Az energetikai szektor kulcspozícióinak betöltése körül komoly lassúság és zavar tapasztalható az új kormányzati ciklusban. Bár Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter feladata lett mindkét paksi atomerőmű ügyének rendezése, a szükséges személycserék üteme rendkívül lassú: Ságodi Attila júliusi kinevezéséig csupán néhány vezetőt (Tótth András államtitkárt, három helyettesét, valamint Bertalan Zsolt MVM-vezért) sikerült kinevezni, miközben olyan kulcspozíciók, mint a MEKH (energiahivatal) vagy a Mavir (rendszerirányítás) élén továbbra sincs változás.

Magyar Péter miniszterelnök hétfőn a parlamentben azzal indokolta a vezetőcserék elmaradását (OAH, MEKH, Paksi Atomerőmű Zrt.), hogy válság idején nem szerencsés a kritikus infrastruktúra vezetőit lecserélni. A HVG szerint ez csak részigazság: Losonczy Géza MEKH-elnöki ambícióit inkább az akadályozza, hogy nincs tapasztalata a szabályozó testületben és az állami bürokráciában, ráadásul a kormánynak előbb politikai döntést kellene hoznia arról, van-e szándék a jelenlegi vezetés leváltására.

A lassú személyi döntések komoly gyakorlati következményekkel járnak: sem az őszre váró gáz- és rezsiproblémákról, sem a rendszerhasználati díjak körüli feszültségekről nem kommunikál érdemben a kormány, miközben a hangsúly látszólag inkább a szélerőművek építésének előkészítésére, illetve a paksi krízis napi politikai kiaknázására tolódott.

Számos ok vezetett a káderhiányig

A lap kitért a káderhiány mélyebb okaira is, a Tisza Párt már 2024 őszétől szervezett egy „Jövő vezetője” programot, illetve később egy mintegy 800 nevet tartalmazó szakértői mátrixot állítottak össze a kormányváltás utáni pozíciókra, ám ezekből a felkészülési munkákból végül nem lett érdemi, gyors végrehajtás. Az energetikai munkacsoportot vezető Losonczy Gézát például végül nem nevezték ki államtitkárnak, miután Magyar Péter egy „harcosabb” jelöltet kért helyette.

Egy másik magyarázat szerint a tárca nem tud versenyképes, piaci szintű bérezést és juttatásokat kínálni a vezető szakembereknek, így a nagy tanácsadó cégek (Big Four: Deloitte, EY, KPMG, PwC) berkeiből eddig nem sikerült közvetlenül embereket átcsábítani – az új kinevezettek (Tótth András, Tarjányi Krisztina, Ságodi Attila) korábban ugyan dolgoztak ilyen cégeknél, de mostanra már saját vállalkozásból vagy kisebb pozícióból érkeztek.

A korábbi kormányzati gyakorlat is hozzájárult a jelenlegi szakemberhiányhoz, mivel az energiaszektor irányítása és döntés-előkészítése az elmúlt években szinte teljesen zárt rendszerben zajlott, a Tiszának dolgozó szakértői csapatok pedig csak korlátozott rálátással rendelkeztek a valós folyamatokra – emiatt a választási programban megfogalmazott energiastratégiai pontok inkább tűntek jól hangzó szlogeneknek, mint alapos, gyakorlatban is megvalósítható terveknek.

Szintén a szakemberek hiányát jelzi Ságodi Attila kinevezése a Paks II. Zrt. vezérigazgatói pozíciójába, bár Kapitány István a projekt átvilágításával bízta meg őt, az igazgatóságban egyúttal ott maradt Aszódi Attila egyetemi tanár is, aki a korábbi, Brüsszel által is kifogásolt Roszatom-szerződések egyik aláírója volt, és akinek korábbi munkáját egy ügyvéd jogi, tartalmi és garanciális szempontból is gyenge minőségűnek tartotta.

(Borítókép: Kapitány István beszél az Országgyűlés ülésén 2026. augusztus 10-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)