GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 14. 11 percnyi olvasás
A szélerőművek építésétől a háztartási napelemeken és akkumulátorokon át az okosmérőkig a magyar villamosenergia-rendszer számos fontos szabályát egyszerre írná át a Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium két, csütörtökön társadalmi egyeztetésre bocsátott rendelettervezete. A csomag kifejezetten a magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervben vállalt energetikai reformok és az ezekhez kapcsolódó uniós mérföldkövek teljesítését szolgálja. A változások között vannak közvetlenül a háztartásokat érintő lépések – például a gyorsabb napelemes hálózati csatlakozás, az okosmérők szélesebb körű elérhetősége és a rugalmas áramtarifa –, de jelentősen átszabnák a nagyobb megújulóenergia-beruházások engedélyezését és a szűkös hálózati kapacitások elosztását is. Ráadásul a geotermikus kutatások intézményi rendszeréhez és az energiatárolók finanszírozásához is hozzányúlna Kapitány István minisztériuma.
Nagyszabású energetikai jogszabálycsomagot küldött társadalmi egyeztetésre a Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium, amely több ponton is alapjaiban alakíthatja át a hazai villamosenergia-rendszer működését. A tervezett változtatások egyértelműen a megújulóenergia-beruházások felgyorsításának, a hálózati csatlakozások bővítésének és egyszerűsítésének, valamint egy rugalmasabb, decentralizáltabb energiarendszer kialakításának irányába mutatnak. A tárca azt is jelzi az indoklásában, hogy a tervezet hozzájárul a Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének megvalósításához, amin mintegy 3650 milliárd forintnyi uniós forrás sorsa is múlik.
A legnagyobb léptékű változás a szélenergia előtt nyitná meg a hálózatot, amelyet az előző, Orbán Viktor vezette kormány még 2016-ban egy törvénymódosítás és a hozzá kapcsolódó kormányrendelet révén úgy határozott, hogy a lakott területek határától számított 12 kilométeres körzetben tilos volt szélerőművet elhelyezni, ami a gyakorlatban teljes egészében leállította az új hazai beruházásokat, mert földrajzilag lehetetlen lett az engedélyeztetés.
Most viszont a tervezet előírná, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnak (MEKH) 2026. augusztus 31-ig legalább 700 MW névleges szélerőművi teljesítmény hálózati betáplálását lehetővé tevő csatlakozási kapacitásra kellene pályázatot kiírnia, amelynél 24 hónapos időkeretet adnának a csatlakozás igénybevételének megkezdésére. Ezt követően a miniszter felkérésére évente legalább egyszer kellene szélerőművi csatlakozási pályázatot indítani, 2027 eleje és 2030 vége között pedig – az első tenderrel együtt – legalább 4000 MW-nyi kapacitást kellene meghirdetni.
Fontos különbség, hogy ez nem 4 GW szélerőmű biztos megépítését jelenti 2030-ig, hanem ekkora teljesítmény számára biztosítana lehetőséget a hálózati csatlakozás megszerzésére.
Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter júliusban már arról beszélt, hogy az előzetes beruházói érdeklődés alapján az első körben az eredetileg vállalt 700 MW helyett akár közel 1000 MW számára is lehet hely, amire a rendelet meghagyná a lehetőséget, mivel felsőhatárt nem húz meg.
Technikaibb részlet, hogy a tender előkészítését is formalizálnák, így a miniszter kérésére a MEKH nyilvános, elektronikus előzetes felmérést végezhetne, amelyben a potenciális beruházók még kötelezettségvállalás nélkül jelezhetik, milyen erőművet és mekkora hálózati csatlakozást terveznek. Ez azért fontos, mert a hálózati kapacitás ma önmagában is szűkös erőforrás: hiába áll rendelkezésre megfelelő terület és beruházói pénz egy szélerőműhöz, ha az adott alállomás környezetében nincs lehetőség új termelés befogadására. Az előzetes felmérés alapján ezért a kiíró már azelőtt képet kaphatna a tényleges piaci igényekről, hogy meghatározza, mely hálózati csomópontokon mekkora kapacitásért lehet versenyezni.
A hálózati csatlakozásért folyó versenyben jóval nagyobb szerepet kapnának az állami és helyi közösségi szempontok. A pályázatok egyik kifejezett céljává válna a hosszú távú helyi részvétel és a nemzetgazdasági érdek érvényesítése. Már most is előnyt jelenthet, ha a megtermelt villamos energiát a beruházó hosszú távon önkormányzatnak vagy önkormányzati vállalatnak értékesíti, amit most a többségi vagy teljes állami tulajdonú vállalatokkal egészítené ki Kapitány István minisztériuma. Ennél lényegesen messzebb megy az a szabály, amely szerint szélerőművi beruházásnál a pályázó vállalhatná, hogy legfeljebb 30 százalékos tulajdoni részesedésre vételi jogot ad a projektcégben egy kormányhatározattal kijelölt állami cégnek, települési önkormányzatnak, önkormányzati vállalatnak vagy ezek társulásának.
A konstrukció a gyakorlatban például úgy működhetne, hogy egy magánbefektető megnyeri egy 100 MW-os szélerőműpark csatlakozási jogát, és a pályázatában vállalta, hogy projektcégének legfeljebb 30 százalékára opciót biztosít egy kijelölt önkormányzatnak vagy állami vállalatnak. A jogosultnak a csatlakozási határozattól számítva hat hónapon belül jeleznie kellene, hogy igényt tart a vételi jogra, majd az ettől számított öt évben dönthetne arról, hogy azzal valóban élne. A vételár nem előre rögzített kedvezményes összeg lenne, hanem a részesedés akkori piaci értéke.
Ha viszont a nyertes beruházó saját hibájából nem biztosítja a vállalt vételi jogot, elveszíthetné a hálózati csatlakozási jogosultságát, és a MEKH a teljesítési biztosítékot is lehívná. Vagyis a szabály nem kötelező állami részesedést ír elő minden új szélerőműben, hanem egy olyan vállalást tesz pályázati előnnyé, amely később tényleges tulajdonszerzéshez vezethet.
A pályázatokon több biztosítékot is beépítenének a kapacitások felhalmozása és a spekulatív projektek ellen
így a kiírásban meg kellene határozni, hogy azonos tulajdonosi csoporthoz tartozó vállalkozások egy hálózati csomóponton összesen mennyi betáplálási kapacitást nyerhetnek el.
Ezáltal az egy vállalatcsoporthoz tartozó több projektet együtt lehetne kezelni. Új kizáró ok lenne, ha a pályázó nem tudja hitelt érdemlően igazolni végső tényleges tulajdonosát, vagy ha e tulajdonossal szemben uniós finanszírozású pályázathoz kötődő visszafizetési kötelezettség áll fenn. Szintén kizárható lenne az a tulajdonosi csoport, amelynél az előző három évben már le kellett hívni egy teljesítési vagy kapacitáslekötési pénzügyi biztosítékot.
A pénzügyi biztosítékok rendszere ugyanakkor egy ponton lazulna is: kikerülne az a követelmény, hogy az ajánlati, igénybejelentési és teljesítési biztosítékot kizárólag pénzbeli letétként lehessen nyújtani. Most ez a kizárólagosság kikerül, ami különösen nagy beruházásoknál csökkentheti a hosszú időre lekötendő készpénz mennyiségét. Eközben szigorodna a projekt megvalósításának számonkérhetősége: ha a nyertes a kiírásban előírt időpontig nem nyújtja be a szükséges építési engedélyt a MEKH-nek, a Hivatalnak le kellene hívnia a teljesítési biztosítékot. A pályázati kiírás meghirdetése is változna: a két országos napilap helyett a Hivatalos Értesítőben jelenne meg a hirdetmény, miközben a közzététel időpontjának továbbra is a MEKH honlapján történő megjelenés számítana.
Kevésbé könnyen borulna fel egy teljes pályázat amiatt is, hogy túl sok problémás jelentkező indul rajta. A jelenlegi szabály szerint a MEKH eredménytelennek nyilváníthatja az eljárást, ha már a pályázók legalább 10 százalékával szemben kizárási ok áll fenn, és ez veszélyezteti a tender célját, most
viszont a tervezet ezt az arányt 50 százalékra emelné.
Vagyis például száz jelentkező esetén önmagában tíz kizárandó pályázó helyett csak ötven ilyen szereplőnél nyílna meg ez a konkrét lehetőség az egész eljárás eredménytelenné nyilvánítására. A pályázatoknál a hiánypótlás lehetőségét is pontosítanák, és egyértelművé tennék, hogy hibásan benyújtott dokumentum vagy hiányzó adat esetén is lehet hiánypótlást kérni.
A szélerőművek földrajzi mozgástere látványosan nőne, miután a jelenleg csak nyolc járás – Celldömölk, Csorna, Győr, Komárom, Mosonmagyaróvár, Sárvár, Sopron és Szombathely térsége – számít könnyített térségnek, az új rendelet már 25 járást sorolna ide.
Ezeket is nevesíti a rendelet:
De nem egyszerűen 17 új terület hozzáadását jelenti: Celldömölk és Csorna kikerülne a listából, de 19 új járás kerülne be. A két kikerülő járásban a már folyamatban lévő eljárásokat ugyanakkor tovább kellene vinni, legfeljebb 50 napos ügyintézési határidővel.
Nemcsak a konkrét listát, hanem a könnyített térségek kiválasztásának logikáját is újrafogalmaznák:
De önmagában az is elegendő lehetne a könnyített státuszhoz, ha az új megújuló erőmű közvetlenül segíti az ipari dekarbonizációt, vagy a hálózat már alkalmas új termelőegységek befogadására, illetve érdemi hálózatfejlesztés várható.
A gyorsításnak továbbra is lennének természetvédelmi és honvédelmi korlátai: Natura 2000-es területek, védett és védelemre tervezett természeti területek, az ökológiai hálózat, tájképvédelmi és világörökségi térségek, fontos madár- és denevérélőhelyek, valamint katonai területek nem kerülhetnének be. A nemzeti park igazgatóságának élővilág- és tájvédelmi adatszolgáltatását is be kellene szerezni, a honvédelmi érintettségről pedig a honvédelmi tárca szakmai véleménye lenne szükséges.
A könnyített térségben ugyanakkor valóban gyors eljárást írnának elő:
az időjárásfüggő megújuló erőmű környezetvédelmi engedélyezésére 30, az építési engedélyezésére 20 nap állna rendelkezésre.
Egy másik módosítás az úgynevezett integrált eljárásokat pontosítja, amelyekben az építési és a környezetvédelmi engedélyezést egyetlen folyamatban lehet lebonyolítani. Az átviteli hálózati beruházások ilyen ügyeiben Budapest Főváros Kormányhivatala járna el országosan, az erőművi integrált eljárásoknál pedig a területileg illetékes fővárosi vagy vármegyei kormányhivatal kapná az építésügyi és környezetvédelmi feladatot. Ezeknél az integrált eljárásoknál nem lenne lehetőség közigazgatási fellebbezésre, szemben a környezetvédelmi hatóság több más elsőfokú döntésével.
A szélerőművek környezeti hatásvizsgálati szabályába is belenyúlnának: a tervezet szerint a vonatkozó mellékletben a szélerőmű, illetve szélerőműpark 500 kW teljesítménytől szerepelne a kötelező környezeti hatásvizsgálathoz kötött tevékenységek között, ha védett természeti vagy Natura 2000 területen, illetve barlang védőövezetében épül, illetve akkor is, ha a beruházó az integrált erőműépítési és környezetvédelmi eljárást választja. A tervezet emellett több ponton összehangolja egymással az építésügyi és környezetvédelmi hatóságok hatásköreit, vagyis nem pusztán rövidebb határidőkről, hanem az engedélyezési lánc átszervezéséről is szó van.
A geotermikus energiánál ezzel szemben egy intézményi elem tűnne el:
hatályon kívül helyeznék a Geotermikus Energia Bizottságra vonatkozó kormányrendeleti szabályozást.
Ez a testület a bányafelügyelet geotermikusenergia-kutatási engedélyezési eljárásában szakmai tanácsadó szerepet tölt be. A tervezetből ugyanakkor nem derül ki, hogy a bizottság eddigi szakmai funkcióit egy másik szerv kapná-e meg, vagy egyszerűen megszűnne ez a külön tanácsadói lépcső, viszont az a tervezetből egyelőre nem világos, hogy a geotermikus kutatási engedélyek tartalmi vizsgálata mennyivel válna egyszerűbbé vagy gyorsabbá.
A háztartási napelemeseknél több konkrét határidő kerülne a rendszerbe:
egy elkészült háztartási méretű kiserőmű készre jelentése után az elosztónak öt napon belül kellene tételesen jeleznie az esetleges hiányosságokat, nyolc napon belül időpontot kellene egyeztetnie a helyszíni ellenőrzésre, amelyet főszabály szerint 30 napon belül meg is kell tartania. Ha a műszaki feltételek megfelelőek, a szemlétől számított három munkanapon belül meg kellene küldenie az aláírt hálózathasználati szerződést.
A teljes bekapcsolási folyamatra pedig a hiánytalan készre jelentéstől számítva legfeljebb két hónapos határidőt szabnának, kivéve, ha maga a fogyasztó későbbi időpontot kér.
(A fogyasztó saját késedelme természetesen nem számítana bele ebbe az időbe – a szerk.)
Piaci szempontból ennél is érdekesebb, hogy a megfelelő, távolról leolvasható mérővel rendelkező háztartási napelemes termelő a hálózatba beadott áramát bármely piaci szereplőnek eladhatná, akár aggregátoron keresztül is. Az aggregátor leegyszerűsítve sok kisebb fogyasztó, napelem vagy akkumulátor rugalmasságát fogja össze: például több ezer háztartási akkumulátort tud egyszerre töltésre vagy kisütésre ösztönözni, és az így létrejövő nagyobb, összehangolt kapacitással jelenhet meg a villamosenergia-piacon. Ehhez igazodva a rendelet az aggregátor, a kereskedő, a hálózati engedélyes és a mérlegkör-felelős közötti adatcserét is részletesebben szabályozná, beleértve annak nyilvántartását, hogy egy adott fogyasztási pont eltérése mennyiben az aggregátor utasításának következménye.
Az otthoni és más kisebb akkumulátorokra önálló szabályrendszer épülne:
minden 2 kWh-nál nagyobb névleges kapacitású villamosenergia-tároló telepítési szándékát be kellene jelenteni a hálózati engedélyesnek, az alapvető műszaki adatokkal együtt.
Az is fontos, hogy ezek a tárolók csak akkor lennének üzemeltethetők, ha távolról szabályozható a be- és kitárolás ideje és módja, az energia forrása és iránya, valamint a minimális és maximális töltöttségi szint. Ez nem azt jelenti, hogy az elosztó automatikusan szabadon rendelkezhetne egy háztartás akkumulátora fölött, hanem azt, hogy a berendezésnek műszakilag alkalmasnak kell lennie ilyen vezérlésre – ami például aggregátori vagy hálózati rugalmassági szolgáltatásokhoz szükséges.
Az akkumulátorok adatainak hozzáférhetőségét is szabályoznák, miszerint a háztartási és ipari tárolóknál többek között a névleges és aktuális kapacitás, a kapacitásvesztés, a feszültség, a teljesítmény, a teljesítményromlás, valamint a rendelkezésre álló tölthető és kinyerhető energia tartozna az érintett adatkörbe. A tervezett szabályozás az elektromos autók akkumulátoraira vonatkozó adatokra is kiterjedne, de a kapacitás- és teljesítményromlásra vonatkozó egyes követelményeket csak a 2028. január 1. után telepített vagy üzembe helyezett berendezéseknél kellene alkalmazni.
Az okosmérők terjedését két oldalról is gyorsítanák:
A tervezet közben kiveszi a jelenlegi szabályból a MEKH által meghatározott külön díj megfizetésére vonatkozó utalást is. Az új, 4000 kWh-os kötelező cserehatárt a 2027. január 1-je előtti elszámolási adatok alapján legkésőbb 2027 végéig kellene végrehajtani.
A rugalmas villamosenergia-árazás ezzel párhuzamosan válhatna tényleges lakossági termékké, így a törvényi definíció szerint ez olyan szerződés, amely legalább a másnapi és napon belüli villamosenergia-piac árváltozásait követi, vagyis az áram egységára rövid időközönként változhat. A fogyasztó így például olcsóbb időszakra időzítheti egy elektromos autó vagy akkumulátor töltését, cserébe viszont nagyobb árkockázatot vállal, mint fix tarifa mellett.
Éppen ezért az áttérés kizárólag a fogyasztó hozzájárulásával történhetne, a kereskedőnek pedig előre tájékoztatnia kellene az ügyfelet a konstrukció költségeiről, kockázatairól és arról is, ha távleolvasható mérő felszerelésére van szükség.
A rezsivédett fogyasztási sáv ettől még nem tűnne el: a miniszteri tervezet szerint a rugalmas szerződésben is ugyanaz a kedvezményes lakossági és mikrovállalkozói mennyiségi határ lenne érvényes, mint a hagyományos egyetemes szolgáltatásban: jelenleg lakosságnál árszabásonként évi 2523 kWh/mérési pont, mikrovállalkozásoknál pedig összesen évi 4606 kWh. A sávhatárt naparányosan számolnák, az azon felüli fogyasztást pedig már a rugalmas áron számlázná az egyetemes szolgáltató.
Egyszerű példával: ha egy háztartás éves fogyasztása 3500 kWh, akkor nem az egész 3500 kWh ára kezdene a rövid távú villamosenergia-piaccal együtt mozogni, hanem a kedvezményes kereten felüli rész elszámolására vonatkozna a rugalmas ár.
A villamosenergia-iparban dolgozóknak vagy korábban ott dolgozóknak járó külön áramvásárlási kedvezményt viszont nem lehetne a rugalmas áras szerződés alapján vásárolt mennyiségre is érvényesíteni, vagyis a két kedvezményi rendszer nem halmozódna.
A csomag végül az energiaközösségek és a tárolók gazdaságosságán is javíthat, mivel a megújulóenergia-termelés működési támogatását és a villamosenergia-tárolók bevételkompenzációját finanszírozó pénzeszköz számításakor nem vennének figyelembe bizonyos villamosenergia-mennyiségeket. Ide tartozna az aktív felhasználók vagy energiaközösségek által megújulóból megtermelt és egymás között megosztott áram, illetve a tárolók esetében az a hálózatból vételezett energiamennyiség, amelyet később visszatáplálnak.
Szintén mentességet kapna az a megújuló áram, amelyet a termelő ugyanazon csatlakozási pont mögött, a közcélú hálózat használata nélkül közvetlenül ad el egy fogyasztónak. A gyakorlati logika az, hogy például egy akkumulátorba betöltött, majd ugyanabba a hálózatba visszaadott villamos energiát ne kezeljék kétszer úgy, mintha két külön végső energiaértékesítés történt volna. A mentességhez ugyanakkor nyilatkozattételi és adatszolgáltatási kötelezettség kapcsolódna.
A csomag egészéből – és a GEM indoklásából is – az látszik, hogy az uniós helyreállítási terv energetikai vállalásainak végrehajtása jóval többet jelent egy új szélerőmű-pályázatnál: egyszerre próbálják felszabadítani és versenyeztetni a hálózati kapacitásokat, gyorsítani a megújuló beruházásokat, bevonni az állami és helyi szereplőket, valamint technikailag felkészíteni a villamosenergia-rendszert arra, hogy a háztartási napelemek, akkumulátorok, aggregátorok és időben változó áramárak a mainál jóval nagyobb szerepet kapjanak.
Címlapkép forrása: MTI Fotó/Bodnár Boglárka
Napi