Úgy tűnik, hogy az EU-n kívülről érkező, az EU-ban élő és dolgozó migránsok nehezebben találnak stabil, hosszú távú munkát, mint a bennszülött uniós lakosság.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Az Eurostat legfrissebb adatai azt mutatják, hogy a 27 tagállam egyikében élő 20 és 64 év közötti, nem uniós állampolgárok körében volt a legmagasabb az ideiglenes szerződések és a részmunkaidős foglalkoztatás aránya az elmúlt évtizedben, míg az állampolgárok körében a legalacsonyabb.

A szakértők ezt számos tényezőnek tulajdonítják, beleértve a nyelvi akadályokat, a kulturális különbségeket és az adminisztratív terheket.

"Sok nem uniós polgárnak további akadályokba ütközik a stabil, állandó munkához jutáskor, beleértve a nyelvi akadályokat, a képesítések el nem ismerését, a korlátozottabb szakmai hálózatokat, a diszkriminációt és a bevándorlással kapcsolatos korlátozásokat" - mondta Joanna Hofman, az Ipsos piackutató cég kutatási és értékelési, foglalkoztatási, jóléti és készségfejlesztési igazgatója a Europe in Motion című lapnak.

"Ennek eredményeként nagyobb valószínűséggel lépnek be a munkaerőpiacra a bizonytalanabb foglalkoztatási formák révén" - mondta.

Mások szándékosan kevésbé állandó munkát választanak saját személyes preferenciáik miatt.

"Néhány migráns szezonális vagy rövid távú munkát vállal, és aktívan kereshet ideiglenes vagy részmunkaidős munkát, mert vissza kíván térni hazájába, vagy mert ez a megállapodás jobban megfelel a körülményeiknek" - mondta Hofman. "Azonban azt várnám, hogy a strukturális munkaerő-piaci akadályok magyarázzák a különbségek nagy részét."

Ennek ellenére az elmúlt években csökkent az ideiglenes vagy részmunkaidős munkát vállaló nem uniós állampolgárok aránya, és 2025-ben érte el a legalacsonyabb szintet.

Az Eurostat adatai szerint 2015 és 2025 között Cipruson, Hollandiában és Lengyelországban regisztrálták a legmagasabb arányt az EU-n kívüli munkavállalók, akik a blokk 27 tagállamában élnek és dolgoznak ideiglenes szerződéssel.

Ezen túlmenően a női alkalmazottak az összes állampolgársági csoportban nagyobb arányban kötöttek ideiglenes szerződéseket, mint a férfiak, a legnagyobb eltérést Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában tapasztalták.

Hofman esetében valószínűleg több tényező is hozzájárul a nemek közötti egyensúlyhiányhoz.

"A gondozási kötelezettségek fontosak, mivel a nők még mindig nagyobb valószínűséggel egyeztetik a fizetett munkát a gyermekgondozással vagy más gondozási kötelezettségekkel, ami növelheti annak valószínűségét, hogy ideiglenes vagy rugalmasabb munkát vállalnak" - mondta. "A nők túlreprezentáltak olyan ágazatokban is, mint az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás és a vendéglátás, ahol viszonylag gyakoriak az ideiglenes szerződések."

2025-ben a nem uniós polgárok a legnagyobb valószínűséggel vállaltak részmunkaidős munkát, ez az arány körülbelül 22%, míg a kérdéses ország állampolgárainál ez az arány körülbelül 17%-ra esett vissza.

A más EU-országok részmunkaidős alkalmazottai a két csoport közé kerültek, 20%-kal.

A részmunkaidős munkavégzés tekintetében a legnagyobb eltérést az állampolgárok, a más uniós országokban dolgozó uniós polgárok és a nem uniós polgárok között Hollandiában figyelték meg, ezt követi Finnország és Franciaország.

Ráadásul a nők aránya ismét jóval magasabb volt a részmunkaidős foglalkoztatásban, mint a férfiaké az összes állampolgársági kategóriában.

Másrészt 2025-ben az önfoglalkoztatás a hazájukban élő uniós polgárok körében volt a legmagasabb, 13,5%.

Ezt követték a más uniós országokban élő uniós polgárok 10,9%-kal, a nem uniós állampolgárok pedig 10,1%-kal.

A szakértők szerint néhány ok, amiért az állampolgárok nagyobb valószínűséggel vállalnak ilyen jellegű munkát, a jogi, adó- és szabályozási rendszerek ismerete, valamint a finanszírozáshoz, szakmai hálózatokhoz és információkhoz való hozzáférés.

"A nemzeti állampolgárok általában nagyobb valószínűséggel rendelkeznek ezekkel az erőforrásokkal, és kevesebb adminisztratív akadályuk van" - magyarázta Hofman. "A nem uniós állampolgárok további jogi vagy vízummal kapcsolatos megszorításokkal is szembesülhetnek, ami kevésbé teszi elérhetővé az önálló vállalkozói tevékenységet."

Az állampolgárok Görögországban és Olaszországban, míg más uniós országok állampolgárai Horvátországban és Portugáliában mutatták ki a legmagasabb arányt.

Az EU-ban az önálló vállalkozók aránya következetesen magasabb volt a férfiak körében az összes állampolgársági csoportban.