Ahogy arról beszámoltunk, az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium (OGYM) 14 pontos javaslatcsomagja az alsó tagozatos gyermekek terhelésének csökkentését és a gyermekközpontú, élményalapú oktatás erősítését célozza. A tervek között szerepel a rugalmasabb napkezdés, a 35 perces tanórák, a hosszabb szünetek, a projektalapú tanulás, az iskolán kívüli programok, valamint a házi feladatok mérséklése. Nagyobb szerepet kapna a mozgás, a művészet, a játék, a mesélés, a tapasztalati tanulás és a személyre szabott értékelés is. A minisztérium nem minden elemet tenne kötelezővé, hanem az iskolákra bízná, hogy saját lehetőségeikhez és a közösség igényeihez igazítsák a változtatásokat.

A szülők és pedagógusok alapvetően pozitívan fogadták a kezdeményezést, ugyanakkor több problémára is felhívták a figyelmet. A legfontosabb kérdés, hogy a kötelező tananyag mennyisége egyelőre nem csökken, így a reform egyes elemei nehezen valósíthatók meg. Felmerült továbbá, hogy a felső tagozatosok terheit is mérsékelni kellene, tisztázni kellene az egyházi iskolák részvételét, és fontos lenne a tanórák számának csökkentése is. A Szülői Hang szerint a változásokhoz elengedhetetlen a szülők és pedagógusok valódi partneri együttműködése, kölcsönös tisztelete és hosszú távú szemléletváltása.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szintén támogatja a reform irányát, de szerintük annak sikeréhez megfelelő pedagógus- és NOKS-létszámra, finanszírozásra, munkaidőre és intézményi autonómiára van szükség. Különösen fontosnak tartják, hogy az új feladatok ne növeljék a pedagógusok ingyen végzett munkáját és adminisztrációs terheit. Támogatják a házi feladatok korlátozását, a fejlesztő értékelést és a délutáni időszak átalakítását, de ezekhez megfelelő garanciákat és erőforrásokat várnak. Összességében a reformot jó iránynak tartják, ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy gyermekközpontú iskola csak megfelelő pedagóguslétszámmal, finanszírozással, szakmai bevonással és valódi intézményi autonómiával valósítható meg.

Csalódottság

Igen ám, viszont a Szülői Hang az előző cikkünk megjelenése után egy éles hangvételű közleményt tett közzé, melyben arról írtak, hogy ugyan korábban tényleg leültek tárgyalni a minisztériummal és voltak közös pontok, amelyekben mindkét fél egyetértett, viszont a szervezet most úgy érzi, hogy a köznevelési törvénymódosításoknál mégsem vették figyelembe a szülők, nevelők érdekeit. 

Azt ugyan üdvözlik, hogy az elfogadott törvénymódosítás növeli az iskolák autonómiáját és visszaadja a nevelőtestület hatáskörét a pedagógiai program, SZMSZ, munkaterv és egyéb dokumentumok elfogadásáról, valamint az igazgatók is visszakapják a munkáltatói jogkört. Annak is örülnek, hogy a törvénymódosítás visszaállítja a pedagógusok sztrájkjogát, és ezáltal „javul a pedagógusok érdekérvényesítő képessége, ami valamennyiünk közös érdeke”.

Kiemelték, hogy az igazgatói kinevezésekkel kapcsolatban csak a nevelőtestület véleményezési jogát állították vissza, de a szülők véleményezési jogát nem, ami azt jelenti, hogy a Tisza-kormány „helyben hagyta a Fidesz azon elfogadhatatlan gyakorlatát, hogy az iskolák szülői közössége nem ismerheti meg az igazgatói pályázatok anyagát, a szülők nem tudhatják meg, hogy az új iskolai vezetők mit terveznek”.

Emlékeztettek, hogy 2019-ben több mint 40 civil szervezettel közösen tiltakoztak amiatt, hogy a Fidesz elvette a pedagógusok, szülők és diákok véleményezési lehetőségét az igazgatói pályázatokkal kapcsolatban. „Azóta számtalan botrányos igazgatói kinevezés mutatta meg, hogy mennyire ártalmas az átláthatóság hiánya; azóta reménykedünk abban, hogy a káros rendelkezés mielőbb megszüntethető” – fogalmaztak.

Problémás pontok

A Szülői Hang szerint nem elég a nevelőtestület véleményét kikérni, hiszen a szülők is az iskolai közösség részei, rajtuk is ugyanúgy múlik az intézmény sikeres működése. Hangsúlyozták, hogy azzal, hogy a most elfogadott törvény figyelmen kívül hagyja a szülők véleményét, gyengül a bizalom az új igazgató felé, hiszen a szülőket kész helyzet elé állítják.

Nem lehet sikeres az iskola működése akkor, ha a szülőket nem tekintik partnernek. A most elfogadott törvény olyan értelmetlen szabályozást vezet be, ahol a szülők ugyan megismerhetik a nevelőtestület véleményét és a szavazás eredményét az igazgatói pályázatokkal kapcsolatban, de maga a pályázat nem nyilvános

– írták.

Tájékoztattak arról is, hogy észrevételeiket megküldték a kormánynak és a Tisza oktatási bizottsági tagjainak is, ám érdemi reakciót nem kaptak, „valódi párbeszéd az említett kérdésben nem volt”. Emellett nem vették figyelembe a „törvénymódosításra beküldött egyéb jobbító javaslatainkat” sem, mint ahogy a Civil Közoktatási Platform javaslatai, melyek az autonóm és demokratikus működés hatékonyabbá tételét szolgálták, „szintén érdemi reakció nélkül lettek figyelmen kívül hagyva”.

Fontos még szülői szempont a pedagógussztrájk során a hiányzások figyelembevétele is, álláspontjuk szerint ha a sztrájk idején nincs tanóra, csupán gyermekfelügyelet, akkor a szülők nem kötelesek gyermeküket az iskolába vinni, hiszen a tankötelezettség csak a tanórákra vonatkozik, a gyermekfelügyeletre nem. Ám a korábbi sztrájkok során ebből többször is probléma volt, miután „az intézményvezetők önkényesen döntötték el, hogy engedik-e sztrájk idején a gyermekek otthonmaradását a szülők által igazolható órakeret igénybevétele nélkül”.

Végezetül elismerték, hogy más kérdésekben a kormányzat törekszik a civil szervezetekkel aktív párbeszédet folytatni, és a Szülői Hangnak is lehetősége volt már személyesen is egyeztetni Lannert Judittal, ám a szóban forgó törvény esetében „a szülők számára is fontos szempontokban érdemi társadalmi párbeszédre nem került sor”. Így remélik, hogy a kormány mielőbb korrigálja a törvénymódosítás „problémás pontjait”.

Elégtelen kommunikáció

És ha már a Civil Közoktatás Platform (CKP) is szóba került, akkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy ők sincsenek megelégedve az új kormányzat oktatási reformjaival. Pontosabban a 2026/2027-es tanév rendjével, amelyről ugyan széles körű egyeztetés folyt különböző civil és szakszervezetek bevonásával, viszont a CPK szerint az OGYM mégis szinte változatlanul emelte jogszabályba a tanév rendjét. Arról írtak, hogy a javaslataik közül mindössze az került elfogadásra, hogy „a köznevelési és a szakképzési intézmények szabályozása ugyanabban a rendeletben történjen meg”, valamint a szervezeteik javaslata közül azt, hogy a Diákok hangja témanapot októberben megtarthassák.

Emellett csak apróbb módosításokat eszközöltek a szövegben, viszont így nem történt változás 

• a kompetenciamérésekben,
• az első és második osztályos mérésben,
• az Országos Pályaorientációs mérés körében, kötelezőségében
• és a szakképzésben az érettségi szünet szabályozásában sem.

Bár azt a civil szervezet is elismerte, hogy a javaslatok nagy részéről már a konzultációkon elmondta a minisztérium, hogy törvényváltoztatások nélkül nem megvalósíthatók – arra pedig most nincsen idő –, ezért tudták, hogy sok javaslat egyelőre talonban marad. Mint írták, hasonló volt a helyzet az iskolakezdési támogatással, amelyről a Pénzügyminisztérium tájékoztatott nem sokkal korábban: egyszerűen nem volt idő a javaslatok befogadására. 

De ugyanígy látják a közneveléssel kapcsolatos törvényt is, ahol „a köznevelésben alkalmazottak tanácsára vonatkozó rész elhagyásán és néhány szakszervezeti követelés beépítésén kívül nem változott a jogszabály”. Szinte vég nélkül sorolták az elmaradásokat:

• „a szakképző intézmények bevonása a köznevelési szabályozásba nem történt meg;
• az intézményi dokumentumok elfogadásánál a szülői, diák- és intézményi tanácsi jogosítványok bővítése elmaradt;
• az igazgatói pályázatok esetében a fenntartó továbbra sem köteles a szülők és diákok véleményét kikérni, nincs megoldva, hogy az SZMSZ elfogadásához ott, ahol nincs iskolaszék, ezt helyettesítse a szülői szervezet véleménye;
• nem került be az a garanciális elem sem, hogy a miniszternek indoklási kötelezettsége legyen az igazgatói pályázat elutasítása, illetve elfogadása kapcsán.”

Azt elfogadják, hogy sok helyen technikai akadályokba ütköztek, viszont kívánatosnak tartják, hogy legalább lássák, hogy „milyen keretekben lehet, érdemes gondolkodni”, Emellett azt is fontosnak tartanák, hogy a minisztérium nyilvánosan kommunikáljon arról, miért nem lehetett megvalósítani a javaslatokat, valamint azt, hogy melyeket tervezik megvalósítani a jövőben és hogy milyen korlátozó tényezők merültek fel. Ugyanis, ha „ezen kommunikációs lépések elmaradnak, az nagyban csökkenti a véleményezők motiváltságát, és kevesebb vélemény fog beérkezni. Pedig az a cél, hogy minél több nézőpont jelenjen meg a szabályozásnál”.

(Borítókép: Iskolakezdés 2025. szeptember 1-jén. Fotó: Tövissi Bence / Index)