Mintha vonzanák a kulcspillanatok Kristoffer Zachariassent. A 32 éves norvég középpályás nevéhez 18 gól és 16 gólpassz fűződik 76 nemzetközi ferencvárosi kupameccsén: a Slovan, a Crvena zvezda, a Monaco, a Fiorentina, a Red Bull Salzburg, valamint a Ludogorec ellen is szerzett már fontos gólt. Csütörtökön Zabrzéban hivatalosan nem ő volt az egyenlítő találat szerzője, ám ha a 82. percben elvégzett bal oldali Cadu-szögletnél nem robban be a rövid sarokhoz, és nem előzi meg Michal Sáceket, a lengyelek cseh játékosa aligha juttatja saját kapujába a labdát – márpedig ez a mozzanat döntötte el a párharcot.

„Hihetetlen érzés volt, főleg a szurkolóink előtt egy ilyen nehéz mérkőzésen – mondta a Nemzeti Sportnak Kristoffer Zachariassen, akinek gólörömét lapunk pénteki számának címlapján Árvai Károly kollégánk fényképével illusztráltuk. – A visszavágó egyes időszakaiban óriási nyomás alatt tartottak bennünket a lengyelek, ezért még inkább felszabadító volt az egyenlítő gól megszerzése. A hangulat miatt nehéz körülmények között harcoltuk ki a továbbjutást, éppen ezért nagyszerű siker ez. Mindamellett tudjuk, hogy fejlődnünk kell még.”

A norvég válogatottban háromszor pályára lépő futballistát arról is kérdeztük, hogyan tud egy teljes meccsnyi zakatolás után újra és újra plusz energiát mozgósítani, és a hajrában odaérni a labdára, amivel eldőlhet egy-egy mérkőzés.

„Nem tudom erre a választ, ilyen a futball. Időnként szerencsénk van, máskor nincs. Ezúttal nekem és a csapatnak is kedvezően alakult az este. Hiszem, hogy ha folyamatosan olyan keményen dolgozol, ahogyan csak tudsz, és mindig a lehető legtöbbet adod magadból, azt előbb-utóbb meghálálja a futball.”

Hozzáállásáról nem csak a szurkolók és a sajtó beszél elismerőn. Corbu Máriusz szerint a norvég középpályás éppen azzal mutat példát, amit hétről hétre, különösebb látványosság nélkül beletesz a játékba.

„Nekem ő példakép – mondta a Nemzeti Sportnak Corbu Máriusz, aki a hazai meccsen szerzett góljával szintén kulcsfigurája volt a továbbjutásnak. – Sokaknak talán nem tűnik fel játékának hasznossága, mert nem az a típus, aki látványos extrát mutat vagy végigcselezi a pályát. Viszont aki ért a futballhoz, pontosan tudja, hogy követendő példa, amit csinál. Ilyennek kell lennie egy profi futballistának!”

Na igen, ha ilyen személyiségek vannak a csapatban, az óriásit lendíthet egy indiszponáltan játszó társaságon. A Górnik ráerőltette akaratát a Ferencvárosra, amely az első félidőben nem találta a ritmust, ritkán tudott tartósan labdát birtokolni, párharcai többségét elveszítette, az agresszívan futballozó hazaiak rendre megnehezítették a labdakihozatalait.

„Szenvedtünk, nem tudtuk olyan ritmusba terelni a mérkőzést, amilyenbe szerettük volna, hiányzott az intenzitás, valamint a letámadásunk sem működött – folytatta Kristoffer Zachariassen. – A Górnik jól játszott, stabil teljesítményt nyújtott. Nehéz pontosan megmondani, mi történt velünk, de labda nélkül sokkal agresszívabbnak kellett volna lennünk. Ha nincs meg az intenzitás védekezésben, labdával sem egyszerű egyik pillanatról a másikra felpörögni. A szünetben arról beszéltünk, hogy nagyobb vehemenciával kell futballoznunk, meg kell nyernünk az egy az egy elleni párharcokat. A második félidő jobban nézett ki, még ha messze nem is olyan volt, mint amilyennek szerettük volna.”

Corbu is úgy érezte, a Górnik elsősorban hozzáállásban és intenzitásban nőtt a zöld-fehérek fölé.

„Mintha jobban akarták volna a győzelmet, az első félidőben ők diktálták az iramot. Nem voltam elégedett a saját teljesítményemmel és a társakéval sem. Nem gondolom, hogy ez a Górnik erősebb volt, mint például a Twente, inkább mi voltunk sokkal gyengébbek: intenzitásban, akaraterőben, pontosságban, szinte mindenben. Szerencsére annyit azért tudtunk javulni a második félidőben, hogy kiharcoljuk a továbbjutást, de nem szeretnénk ezen a szinten ragadni. Legalább úgy akarunk játszani, ahogyan a Górnik elleni első mérkőzésen, amikor fölényben futballozva nyertünk.”