KultúraSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 14. 1 percnyi olvasás
Mit sem koptattak az évtizedek a Type O Negative korszakos korongján.
A kilencvenes évek közepe a rockzene szempontjából a gyökeres átalakulások időszaka volt. A grunge hulláma alábbhagyott, az alternatív irányzatok kereskedelmi termékké váltak, a metálzene pedig válaszutak elé kényszerült. Ebben a zenei klímában a Type O Negative egy teljesen egyedi, összetéveszthetetlen hangzást teremtett meg. Míg az 1993-as Bloody Kisses album elhozta számukra az áttörést és a világméretű ismertséget, az 1996. augusztus 20-án megjelent October Rust lett az a lemez, amin a zenekar zenei víziója teljes pompájában kiteljesedett.

A lemez legfőbb kvalitása a felépített, szinte fizikai valójában megtapasztalható atmoszférában rejlik.
Peter Steele mély, zengő basszushangja, Josh Silver súlyos, szimfonikus hatású billentyűs témái és Kenny Hickey jellegzetes, torzított gitárhangzása olyan organikus egységet alkotnak, amely elvarázsolja a hallgatót. (Ez az első album, amelyen Johnny Kelly szerepel a zenekar dobosaként, bár a lemezen programozott dobok hallhatók.)
Az October Rust zenei szövete lassú, mint az őszi avar közt hömpölygő köd,
a dalok nem sietnek sehová, hagyják, hogy a hallgató elmerüljön a mély tónusú dallamokban és a természetközeli, romantikus, mégis finoman fanyar hangulatban.