TechtudSzerző: origo 2026. 08. 13. 1 percnyi olvasás
Egy új kutatás meglepő eredményre jutott.
A kutatók 38 fiatal brazil zátonypolip és tíz halfaj találkozásait figyelték meg Brazília északkeleti partvidékének sekély vizeiben, valamint óceáni szigetek körül. A polip viselkedését összesen 101 interakció során rögzítették.

A megfigyelések szerint a területvédő halak gyakran bökdösték vagy csapkodták a polipokat, amikor azok túl közel kerültek hozzájuk. Ezekre a helyzetekre a fiatal állatok gyors védekező mozdulatokkal reagáltak, és egyik karjukkal odacsaptak a halaknak.
A kutatók szerint ez a „pofon” nem véletlenszerű agresszió. A polipok elsősorban azokkal a halfajokkal szemben alkalmazták, amelyek maguk is konfrontatívan léptek fel velük szemben.
Egészen másképp alakultak a találkozások a nem területvédő fajokkal. Az ilyen halak gyakran követték a polipokat vadászat közben, az interakciók pedig hosszabbak és kevésbé agresszívek voltak. A polipok ilyenkor többnyire folytatták a táplálékkeresést.
A kutatás legérdekesebb eredménye éppen ez a különbség: a fiatal brazil zátonypolipok a velük találkozó hal viselkedéséhez igazították saját reakciójukat. A kutatók szerint ez arra utal, hogy az agresszív mozdulat egy összetettebb viselkedési rendszer része – olvasható a Live Science oldalán.
Egy új kutatás teljesen átírhatja, amit eddig az ősi tengerek ragadozóiról gondoltunk. Az akár 19 méteresre növő polipok nemcsak hatalmasak voltak, hanem csontokat is képesek voltak összeroppantani, így a tápláléklánc csúcsán állhattak.
Rendkívüli felfedezést tettek kutatók a Galápagos-szigetek közelében, ahol mintegy 2000 méteres mélységben egy eddig ismeretlen, élénkkék színű tengeri élőlényre bukkantak. A tudósok szerint az apró polip nemcsak szokatlan külseje, hanem ritka anatómiai jellemzői miatt is figyelemre méltó.