TechtudSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 13. 4 percnyi olvasás
A csillagváros-behemót átmérője legalább a tizenhétszerese a Tejútrendszerének.
Az univerzum legnagyobb ismert galaxisa, az Abell 2029 galaxishalmaz központi régiójában fekvő behemót valószínűleg annak köszönheti gigantikus méretét, hogy folyamatosan felfalja a szomszédságában lévő kisebb galaxisokat.
Az IC 1101 jelű galaxis átmérője a legújabb és a korábbiaknál sokkal pontosabb mérések szerint eléri a hihetetlen 520 kiloparszeket, vagyis közel 1,7 millió fényév ( egész pontosan: 1 716 ezer fényév) az átmérője, ami a mi galaxisunk, a Tejútrendszer kereken 100 ezer fényévnyi átmérőjének a bő tizenhétszerese a legfrissebb mérések szerint – jelentette egy spanyol kutatócsoport az arXiv preprint szerverre feltöltött tanulmányában.
A Tejútrendszer a Lokális Csoportnak nevezett galaxishalmaz tagja, egy olyan SBb típusú küllős spirális galaxis, amelynek az egyik karjában, az Orion- karban található a Naprendszer és benne a Föld is. A Tejútrendszer az univerzum nagyobb galaxisai közé tartozik, ami legkevesebb 100, legfeljebb pedig 400 milliárd csillagból áll. A Tejútrendszer átmérője 30 kiloparszek, vagyis pontosan 97 800 fényév, a központi régióban mért legnagyobb vastagsága pedig 5 kiloparszek, azaz 16 300 fényév.
Egy korábbi, 2011-ben elvégzett de a jelenleginél pontatlanabb mérés ennél is jóval nagyobb, 5,5 millió fényév átmérőt kapott, amit a spanyol kutatócsoport most lefelé korrigált, ám az IC 1101 még így is az univerzum legnagyobb ismert galaxisa maradt.
A korábbi mérések pontatlanságát az okozhatta, hogy az Abell galaxishalmaz gigászának nem tudták kellő egzaktsággal meghatározni a széleit, amit a spanyol asztrofizikusoknak most egyértelműen sikerült körülhatárolniuk.
Ez az átmérő olyan hatalmas, hogy a csillagváros – szemléltetésképpen – a Földtől számítva 800 ezer fényév híján egészen a Tejútrendszerhez legközelebb fekvő nagy spirálgalaxis, a 2,5 millió fényév távolságra lévő Androméda-galaxis közelébe nyúlna.
A kutatók a hatalmas kozmikus gigász átmérőjének pontos meghatározásához azokat az IC 1101-ről valaha készített leghosszabb expozíciójú és éppen ezért legrészletesebb felvételeket használták fel, amiket 2022-ben a Kanári-szigeteki Las Palmas Roque de los Muchachos Obszervatóriumának nagy Isaac Newton teleszkópjával örökítettek meg.
Ezek a nagy felbontású felvételek tették lehetővé a kutatók számára, hogy pontosan meghatározzák az IC 1101 halvány széleit, valamint megbecsüljék a tömegét is, ami a számítások szerint 3,4 billió, vagyis 3400 milliárd naptömegnyi csillaganyagot tesz ki.
A gigászi galaxis azonban nincs nyugalmi állapotban, mert a megfigyelések arra utalnak, hogy még mindig növekszik. A galaxis széleiről farokszerű anyagképződmények nyúlnak ki, amelyekről a kutatók úgy vélik, hogy az IC 1101 más galaxisokkal való egyesülésének a nyomai.
„ Még mindig gyűjtöget … még nem fejezte be” – mondja Carlos Marrero de la Rosa asztrofizikus, a spanyolországi Tenerifén található Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet munkatársa, akit a Science News tudományos hírportál idéz. Ezt a fajta növekedési folyamatot a csillagászok galaktikus kannibalizmusnak nevezik.
Marrero de la Rosa szerint cseppet sem könnyű feladat az ilyen hatalmas és falánk galaxisok kiterjedésének a pontos meghatározása. Korábbi tanulmányok ugyan már jelezték, hogy az IC 1101-nek szokatlanul nagynak kell lennie, de azt mindeddig még nem tudták egzakt módon meghatározni, hogy a galaxis széle hol olvad bele a halmaza, az Abell 2029 intergalaktikus terének ritka és diffúz anyagába.
Az IC 1101 több mint egymilliárd fényévnyire található az Abell 2029 galaxishalmaz szívében. E hatalmas csillagváros a saját halmazának legnagyobb fényerejű galaxisaként a legfényesebb halmazgalaxisok kategóriájába tartozik.
A gigász, vagyis az IC 1101 a Kígyó (Serpens) csillagképben található amely a Földtől mintegy 1,07 milliárd fényévre fekvő úgynevezett cD típusú óriás diffúz, vagy más megnevezéssel óriás elliptikus galaxis.
A cD típusú elliptikus csillagvárosok rendszerint a galaxishalmazok központi galaxisai, amelyeknek általában tízszer nagyobb az abszolút fényességük és a méretük is sokkal nagyobb, mint a normál elliptikus galaxisoknak.
A galaxishalmazok a világegyetem legnagyobb gravitációsan kötött objektumai, amelyek akár tízezer csillagvárosból is állhatnak.
Az univerzum galaxisainak túlnyomó többsége valamilyen galaxishalmaz tagja.
A galaxishalmazok közül igen sok számít röntgenforrásnak is, ami arra utal, hogy a halmaz galaxisai közötti teret ritkás gáz töltheti ki.
A galaxishalmazoknak térbeli elrendeződésük alapján két nagy csoportját, a szabályos és a szabálytalan halmazokat különböztetik meg a csillagászok.
A szabályos halmazok gömbszerűek és a bennük lévő galaxisok a halmaz központja felé koncentrálódnak.
A szabálytalan galaxishalmazok nem mutatnak ilyen szabályos térbeli elrendeződést, és az ezeket felépítő csillagvárosok közötti távolságok is nagyobbak, de gravitációsan ugyanúgy kötött rendszerek, mint a szabályos halmazok.
Ezek a több ezer csillagvárosból álló rendszerek foglalják magukba az univerzum legnagyobb galaxisait, amelyek a közeli szomszédságukban lévő kisebb galaxisokkal való ismételt egyesülések révén növekednek óriásira.
A kölcsönható vagy ütköző galaxisok egymáshoz közel kerülő olyan csillagvárosok, amelyek az első fázisban vagy szorosan elhaladnak egymás mellett, vagy pedig – időnként – áthaladnak egymáson. Eközben a gravitációs erő hatása miatt lelassulnak, így egyre közelebbi pályán kezdenek egymás körül keringeni, majd végül mindkét galaxis teljesen összeolvad. Az összeolvadás hosszú folyamat, ami több milliárd évig is eltarthat.
„Az IC 1101 jól szemlélteti, hogy mi történhet, amikor az ilyen típusú galaktikus evolúció, amely ismételt összeolvadással és akkrécióval jár, idővel szélsőséges szinteket ér el – mondja Marrero de la Rosa, a Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet tudományos munkatársa.
„Éppen ezért e folyamat végeredményét egyfajta jövőbeli galaxisnak is tekinthetjük”-fűzte hozzá a kutató.
Az arXiv preprint szerverre július 16-án feltöltött tanulmányt teljes terjedelmében és angol nyelven itt lehet elolvasni.
A spanyol kutatócsoport minden korábbinál pontosabb mérésekkel megállapította:
Napi