– Nagyon kemény volt?
– Azért volt az, mert a Daráló előtt nem sokkal Balogh Zoltán barátomnak segítettem a privát Ultrabalaton-teljesítésében, így mindent egybevéve akkor kétszázharminc kilométert tekertem – mondta a Csupasportnak Kozma Roland. – Habár lehetettem volna gyorsabb is, képes is vagyok jobbra, mégis elégedett vagyok. A teljesítésért és az ajándék korsóért mentem, ez pedig meglett. Egyébként volt rajtam nyomás, ugyanis sokan már előre elkönyvelték, hogy biztosan megcsinálom. Lelkileg és mentálisan is kiváló formában érkeztem a Darálóra.

– Milyen volt a futás?
– Nagyon meleg volt már a rajtnál, így gyorsan félmeztelenre vetkőztem, hogy még jobban tudjam hűteni magam. Azonban éjjel eléggé lehűlt a levegő, így akkor pedig fel kellett öltöznöm. Meleg ruhát nem is vittem, nem akartam, hogy ez is lassítson. Nagyszerű volt a környezet, Preska Bálint és Jóború László segített, ők ketten folyamatosan tájékoztattak, mennyire vagyok éppen a szintidőtől. Hatvan kilométer környékén volt kis megtorpanásom, holtponthoz értem, de azt leszámítva végig stabilan haladtam előre. Mindig igyekeztem úgy tervezni, hogy legalább fél órára legyen a szintidő. Egyáltalán nem kapkodtam, stabilan haladtam. Egyébként előzetesen még a pályacsúcs gondolata is megfogalmazódott bennem, de a privát UB-s kétszáz kilométeres tekerés miatt ezt gyorsan elengedtem. 

– Mi okozta a kis megtorpanását?
– Fáradtság tört rám, és fájt a térdem is. Kicsit belefásultam a monoton futásba, a pályán nem volt senki, egyedül szeltem a köröket – ez pedig hatott rám. Tizenöt-húsz percig voltam ebben a hullámvölgyben, majd két kör séta és egy kis kávé segített továbblépni. Ki lehetett bírni, ez a privát kihívás szépsége. Egyébként hosszú napom volt, még a Daráló napján is tettem a dolgomat az este kilenc órai rajtig.

– Igaz, hogy újabb nagy kihívásokat teljesít a közeljövőben?
– Legközelebb szeptemberben a Julian Alps leghosszabb, százhúsz kilométeres távján leszek ott, majd októberben jöhet A Kör.  

Fotók: Edelényi Futók Egyesülete