• Kettős tragédia: Semmelweis Ignác halálát a szifilisz kései idegrendszeri szövődményei és a döblingi elmegyógyintézetben elszenvedett sérülésekből kialakult szepszis együttesen okozták.
• Felfedezésének áldozata: az anyák megmentőjeként elhíresült orvos végül abba a vérmérgezéses fertőzésbe halt bele, amely ellen egész életében küzdött.
• Tudományos utóélet: modern antropológiai vizsgálatokkal és 3D-s arcrekonstrukcióval visszaadták életerős, betegségek nélküli arcát, míg munkásságát az UNESCO a világemlékezet részévé nyilvánította.

Súlyos szakmai és személyes dráma húzódik meg a magyar orvostudomány legismertebb alakjának, a gyermekágyi láz okát felfedező orvosnak utolsó hónapjai mögött. Az évforduló alkalmával felidézzük a döblingi eseményeket, ahol Semmelweis Ignác halála 1865. augusztus 13-án bekövetkezett: az anyák megmentője az orvostörténet egyik legnagyobb és legfájóbb paradoxonaként éppen abba a betegségbe halt bele, amely ellen egész életében küzdött.

Milyen betegségekhez köthető Semmelweis Ignác halála?

A későbbi antropológiai és orvosi vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy az idegrendszert megtámadó szifiliszes fertőzés (luesz, vagy vérbaj), valamint a döblingi elmegyógyintézetben szerzett sérülésekből eredő szepszis olyan végzetes kombinációt alkotott, amely ellen a korabeli orvostudomány még nem tudott hatékonyan fellépni.

Semmelweis kálváriája azonban nem a bécsi elmegyógyintézetben kezdődött, hanem jóval korábban, a pesti és bécsi kórtermekben, ahol a boncolások és vizsgálatok során szinte állandóan fertőzésveszélynek volt kitéve.

Számos szakértő és orvostörténész szerint a fiatal orvos még pályája elején, egy boncolási sérülés következtében kaphatott szifiliszes fertőzést. Ez a betegség évtizedekig lassan, szinte láthatatlanul emésztette szervezetét, míg végül elérte a harmadik stádiumot, az úgynevezett paralysis progressivát. Ez az idegrendszeri agysorvadás drámai módon megváltoztatta a viselkedését: a korábban céltudatos szakember egyre agresszívebbé vált, dühkitörések gyötörték, írása kuszává vált, és megszállottan hangoztatta felfedezését boldog-boldogtalannak.