Jackl Vivien 16 percen belül úszott – életében először.

A 17 éves versenyző hihetetlenül nehéz programot vállalt ezen az Eb-n, ugyanis a 800 gyors és a 400 vegyes után pénteken az 1500 gyors döntője volt terítéken (és szombaton nekiindul a 200 pillangónak is).

Volt, amikor mosolyogva, volt, amikor kicsit sírósan szállt ki a medencéből, és az érzelmei az 1500 gyors fináléjának a legvégén is kiültek az arcára.

„Elérzékenyültem a végére – vallotta be Jackl Vivien. – Nem számítottam ekkora egyéni csúcsra. Kinéztem az edzőmre, Márti nénire, láttam, ott is nagy a boldogság. Szerintem ennek az időnek tudunk örülni szívből.”

Jackl Vivien egyéni csúcsa 16:06.37 volt, ebből lett péntek este 15:57.39, és akkor arról még említést sem tettünk, hogy a csütörtöki előfutamban 16:16.34-et úszott Kocsis Márta tanítványa.

Ezt követően negyedikként ért célba az 1500 gyors döntőjében, és így értékelt: „Ennek az úszásnak tudok örülni. Persze egy kis tüske van bennem, mert az érem megint nem jött össze, de kiadtam magamból mindent. Fájt, nagyon fájt, főleg, hogy elkezdett fájni a csípőm és a derekam is, már csak emiatt sem számítottam erre az egyéni csúcsra. Gyorsan kezdtem, de igyekeztem nem arra gondolni, vajon meghalok-e a végére. Próbáltam Márti nénit is keresni a szememmel úszás közben, hátha jelez, gyors-e ez a tempó, de őszintén szólva, nem láttam túl jól, csak azt, hogy hajt előre, és mutogat, hogy a belső pályákon úszókra figyeljek. Tizenhat percen belüli úszó lettem, szeretném azt mondani, hogy ebben még van több is, kipihentebb állapotban lesz még jobb is.”

Kipihentebb volt péntek este Kós Hubert is – a délelőtthöz képest mindenképpen.

Kós Hubert nagyon fáradtan vágott neki a 200 pillangónak pénteken, a délelőtti előfutamban majdnem „meghalt” a vízben, ám még így is továbblépett az esti középdöntőbe, ott meg egyéni csúccsal (1:55.13) rukkolt elő, és a negyedik idővel kvalifikálta magát a szombat esti fináléba.

Ezek után megjelent a vegyes zónában, kezében a melegítőjével, a szemüvegével, a sapkájával és a cipőjével, így a karjait széttárni nem tudta, de a hangsúlya mellé a széttárt karokat is oda lehet képzelni: 

„Hogy lettem negyedik?”

Egyöntetű választ kapott, úgy ment, mint a golyó.

„A kétszáz háton megtanultam, nekem az elejétől mennem kell, mert az utolsó ötven nagyon fáj: az úszásom felgyorsult az elmúlt években, és van egy alapgyorsaságom, amelyet nem szabad leállítanom, mert különben szétesik az úszásom ritmusa – mondta Kós Hubert. – Szeretem amúgy a kétszáz pillangót, de egy dolog szeretni valamit, a másik jó lenni benne. Ez azért nem megy annyira könnyen, mint a kétszáz hát. Nem is erre készülök, és lehet, hogy nem is kell tovább keresgélnem a számokat, mert van egy váltónk. Ha továbbra is lesz, ott az újabb éremesély, és akkor nem kell próbálgatnom, mi is férhet még bele az olimpiai programba.”