A Perseverance 2025 márciusában, áprilisában és júliusában vizsgálta meg a Hampden River, a Coffee Cove és a Smiths Harbour elnevezésű kőzetdarabokat a Jezero-kráter peremén. A világos színű minták elsősorban plagioklászból álltak, és mivel szabadon hevertek a felszínen – tehát nem kapcsolódtak közvetlenül az alapkőzethez –, valószínűleg más területről származnak. A marsi korund jelenlétét mindhárom esetben a marsjáró SuperCam nevű lézeres műszerével mutatták ki.

Miért szokatlan a marsi korund?

A korund az alumínium-oxid kristályos formája, amelynek képződéséhez általában jelentős mennyiségű alumíniumra és kevés szilíciumra van szükség. Legtöbbször rendkívül magas hőmérsékleten, vagy tektonikai folyamatok kísérőjelenségeként jön létre.

A vizsgált három marsi kőzet összetétele éppen ezért komoly fejtörést okoz a tudósoknak. Ha ugyanis szilikátásványok is jelen vannak a környezetben, azok jellemzően megkötik a rendelkezésre álló alumíniumot, hogy alumínium-szilikátokat (például plagioklász földpátot) hozzanak létre. 

Milyen eredményeket hozott a kőzetek vizsgálata?

A Perseverance úgynevezett időfelbontásos lumineszcencia-spektroszkópiával (TRL) elemezte a mintákat. Az eljárás során lézerrel gerjesztik az ásványok atomjait, majd precízen megmérik az alapállapotukba visszatérő atomok által kibocsátott fényt.

Mindhárom kőzet színképében két jellegzetes lumineszcenciacsúcs rajzolódott ki, 692,7 és 694,1 nanométeres hullámhossznál. Ilyen jelek jellemzően akkor keletkeznek, amikor a korundban krómatomok veszik át egyes alumíniumatomok helyét – a Földön ugyanez a folyamat adja a rubin jellegzetes vöröses színét is.

A Smiths Harbour elnevezésű mintában a lumineszcencia körülbelül 3 milliszekundumig tartott, ami teljesen megegyezik a földi korundnál mért értékekkel. Hogy a mérések tűpontosak legyenek, a kutatók a kapott marsi színképeket összevetették a földi rubin, zafír és diaszpor adataival is.