kell menni az utcára, és szájba kell verni a cigányokat”.

Az akciók során mindig pontosan tudjuk, hogy kikkel van dolgunk, mert mindenről tudunk kell. Sok információt gyűjtünk be a tulajdonos által, de a helyszínen a bűnözőkkel, az önkényes lakásfoglalókkal szemben mindig törvényesen lépünk fel és soha nem erőszakkal, megfélemlítéssel. Ami nagyon fontos, hogy nemi identitástól, származástól, vallástól függetlenül indulunk a bevetésekre és segítünk a minket megkereső tulajdonosoknak. Célunk a tulajdonjog hiányosságának, megváltoztatásának bemutatása a társadalomnak és az új kormánynak. Kell a változás, mert az nincs rendjén, hogy a jog a bűnözőt, a lakásbitorlót, élősködőt védje. Sajnos munkánk során az, hogy kivel találkozunk, azt nem mi döntjük el, hanem a sors. Mindenképpen ezzel az ingatlanjogi problémával kell már végre foglalkozni, és nem azzal, hogy milyen típusú népcsoporttal találkozunk

– fejtette ki erre reagálva Bartal András.

Hozzáfűzte, hogy „egy olyan társadalmi réteget próbálnak felhasználni ellenünk, akikkel nagy probléma van”, szerinte velük kellene foglalkozniuk a hatóságoknak, hogy például önkényes lakásfoglalások ne történhessenek meg. Beszélgetésünk végén hangsúlyozta, állampolgári jogon járnak el, majd azt üzente a társadalomnak, hogy „legyenek bátrak, segítsék az elesetteket és a bajbajutottakat” és „ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni és harcoljunk a tulajdonunkért.

Mikor számít valami önbíráskodásnak?

A Bűnvadászok akcióit egyesek a leterhelt rendőrség munkáját pótló civil segítségnek, mások jogállamban elfogadhatatlan önbíráskodásnak látják. A jogszerű fellépés határairól, a civilek felvételeinek bizonyító erejéről és a rendőrségi együttműködés lehetőségéről Szabó Zsolt Tibor PhD ügyvédet, büntetőjogászt, az ELTE megbízott oktatóját kérdeztük.

A büntetőjogban az önbíráskodásnak pontos feltételei vannak: erőszakkal vagy fenyegetéssel kell valakit vagyoni igény teljesítésére kényszeríteni. Erőszaknak már a támadó jellegű fizikai ráhatás is minősülhet, akkor is, ha nem okozhat sérülést; fenyegetés pedig olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely komoly félelmet kelthet, és nem kell feltétlenül élet vagy testi épség ellen irányulnia.

A bűncselekmény ugyanakkor már az erőszak kifejtésével vagy a fenyegetéssel befejezetté válik: nem szükséges, hogy a sértett végül teljesítse a követelést.

A kiskapu: az elfogási jog és a birtokvédelem

A törvény bizonyos helyzetekben megengedi a kényszert: ilyen a birtokvédelemnél alkalmazható jogos önhatalom és az elfogási jog. A bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, de haladéktalanul át kell adnia a nyomozó hatóságnak, vagy értesítenie kell a rendőrséget. Szabó szerint bűncselekmény észlelésekor az azonnali rendőrségi bejelentés vagy feljelentés a legtisztább és legbiztonságosabb út; feljelentést nemcsak a sértett tehet.

A Bűnvadászok jellemzően tetten ért tolvajoknál és önkényes lakásfoglalóknál avatkozik be. Tolvaj esetében addig beszélhetünk tettenérésről, amíg a forró nyomon üldözött elkövető elfogására reális lehetőség van. A lakásfoglalás összetettebb: a Ptk. alapján a tilos önhatalommal szemben a tulajdonos és segítői felléphetnek, de a jogos önhatalomnak arányban kell állnia a birtoksértéssel, és időben sem lépheti túl a szükséges mértéket.

A civilek fényképei, GPS-adatai és videói felhasználhatók a bíróságon akkor is, ha az elkészítésükről az elkövető nem tudott vagy tiltakozott ellene: a bűncselekmények felderítése és a közérdek védelme elsőbbséget élvezhet a bűnelkövető személyiségi jogaival szemben.

A törvényi kizárás elsősorban a hatóságok szabályszegésére, például illegális lehallgatásra vonatkozik; a civilek által átadott bizonyítékokat a nyomozó hatóságnak az eljárás részévé kell tennie.

Szabó Zsolt Tibor érthetőnek nevezte az ilyen csoportok megjelenését, amíg kisebb súlyú bűncselekmények nyomozása is két-két és fél évig tarthat, az azonnali fellépésre olykor nincs kapacitás, és egyes helyzetek – például az önkényes lakásfoglalással szembeni fellépés – jogi keretei hiányosak. Hangsúlyozta ugyanakkor: amíg a Bűnvadászok tagjai ismerik és betartják az anyagi jogi, eljárásjogi és bírói gyakorlati szabályokat, nem követnek el bűncselekményt, így büntetőjogi eszközökkel sem lehet fellépni ellenük.

Szövetkezhet-e a rendőrség a Bűnvadászokkal?

Ha a civilek segítenek, adódik a kérdés, miért nem dolgozik velük együtt a rendőrség. Szabó Zsolt Tibor szerint az Alaptörvény és a vonatkozó ORFK-utasítás alapján informális együttműködésre nincs lehetőség, a hivatalos megállapodásnak pedig szigorú feltételei vannak. A rendőrség csak olyan szervezettel létesíthet partnerséget, amely tiszteletben tartja az alapjogokat, betartja a jogszabályokat, segíti a rendőrség munkáját, a lakosság érdekeit szolgálja, és működésével kapcsolatban nem merült fel törvényességi aggály.

Egy egyetemmel vagy a polgárőrséggel köthető ilyen megállapodás, egy megosztó vagy párthoz köthető szervezettel azonban nem. A forródrót, a közös akció vagy a zárt rendőrségi adatbázisok használata már azt a kérdést veti fel, mikortól követhet el a rendőr hivatali visszaélést.

Ha a civil akciózók átlépik a törvényes határt, ugyanúgy számolniuk kell a Btk. következményeivel, mint bárki másnak. Felmerülhet az önbíráskodás, a személyi szabadság megsértése, a kényszerítés, a magánlaksértés, a garázdaság vagy – valótlan hatósági vád esetén – a hamis vád; emellett polgári perek és sérelemdíj is fenyegetheti őket.

A csoport egyes tagjai ellen indult eljárások ténye önmagában nem jelent bűnösséget. A hatóságoknak akkor is végig kell vinniük a vizsgálatot, ha végül kiderül, hogy a civilek jogszerűen jártak el. Szabó Zsolt Tibor összegzése szerint

a tetten ért tolvajjal szembeni jogszerű fellépés, illetve a tulajdonos tilos önhatalommal elveszített birtokának arányos meg- vagy visszaszerzése és ennek segítése önmagában nem alapoz meg büntetőjogi felelősséget.

Feljelentés azonban ettől még tehető, és az eljárás lezárása akár évekig is eltarthat.

Pártpolitikai docu-reality, amely maga teremti meg a konfliktust

Zsolt Péter médiaszociológus, szociálpszichológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója a docu-reality műfaj pártpolitikai aleseteként határozta meg a Bűnvadászok működését. A hagyományos dokumentarista műsorban az újságíró végigkísér például egy rendőrségi akciót, ebben az esetben azonban a műsor készítője maga is a cselekmény előidézőjévé és propagálójává válik. A hasonlóságot a dramatizált szerkesztés adja, a párt hatalomra juttatásának szándéka, valamint a szervezet és a párt közötti finanszírozási kapcsolat miatt azonban Zsolt Péter a propagandisztikus jelzővel egészítené ki a meghatározást.

A Bűnvadászokhoz hasonló csoportok iránti igényt szerinte egyszerre táplálhatja a közbiztonság romlása, a hatóságokba vetett bizalom gyengülése, a lassú jogérvényesítés és az emberek általános bizonytalanságérzete. Legalább ilyen fontosnak tartja azonban a fordított hatást:

Azzal, hogy a Bűnvadászok felkarolnak és nyilvánosságra visznek ilyen eseteket, egyúttal azt a benyomást is erősítik, hogy az állam nem működik megfelelően. Ez nem pusztán következménye, hanem egyik célja is lehet a tevékenységüknek.

További veszélyt jelenthet, ha a stáb kiélezi a konfliktust, majd a felhevült szereplőket magukra hagyja. Zsolt Péter ezzel a működéssel a mediációt állította szembe: a mediátor összehozza a konfliktus résztvevőit, és a megoldás felé tereli őket, míg a Bűnvadászok eldöntik, kinek van igaza, majd ennek megfelelően lépnek fel.

– fogalmazott. Az igazságtétel iránti igény alapvető emberi és morális szükséglet, az erre építő civil tevékenység azonban könnyen túllépheti a civilizált társadalomban elfogadható határt. Szerinte ebben az esetben nem is feltétlenül a konfliktus civilizált rendezése a cél.

A műsorok befogadása és a nézők motivációja ugyanakkor többféle lehet. Akik nem pusztán szórakozásból nézik a videókat, hanem politikailag is azonosulnak velük, azoknál elsősorban a rend iránti vágy lehet meghatározó. Zsolt Péter feltételezése szerint a műfaj különösen az alsóbb társadalmi rétegek körében lehet népszerű. Ennek oka, hogy ezek a csoportok kiszolgáltatottabbak, bizalmatlanabbak a társadalmi intézményekkel szemben, és rosszabb érdekérvényesítési lehetőségekkel rendelkeznek. A videók számukra egyszerre kínálhatják a gyors igazságtétel, az erő felmutatása és a rend helyreállításának élményét.

Az összetett társadalmi konfliktusok áldozatokra és bűnösökre osztása a médiaszociológus szerint elsősorban a zárt gondolkodású emberek igényeit elégíti ki. Ez a gondolkodásmód nem köthető kizárólag egyik politikai oldalhoz sem: lényege, hogy gyorsan és egyértelműen ítél, miközben figyelmen kívül hagyja a körülményeket. Példaként Angela Merkelt említette, aki fiatalon maga is lakásfoglaló volt: közüzemi díjakat fizetett, de Berlinben úgy jutott otthonhoz, hogy beköltözött egy üresen álló lakásba, helyzetét pedig 1982-ben, a helyi választások idején tudta legalizálni. A zárt gondolkodás kizárólag a lakásfoglalás tényéből indulna ki, míg a nyitott gondolkodás azt is vizsgálná, milyen volt akkor az NDK, és milyen lehetőségei voltak Merkelnek.

Zsolt Péter ezt az irodalom példájával is érzékeltette. Szerinte aki rendszeresen olvas jó regényeket, kevésbé fogékony az ilyen műsorokra, mert az összetett történetek felfüggesztik az azonnali ítélkezést, és arra késztetik az olvasót, hogy több szereplő nézőpontját és motivációját is mérlegelje.

A Bűnvadászok formátuma ezzel ellentétesen működik: már az elején kijelöli az áldozatot és a bűnöst, majd az így kialakított értelmezési keretben mutatja be az eseményeket

– mondta.

A legitim civil önszerveződés és a politikai célú megfélemlítés közötti jogi határt Zsolt Péter szerint elsősorban a jogászok tudják meghatározni. „Szociológiai és médiatudományi szempontból azonban ehhez hozzá kell tenni a működés propagandisztikus jellegét is. A pártkötődés, a politikai finanszírozás és a jól azonosítható politikai narratíva miatt az akciók nem választhatók el attól a hatalmi céltól, amelynek szolgálatába állítják őket” – hívja fel a figyelmet.

A jelenségre ezért önmagában a tiltás vagy a büntetőeljárás sem adhat teljes választ. Az intézményekbe vetett bizalom helyreállításának egyik hatékony kommunikációs módszere lehet, ha felkért szakemberek személyes találkozókon hozzák össze a helyi lakosságot és a rendőrséget. „Erre használható a World Café módszer speciálisan magyar viszonyokra kidolgozott és a gyakorlatban is alkalmazott változata, a Police Café. Ennek célja, hogy a rendőrök és az állampolgárok közvetlenül beszélhessenek a helyi problémákról, közösen tárják fel a bizalmatlanság okait, és ne a konfliktus kiélezésében, hanem annak rendezésében váljanak érdekeltté” – mutat rá Zsolt Péter.

(Borítókép: Bűnvadászok járműve 2025. február 25-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)