– Kétszáz éve ugyanaz a bolygó, de szinte felismerhetetlenül más világgazdaság. A grafika azt követi, hogy ki mekkora szeletet hasított ki a világ vásárlóerő-paritáson számított GDP-jéből az elmúlt két évszázadban – hívta fel a figyelmet a fejleményekre Sebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője.

Kínától az Európai Unióig

Az egyetemi docens jelezte: Kína története a leglátványosabb fordulat. Részesedése 1820-ban 28,6 százalék volt, majd az iparosodásban szerzett európai lemaradás, a belső válságok, a háborúk és a politikai felfordulás közepette töredékére zsugorodott. 

Japán görbéje egy másik gazdasági dráma. A háborús pusztítás után infrastruktúra-fejlesztéssel, magas megtakarításokkal, képzett munkaerővel, technológiai felzárkózással és exportképes iparral emelkedett a csúcsra. Az 1991 körül kipukkadt részvény- és ingatlanbuborék, a banki rossz hitelek, a lassú alkalmazkodás és az öregedő társadalom viszont évtizedekre lefékezte.

Nagy-Britannia a 19. század egyik főszereplője volt. A Brit Birodalom 1820-ban a világ GDP-jének 23,1 százalékát képviselte. A gőzgép, a textilipar, a vasút, a tengeri kereskedelem és a gyarmati rendszer óriási előnyt adott, de az iparosodás más országokra is átterjedt. A két világháború költségei, az amerikai és német felemelkedés, majd a dekolonizáció fokozatosan véget vetett ennek a fölénynek.

Az Egyesült Államok ezzel ellentétes utat járt be. így például 1820-ban még csupán 2,3 százalékot képviselt, 1944-ben viszont már 29,7 százalékot. Hatalmas belső piaca, természeti erőforrásai, tömegtermelése, technológiai fejlődése és háborús ipara úgy erősítette meg, hogy közben versenytársai hadszíntérré váltak. A részesedése azóta 14,7 százalékra csökkent, de ez inkább a világ többi részének felzárkózását, mint Amerika gyengülését mutatja.

Az Európai Unió 2025-ben 12,3 százalékos világgazdasági részesedéssel még mindig óriási blokk. Megjelenése azonban részben statisztikai újracsoportosítás. A számok azt mutatják, hogy 1993-tól több korábban külön ábrázolt gazdaság egy közös területként szerepel. 

Egy ország termelése nőhet, miközben a részesedése csökken, ha mások még gyorsabban bővülnek. A világgazdaság nem állandó, maga a torta is sokszorosára nőtt a vizsgált időszakban.

Tovább gyengülhet Európa 

– A hatalomátrendeződés mögött újra és újra ugyanazok az erők jelennek meg. Technológia, energia, termelékenység, kereskedelem, intézmények, népesség és háború. Aki egy korszak kulcstechnológiáját gyorsabban alkalmazza, piacokat szerez és képes tőkét mozgósítani, az előretör. Aki későn alkalmazkodik, annak a relatív súlya elolvad – magyarázta Sebestyén Géza. Szerinte pontosan ezért nagyon aggasztó, hogy az Európai Unió jelenleg technológia, energia, termelékenység, kereskedelem és népesség terén is egyértelműen lemarad az Egyesült Államok mögött, de még Kína is előttünk van a népességtrendek kivételével minden egyes fontos területen. Ez azt valószínűsíti, hogy a jövőben az öreg kontinens szerepe tovább csökkenhet. 

– Vajon a 21. század Kína és Ázsia évszázada lesz, ahogyan a 19. század brit, a 20. pedig amerikai dominanciát hozott? A grafika legnagyobb tanulsága éppen az, hogy nincs örök gazdasági hegemónia. A vezető helyet nem elég birtokolni, azt újra és újra ki kell érdemelni – tette hozzá a szakértő.