A második világháború után Berlint nyugati és keleti részre osztották az amerikaiak, angolok, franciák és az oroszok, de a lakosok több mint egy évtizeden át ellenőrzőpontokon keresztül átkelhettek a határon.

1961-re mintegy 2,5 millió ember hagyta el Kelet-Németországot. A tömeges kiáramlás megfékezése érdekében az NDK hatóságai úgy döntöttek, hogy lezárják a nyugati útvonalat.

Hatvanöt évvel ezelőtt, augusztus 13-án reggel a berliniek katonákat és munkásokat láttak az utcákon. A határt szögesdróttal kezdték lezárni, két nappal később pedig beton- és kőakadályok jelentek meg.

Idővel a fal összetett erődítményrendszerré fejlődött. Valójában kettő volt belőlük, és a köztük lévő teret "halálsávnak" nevezték. Akadályokat és őrtornyokat tartalmazott, és a határőrök tűzparancsot kaptak. A kettéosztottság 28 évvel később, 1989. november 9-én ért véget.

Addig száznegyven ember vesztette életét, miközben megpróbálta leküzdeni a hatalmas akadályokat – a falat, a szögesdrótot, az aknamezőket és a határőrök sorozatait.

Berlinben az évfordulón nagyméretű installációkkal, panelekkel, lenyűgöző fotókkal mutatják be, hogyan osztotta ketté a várost a fal, mit jelentett az emberek számára, hogyan éltek együtt a korlátokkal, hogyan birkóztak meg velük − hangsúlyozta a Berliner Zeitung.