• A nyaralóban régi relikviákat, például Nemzeti Színházból származó székeket is őriz
• Az ország legidősebb színésze 99 éves, a családjával a balatoni nyaralóban pihen
• A napjait olvasással, tévénézéssel és forgatókönyvírással tölti, a saját élettörténetét szeretné megfilmesíteni

– A lányommal és az unokámmal nyaralunk ebben a szerény hajlékban a feleségemmel, Klárikával együtt, de a fiatalok most éppen a Balatonban lubickolnak. Mi már nem merészkedünk be a vízbe, inkább csendesen elvagyunk a házban vagy a teraszon – mondta.

A nyaralót hangulatos kert öleli körül, hűs árnyékot kínálva az idős párnak.

– Sajnos, már nem én ápolom, nem is bírnám, és kicsit szédülök is. Megelégszünk azzal Klárikámmal, hogy gyönyörködünk benne, és néha a szomszédok bekukkantanak hozzánk egy kis beszélgetésre. Ilyenkor sztorizgatok nekik, van miről mesélnem a színpadon töltött hetven évről – mesélte a színész, aki – érthetően – egyre szívesebben kalandozik a múltban. – Neves kollégám, Mécs Károly is a szomszédom volt, tőlünk pár méterre pihente ki magát a nyári színházi szünetben. Vele gyakran összejártunk, sőt, együtt szurkoltunk a fiataloknak, akik az egyik udvaron rendszeresen rúgták a labdát, de – sajnos – már ő sincs köztünk, tavaly hagyott itt bennünket... Nagyon hiányzik, mint ahogy a többi kolléga, jóbarát is, akikkel annyi élményt éltünk meg. De így van ez, amikor az embert ilyen sokáig tartja meg a jóisten – búslakodott a Família Kft. egykori sztárja, aki – szinte hihetetlen – tíz hónap múlva tölti be a 100. évét!

Az a célja, vallotta nem egyszer, hogy ezt a kerek évfordulót megérje. Aztán jöhet a többi… Minden esélye megvan rá, hiszen eddig elkerülték a komolyabb betegségek, fiatalos, derűs, mindig mosolygós arca egyáltalán nem árulkodik magas koráról, annak ellenére, hogy a a mozgása az utóbbi időkben kicsit lelassult, és a néha rátörő szédülések miatt már ritkán vállalkozik önálló sétákra. Ennek ellenére sem egyhangúak a napjai.

– Egy cseppet sem unatkozom, könyveket olvasok, tévét nézek, és újabban írogatok is. Egy forgatókönyvön dolgozom, mert nagy vágyam, hogy kalandos életem története megelevenedjen a filmvásznon – újságolta, majd megmutatta a szinopszist, amelynek a munkacíme: A pokol tornácán, illetve Lebegés a pokol tornácán.

„Műfaj: krimi-dokumentumjáték, sorozat vagy film. 1989-ben, a rendszerváltás évében járunk" – olvassuk. „Nyitókép: drónfelvételről, madártávlatból a Rózsadomb látszódik, közben S. Nagy István dala, a Ne add fel! hallatszik. Ez a sorozat főcímzenéje, ami minden epizódban elhangzik. A történet egy rózsadombi villában kezdődik.”

A folytatást nem áruljuk el, de olvasva tovább a történetet, leszögezhetjük, izgalmas krimi van kibontakozóban.

– Már több filmessel beszéltem, és úgy néz ki, a történetem felkeltette az érdeklődésüket – osztotta meg örömét a Gobbi Hilda-díjas, örökifjú Laci bácsi.

Búcsúzóul még büszkén megmutatta, hogy a nyaralóban két „történelmi” széket is őriz a nagy színész, Gobbi Hilda segítségével a régi, felrobbantott Nemzeti Színházból, majd kikísért bennünket a feleségével, akinek a kezét – mielőtt megfogta – megpuszilta: – Látja, még mindig hogy tud udvarolni Laci – jegyezte meg csendesen a hűséges társa, Klárika.