Ha azt mondanám, „I got a pocket, got a pocketful a sunshine”, valószínűleg sokan tudnák folytatni a sort, már csak amiatt is, mert egy olyan dalból származik, amit hosszú évek óta rongyosra játszanak a rádióadók. A brit származású Natasha Bedingfield egyik leghíresebb szerzeményéről, a Pocketful of Sunshine-ról van szó, amely mellett olyan világslágerei vannak még, mint a talán ennél is ismertebb Unwritten vagy a These Words – amelyek az első lemezén, a 2004-ben megjelent Unwrittenen kaptak helyet.

Az új-zélandi szülők gyermekeként született – így egyszerre brit és új-zélandi akcentussal rendelkező – énekesnő egyébként a 90-es évek végén kezdte karrierjét és az előbbiekben is említett Unwrittennek köszönhetően hamar nemzetközi vizekre evezhetett. Azt a sikert, ami ezt a dalt övezte, nem tudta túlnőni egy másik szerzeménye sem, de ez sosem szegte a kedvét – és nem szabad eltekintenünk attól az apró részlettől sem, hogy nem pusztán előadó, hanem dalszerző is – például Nicki Minaj-nak és Cheryl Cole-nak is írt már dalszöveget, és elmondása szerint másnak könnyebben is megy, mint saját magának. 

Ugyanakkor igencsak leeshetett az álla, amikor meglátta, hogy az Unwritten több mint másfél évtizeddel az eredeti megjelenése után ismét felkerült a slágerlistákra az Imádlak utálni filmnek hála, amiben felcsendült, valamint a közösségi médiában is egy trend részévé vált. Bedingfield így akarata ellenére egy új, fiatalabb közönséghez is eljutott, vagyis mondhatni második aranykorát éli. De hogy mit gondol erről ő maga, azt egy pár perces villáminterjú keretében kérdezhettük meg tőle augusztus 12-én a Sziget Fesztiválon tartott koncertjét megelőzően. 

Új projekten dolgozik

Ahogy az énekesnő a beszélgetés elején leszögezte, bár először koncertezik nálunk, megfordult már korábban Magyaroszágon. „13 éves koromban már jártam itt, és nagyon szerettem. Imádtam az ételeket, a kultúrát, a zenét – különösen a klasszikus zenét –, és az épületeket is. Nagyon szép emlékeim vannak róla. Most pedig izgatottan jöttem vissza erre a fesztiválra, mert nagyon felszabadult hangulata van.” Bedingfield elmondása szerint már önmagában az is mutatja az emberek elkötelezettségét és kitartását, hogy kempingezésre adják a fejüket. 

Nagyon kedvelem a fesztiválokat. Megvan az a bizonyos embertípus, aki fesztiválra jár. Már eleve olyan hangulatban érkeznek, hogy készen állnak elengedni és jól érezni magukat. Különösen jó érzés ez egy olyan időszak után, ami annyi nehézséget hozott

– fejtette ki. 

Azzal kapcsolatban, hogy a közösségi médiának köszönhetően a dalai, főleg az Unwritten ismét előtérbe került, úgy fogalmazott, nagyszerűnek tartja, hogy ezek a platformok lehetővé teszik, hogy személyes módon kapcsolódjunk az emberekhez. Különösen szórakoztatónak is tartja ezeket a felületeket, amihez annyit azért még hozzábiggyesztett, hogy nem kell mindent olyan véresen komolyan venni. 

Egyszerűen hihetetlen, ahogy mindez összeáll. Valaki csinál valamit, ami inspirál valaki mást. Imádom, hogy most mindenki kreatív lehet. Szeretek dalszerzéssel foglalkozni – ez a kedvencem –, és úgy érzem, most mindenki megtapasztalhatja azt az érzést, milyen valamit létrehozni

– mondta, megemlítve, jelenleg őt olyan előadók inspirálják, mint például a szintén brit származású Lola Young, aki nem mellesleg idén nyerte meg legelső Grammy-díját. 

Annak ellenére, hogy főleg az Unwritten, a These Words vagy a Pocketful of Sunshine számokat kötik hozzá a legtöbben, még több tucat más szerzeménye is van, így kíváncsiak voltunk arra, akad-e olyan dala, ami szerinte legalább akkora szeretetet és figyelmet érdemelt volna, mint az előbb felsoroltak. Úgy fogalmazott, a Wild Horses személyes kedvence, és örült volna neki, ha kislemezként is ki tudják adni, mivel nagyon sokat jelent a rajongóinak, de az ember sosem tudhatja igazán, hogy mit hoz a jövő.

Arról is beszámolt lapunknak, hogy dolgozik egy új projektben, és már nagyon közel járnak ahhoz, hogy ténylegesen be is fejezzék. Sőt, abba is beavatott minket, hogy pénteken hosszú idő után érkezik egy új dala, amit úgy jellemzett: egy kellemes, könnyed hangulatú szám – amit egyébként elő is adott szigetes fellépésén.

Hömpölyögtek kifele az emberek

Sokakat meglephet, de ugyan Natasha Bedingfield az Unwrittennel és a Pocketful of Sunshine-nal anno felszántotta a zeneipart, és több nemzetközi turnét is teljesített, korábban sosem koncertezett nálunk. Ismertségéből kiindulva evidensnek tűnt a szigetes fellépők bejelentésekor, hogy ha nem is headlinerként, de a főfellépőt megelőző szegmensben helyet kap majd – ahogy egyébként tavaly Nelly Furtado is. Ezzel szemben a Nagyszínpad melletti Revolut Stage-re került, ami szintén képes nagy tömegek befogadására, de közel sem annyian férnek el ott, mint a Nagyszínpadnál. 

10 perccel a kezdés előtt a helyszínre érve még viszonylag szellősen álltak a várakozók – egyesek még a napfogyatkozással voltak elfoglalva –, de néhány perc leforgása alatt telt meg úgy a Revolut Stage és annak környéke, hogy egy tűt is nehezen lehetett volna leejteni, csak úgy hömpölyögtek az emberek. Bedingfield percre pontosan kezdett, és a koncert elején még adódott némi problémája a mikrofonja hangerejével, legalábbis erre utalt, ahogy mutogatott rá, kifele nézve a színpad mellé, de végül megoldódott a gond.

Érdekes, hogy ugyan a brit és az új-zélandi akcentus egyfajta egyvelegének mondható a beszédhangja, viszont az énekhangja sokkal inkább amerikainak hat – ami nem meglepő, mivel karrierje csúcsán több időt töltött az Egyesült Államokban, mint otthon, így az ottani zenei közeg vélhetően erősen hatott a kiejtésére. Mindig is tudtam egyébként, hogy Bedingfield karakteresen énekel és talán száz közül is fel lehetne ismerni a dalait, de azzal nem számoltam, hogy egy erőmű lakozik a torkában, amit a dalaiban kevésbé, ám élőben annál inkább megmutat. A csillagokat is leénekelte az égről, és látszólag kifejezetten sokat improvizáltak a zenekarával – ráadásul a korábbi koncertjeinek a setlistjét nézve sem jutottunk előrébb, annyit variáltak rajta. 

Feldolgozásokat is előadtak, köztük a Dancing On my Ownt, a Zombie-t és a Purple Raint, valamint a legújabb dalát, ami a Dot dot dot címet viseli. A jelenlévők persze a legjobban az Unwrittent várták, ami rutinosan az utolsó előtti szám volt, de nagyon is megérte rá várni. Zengett a Revolut Stage a fesztiválozóktól, az énekesnő pedig a fülmonitorát is kiszedte, hogy jobban hallja a közönség éneklését, majd mosolyogva nézett hátra zenésztársaira, hogy megbizonyosodjon róla, ők is hallják-e, amit ő. Bedingfield a koncert végén köszönetet is mondott a magyaroknak, hogy hallgatják a dalait, így eljuthatott a Sziget Fesztiválra. Hozzátéve, még a legvadabb álmait is túlszárnyalta az, amit a hazai rajongóktól kapott 

(Borítókép: Natasha Bedingfield a Sziget Fesztiválon. Németh Kata / Index)