GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 14. 2 percnyi olvasás
Nincs fejlemény a korábbi köztársasági elnök ügyében.
A tizenöt alkotmánybíró közül tizenhárom azt mondta csütörtökön, hogy egy jogi norma tartalma semmiképp nem eljárási kérdés, ezért utasították vissza érdemi vizsgálat nélkül a Fidesz-KDNP képviselőinek normakontroll-kérelmét a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat (kekva) megszüntető Alaptörvény-módosítással szemben.
Az Alkotmánybíróság (Ab) hatáskör hiányában, érdemi vizsgálat nélkül visszautasította azt az ellenzéki indítványt, amely az Alaptörvény 16. módosítását célozta. A vita középpontjában nem az elfogadás módja, hanem az állt, hogy egy konkrét, egyszeri jogviszony rendezésére szolgáló rendelkezés egyáltalán tekinthető-e valódi alkotmányos normának.
Az indítványozók ugyanis nem állították, hogy az Országgyűlés megsértette volna az Alaptörvény módosítására vonatkozó formai szabályokat. Nem vitatták sem a kezdeményezés jogszerűségét, sem az előírt szavazati arány meglétét. Érvelésük lényege éppen az volt, hogy a kifogásolt szabály még szabályos eljárással sem válhatott volna az Alaptörvény részévé, mert szerintük nem általános alkotmányos normát, hanem egy konkrét helyzet egyszeri rendezését tartalmazza.
Az AB többsége szerint ennek vizsgálata már tartalmi kontrollt jelentene.
Ha ugyanis a testület maga dönthetné el, hogy egy alkotmánymódosítás megfelel-e az általa kialakított alkotmányfogalomnak, majd ennek alapján megtagadhatná annak alaptörvényi rendelkezésként történő elismerését, azzal lényegében az alkotmánymódosító hatalom döntését bírálná felül. Erre azonban az Alaptörvény nem ad lehetőséget.
A tizenöt alkotmánybíró részvételével meghozott döntéshez ketten fűztek különvéleményt. Handó Tünde és Polt Péter szerint az AB-nak előbb érdemben tisztáznia kellett volna saját hatáskörét.
Annak eldöntése, hogy egy rendelkezés jogi természete az eljárási követelmények részének tekinthető-e, önmagában is alkotmányjogi vizsgálatot igényel
− mutatott rá Handó.
Polt Péter pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy előbb azt kellett volna meghatározni, milyen ismérvek alapján beszélhetünk egyáltalán az alkotmánymódosító hatalom gyakorlásáról. Érvelése szerint,
ha egy Alaptörvénybe emelt szabály elsődleges célja egy meghatározott személy, vagy konkrét intézményi helyzet közvetlen rendezése, felmerülhet, hogy az alkotmányjogilag nem tekinthető klasszikus alkotmánymódosításnak.
Tehát önmagában attól, hogy az Országgyűlés valamit Alaptörvény-módosításnak nevez és annak megfelelő eljárásban fogad el, attól még vizsgálható, hogy valóban az alkotmánymódosító hatalom gyakorlásáról van-e szó.
Ezzel a többségi döntéssel a négy ellenzéki indítvány egyikének a sorsa eldőlt. Arról viszont még továbbra sincs döntés, hogy az ellenzék szerint Alaptörvény-sértő, hogy
Napi