A Szoba istállóval (Zimmer mit Stall) című német sorozat péntekenként látható 21.00-kor a Duna tévén. Ismétlés: szombat 22.15-kor, illetve az epizód egy hétig elérhető a mediaklikk.hu oldalon.

Ilyen az öntudatos, keményfejű bajor

Modern nagyvárosi nő Sophie, keresztül-kasul bejárta a fél világot. A pörgéshez szokott légiutas-kísérő azonban földhözragadtabb életre vágyik. Hirtelen ötlettől vezérelve, a férjét kihagyva vág az új kezdetbe. Megveszi az idilli bajor tanyát, amit panzióvá szeretne alakítani. Ám nem számolt azzal, hogy a mesés birtokhoz mogorva potyautas is jár: Barthl, az öntudatos, keményfejű bajor őslakos, akinek törvény adta joga, hogy az istállóban élje az életét. Mivel az egyik vendégeket, a másik meg nyugalmat akar, máris adva van a haddelhadd!

A fű sem nő gyorsabban, ha húzzák

Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban, amikor a tipikus nagyvárosi modernség ütközik a kőkemény vidéki makacssággal. Erre a receptre épít a 2018-ban indult német sorozat. Sophie a gyökértelen, nagyvárosi, projektalapú logikát hozza magával: gyorsan akar panziót nyitni, menedzselni, azonnali eredményeket látni. Barthl viszont a természeti ciklusok szerint él: tudja, hogy a dolgoknak idő kell, a fű sem nő gyorsabban, ha húzzák. A városi kontra vidéki ember klisét az töri meg, hogy a történet előrehaladtával nem a vidék idomul a városhoz, és nem is a városi nő „civilizálja” a tanyasi embert. Ehelyett mindketten tanulnak a másiktól. Sophie rájön, hogy a vidéki élet nem idilli képeslap, hanem kőkemény fizikai munka és kompromisszum. Ugyanakkor Barthl is kénytelen elismerni, hogy a külvilág elől nem lehet teljesen bezárkózni, és a változás néha új életet lehel a haldokló hagyományokba. (Itt bővebben olvashat a luzitán teleregényről: Durva családi titkokkal és török recepttel tarol Az ígéret ára című sorozat)

Az elismert botanikus valójában semmit sem konyít a virágokhoz

A stáb Felső-Bajorország legszebb részein, a festői Tegernsee és a Schliersee tavak környékén dolgozott. A mesebeli Fuchsbichlerhof a valóságban is működő gazdaság, ami kihívások elé állította a városi színészeket. A Barthlt játszó Friedrich von Thun például a történet szerint elismert botanikus, ám a való életben – bevallása szerint – egyetlen virágot sem képes életben tartani a teraszán. Ehhez jött még a rakoncátlan állati statisztákkal (kecskék, mosómedvék) való közös munka. Nagyobb gondot jelentett a világjárvány, amikor a legszigorúbb korlátozások mellett, állandó egészségügyi ellenőrzés közepette kellett dolgozniuk. (Itt megtudhatja, mivel jár 1 DNS-teszt: Csináltatnál DNS-tesztet? Mennyire bízol a vér kötelékében?)

A legnagyobb kihívást azonban a főszereplő kiesése jelentette. A Sophie-t alakító Aglaia Szyszkowitz ugyanis porckorongsérv miatt egyik pillanatról a másikra harcképtelenné vált. A helyére Elena Uhlig ugrott be, aki később bevallotta, rettegett a feladattól. Nem elég, hogy olajozottan működő gépezetbe kellett beilleszkednie, de olyan karaktert kellett a saját képére formálnia, akit a közönség másik arccal azonosított. A váltás végül jól sikerült, Uhlig új dinamikát hozott a történetbe.