Az Alzheimer-kór – amely egyre több idős embert érint – az agyban felhalmozódó káros fehérjékkel és az idegsejtek pusztulásával jár. Ahhoz, hogy a betegséget időben felismerjük, olyan új biológiai jelzőkre van szükség, amelyek megmutatják a stressz, a gyulladások és az anyagcsere-folyamatok szervezetünkre gyakorolt hatásait. A kortizol a testünk első számú stresszhormonja: segít fenntartani az egyensúlyt, és mivel könnyen átjut a vér-agy gáton, közvetlenül befolyásolja a szellemi működést is. A kutatók ezért azt vizsgálták, hogy a hormon napi hullámzása miként függ össze a kognitív hanyatlással.

Közel 4000 embert vizsgáltak

A kutatás a Chicago Health and Aging Project keretében valósult meg, amely évtizedek óta követi nyomon az idősödő lakosság egészségi állapotát. A vizsgálatban 3895 színes és fehér bőrű idős felnőtt vett részt, akiknek a szellemi képességeit háromévente tesztelték.

A kortizolszint méréséhez a résztvevők egyetlen nap során háromszor adtak nyálmintát: ébredéskor, késő délután és este. Ez alapján a kutatók két dolgot tudtak külön elemezni:

1. 1.

   A napi ritmust: vagyis azt, hogy mennyit ingadozik a hormonszint a reggeli csúcs és az esti mélypont között.

2. 2.

   A teljes napi mennyiséget: vagyis azt, hogy összességében mennyi kortizolt termelt a szervezet a nap folyamán.

Az eredmények szerint a színes bőrű résztvevőknél a kortizolszint napi hullámzásának görbéje laposabb volt – azaz a hormonszint kevesebbet változott a nap során, mint a fehér résztvevőknél. Ezzel párhuzamosan a színes bőrű résztvevők átlagosan alacsonyabb tesztpontszámokat értek el, és gyorsabb szellemi hanyatlást mutattak.

Nem találtak összefüggést az Alzheimer-kórral

A kutatás tisztázta a kortizol kétféle hatását az agyra:

• A jó napi ritmus véd: Az egészséges, mérsékelt napi ingadozás (amikor reggel magas a szint, estére pedig lecsökken) lassabb szellemi hanyatlással járt együtt. Ha ez a természetes hullámzás eltompult, az alacsonyabb kiindulási szellemi képességeket jelzett.
• A túl sok hormon árt: Ezzel szemben a legmagasabb teljes napi hormontermelés – amikor a szervezet egész nap túl sok kortizolt bocsát ki – már gyorsabb kognitív hanyatlással járt együtt.

Az adatokból kiderült tehát, hogy ha ez a napi görbe ellaposodik – vagyis a hormon szintje nem mutat egészséges ingadozást, hanem napközben is magasan marad –, az rosszat sejtet a szellemi teljesítményre nézve. Ugyanakkor a kutatók nem találtak szignifikáns összefüggést a kortizolszint mutatói és a tényleges Alzheimer-kór kialakulásának kockázata között. Ez a szakértők szerint a vizsgálat korlátozott időtartamának és az Alzheimer-kór rendkívül hosszú, akár évtizedes lappangási szakaszának tudható be.

A tanulmány legfőbb tanulsága, hogy a nyálból mért kortizolszint segíthet azonosítani a stressz okozta korai agyi öregedést. Bár a kortizol és a szellemi hanyatlás közötti kapcsolat mindkét rassznál hasonlóan működött, a színes bőrű résztvevőknél megfigyelt tompább kortizolritmus a kutatók szerint a tartós társadalmi és életmódbeli stresszhatások biológiai lenyomata is lehet.

(via NewsMedical)