Az Arad megyei Lippához tartozó Máriaradna – amely az Osztrák–Magyar Monarchia idején Mariazell után a legjelentősebb Mária-kegyhely volt – mindmáig tömegeket vonz. Felekezeti és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül érkeznek ide a hívek, hogy a csodatevő kegykép előtt fohászkodjanak, így a szentmisék magyar, román, horvát és német nyelven, sőt görögkatolikus liturgiával is zajlanak. „Sokak számára hagyomány, hogy ilyenkor külföldről is hazalátogatnak” – mondta az erdélyi Krónikának Reinholz András, a radnai bazilika plébánosa.

Ekként a szentmisék is több nyelven zajlanak a következő sorrendben: 

Augusztus 14., péntek: 

18:00 – szentmise román és magyar nyelven, 19:00 – szentmise horvát nyelven, 20:00 – rózsafüzér négy nyelven, majd körmenet a Szűzanya kegyképével. 

Augusztus 15., szombat, főünnep: 

7:30 – horvát nyelvű mise, 

9:00 – magyar nyelvű mise, 

11:00 – ünnepi, többnyelvű (román–magyar–német) szentmise, 13:00 – román nyelvű mise, 14:00 – görögkatolikus liturgia, 17:00 – Gheorghe Iovu koncertje.

Küzdelem a megmaradásért a történelem viharaiban

Máriaradna története a Kárpát-medencei sors tükre. A török hódoltság idején, 1695-ben a lángokban álló kápolnából csodálatos módon épen került ki a Mária-kép. Később, a nagy aradi pestisjárvány idején szerveztek ide először tömeges zarándoklatot. A hely fontosságát jelzi, hogy Rudnay Sándor esztergomi érsek végrendelete szerint szívét a kegykép közelében helyezték örök nyugalomra.

A kommunista diktatúra azonban mély sebeket ejtett a kegyhelyen. 1951-ben a román hatalom üldözte és kényszerlakhelyre száműzte a templomot gondozó ferences szerzeteseket, a rendszerváltás utáni évtizedek pedig emberi és anyagi erőforráshiányt hoztak. Bár a 2010-es években végrehajtott, mintegy tízmillió eurós felújítás visszaadta a kéttornyú bazilika és a rendház régi fényét, a megújulás ma sem állt meg. Reinholz András plébános vezetésével jelenleg is dolgoznak a Kálvária-domb felújításán, beleértve az európai ritkaságnak számító, 14 stációs Jézus dicsőséges útja helyreállítását, amelyet az orosz katonák pusztítottak el 1952-ben.

Míg a második világháború után még 750 katolikus élt a településen, mára mindössze kilencvenen maradtak – felük magyar. A magyar iskola 1954-es megszüntetése óta az asszimiláció mély nyomokat hagyott itt.
Mégis, Nagyboldogasszony napján a kegyhely újra megtelik élettel.