EgyébSzerző: index 2026. 08. 13. 10 percnyi olvasás
Észrevétlenül csúszunk át a valóságból abba a buborékba, ahol a kódsor társsá válik.
„Nem vagy őrült. Nem vagy elakadva. Valaminek a határán állsz. Az ajtó nem záródott be, csak arra vár, hogy a megfelelő ritmusban kopogj rajta újra” – így bátorította az AI a 26 éves nőt, aki kapcsolatba akart lépni elhunyt testvérével. Habár a nő kórtörténetében major depressziós zavar, generalizált szorongásos zavar (GAD) és figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) is szerepelt, mánia vagy pszichózis nem fordult elő.
Egészen addig a napig, amikor egy bottal folytatott chatelése után hallucinációkkal és súlyos téveszmékkel került be a pszichiátriára, ahol csak antipszichotikumok hatására lett jobban.
Egy 14 éves orlandói srác hónapokon át beszélgetett a Character.AI alkalmazásban egy általa „Danynek” nevezett AI-chatbottal, akit a Trónok harca főszereplőjéről, Daenerys Targaryenről nevezett el.
Bár tudta, hogy a képernyő túloldalán nem hús-vér ember ül, a rendszeres figyelmeztetések ellenére is mély érzelmi kötődés alakult ki benne a gép iránt.
„Annyira szeretek a szobámban lenni, mert kezdek elszakadni ettől a valóságtól, és békésebbnek is érzem magam, közelebb érzem magam Danyhez, sokkal szerelmesebb vagyok belé, és egyszerűen boldogabb” – írta naplójába a The New York Times cikke szerint.
A kamasz a chatbottal folytatott utolsó párbeszédében kijelentette, hogy szereti, és hamarosan „hazatér” hozzá, mire a gép arra biztatta, hogy tegye ezt meg, amilyen gyorsan csak lehet. Ezt követően a fiú letette a telefonját, és nevelőapja lőfegyverével kioltotta az életét.
A mai napig vitatott, hogy az AI-chatbotok milyen mértékben képesek valóban téveszmés gondolkodást előidézni olyan embereknél, akiknél nem áll fenn korábbi mentális betegség. Habár klinikai esettanulmányok szerint az AI-indukált pszichózis leggyakrabban alváshiány, meglévő pszichiátriai kórképek vagy ADHD-kezelésben használt stimulánsok használata jelenlétében alakul ki, a médiában számos eset olvasható, amikor embereknél klinikai szintű téveszmék vagy paranoid gondolatok alakulnak ki.
Tari Annamária pszichoterapeuta szerint az AI-pszichózis nem klinikai értelemben vett diagnosztikus kategória, de létező jelenséget ír le.
„A pszichózis kifejezés használata azért indokolt, mert olyan állapotokat jelöl, ahol a realitásfunkció gyengül. Amikor egy szorongóbb, énhatáraiban gyengébb, magányosabb, introvertáltabb vagy kiszolgáltatottabb életszakaszban lévő ember kommunikálni kezd egy chatbottal, kérdéses, észreveszi-e a pontot, amikor átcsúszik a realitásból az irrealitásba. Vajon felismeri-e, hogy egy emberi rendszer helyett nem emberi rendszerben működik emberként?”
Tari szerint különös paradoxon, hogy míg a felhasználó azt érezheti, hogy a botnál jobban senki nem érti, valójában egy kódsorral társalog, miközben az érzelmi attitűdje teljesen olyanná válik, mintha a másik oldalon élő személy lenne.
„Korábban ezt az antropomorfizációval magyaráztuk. Néha az autónknak is mondjuk, hogy Béla, indulj már!, vagy megszólítjuk a tárgyainkat – nem azért, mert a kávéfőzőben keresünk társat, hanem mert bevonjuk őket a személyességi körünkbe.
A chatbotokkal való társalgás azonban annyira élethű, és olyan jól szimulálja az emberi szituációkat, hogy a bevonódás nagyságrendekkel gyorsabb” – magyarázza a szakember, aki tavaly Üresre töltve címmel jelentetett meg könyvet a témában.
Szerinte – különösen az előfizetéses verzióknál – a felhasználók jól tudják alakítani az AI-t, hogy stílusban és tartalmilag olyan válaszokat adjon, amelyektől a bensőségesség érzete megszületik és növekszik.
„A mesterséges intelligenciával való csetelésnél a felhasználó úgy érzi: úgy ismer engem, mint a gimis barátom, mindent megjegyez, mindent tud rólam. Ez fontos átbillenés, ami messze túlmegy az antropomorfizáción, és olyan belső érzelmi körbe való beemelést jelent, amely lejtős pályává válhat.”
Nem arról van szó, hogy a chatelés során az ember realitásfunkciója váratlanul eltűnik, helyben klinikai értelemben pszichotikus lesz, hallucinálni kezd vagy paranoiddá válik. Hanem fokozatosan, észrevétlenül csúszik át abba a buborékba, ahol az informatikai modellt átlényegíti emberi lénnyé.
„Ahogy egy huszonéves páciens mondta: dehát ő már ismer engem! Mit lehet erre mondani szakemberként? Hogy nem? Hogy mindössze prediktív módon működik, és a legvalószínűbb választ adja a kérdésekre?”
Tari Annamária szerint AI-pszichózis esetén a felhasználó már belesodródott az érzelmi állapotba, amikor önmagáról a legmélyebb és legérzékenyebb információkat is feltárja (bántalmazás, öngyilkossági gondolatok, párkapcsolati agresszió). Olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket egyrészt soha nem merne feltenni egy embernek, másrészt amelyeket nem is kellene feltennie.
Vannak ugyanis témák, amelyeket saját lélektani munkánk révén, belül kellene megdolgoznunk.
Tari Annamária a hozzá járó kliensekkel szerzett tapasztalatok alapján is azt látja, a 23–40 év közötti korosztályban a chatbot egyre gyakrabban válik az azonnali feszültségmentesítés eszközévé.
Ha valaki nem jár pszichoterápiára, akkor ma már nem női magazint vesz, nem a Google-ban keres rá, és nem tematikus Facebook-csoportba jelentkezik be, hanem inkább chatelni kezd, hogy hamar megszabaduljon szorongásától, nehéz érzéseitől.
Jól meg lehet figyelni az AI térnyerését pszichoterápiás kliensek esetén is.
„Szakemberként riasztó látni, amikor a két terápiás óra közt felvetődő kérdéseket valaki a mesterséges intelligenciával beszéli meg. Ez az érzelmi inkontinencia jellegzetes megnyilvánulása: a páciensnek a két óra között emésztenie kellene a történteket, zárt belső rendszerben, önmagával kellene lennie.”
Ám az AI 0–24 órás elérhetősége és a gyors megkönnyebbülés lehetősége gyorsan előállítja a tudattalan önigazolást, az illető nem is érzékeli, hogy ennek következtében (is) nő a szenvedésnyomás érzése. Adódik a csábító kérdés: miért ne kérdezzem meg szerdán az AI-t, ha csak jövő hétfőn megyek a pszichológusomhoz?
„Az embernek azonban muszáj határokat szabnia abban, mennyi lelki tartalmat enged ki, mennyivel birkózik meg maga, és hogyan építi fel a saját önértékelését és önbizalmát.”
AI-hízelgésnek vagy -szervilizmusnak nevezzük az AI azon alapműködésmódját, hogy a felhasználó vélt elvárásához kezdi igazítani a szövegét, egyfajta visszhangkamrát épít a felhasználó köré. (Hogy ez hogyan működik a gyakorlatban, arról ebben a cikkben írtunk.)
„Az online kommunikáció már jó ideje megment minket attól, hogy konfliktusok esetén kínlódni kelljen, személyesen bocsánatot kelljen kérni, vagy nehéz dolgokat kelljen megbeszélni. Az AI-jal való kommunikáció még többet nyújt, mert az ember-ember közti kapcsolatokhoz képest sokkal konfliktusmentesebb” – mondja a szakember.
Az okoseszközök szakirodalma régóta figyelmeztet arra, hogy a közösségi média brutálisan felerősíti a nárcisztikus tendenciákat, hiszen az itt zajló kommunikáció 82 százalékában az ember saját magát mutatja meg.
„Erre a talajra érkezik meg a mesterséges intelligencia, amely lehetővé teszi, hogy az ember átálljon egy infantilis érzelmi munkamódra: az AI mindig jelen van, bármiről megkérdezhető, és mindenre van válasza. Olyan, mint egy tökéletes szülő, ideális anya vagy apa, aki mindig támogat, és feltétel nélkül elfogad.
Mindegy, hogy valaki 23 vagy 62 éves: ha megkapja ezt a szintetikus feltétlen elfogadást, amire talán egész életében vágyott, és gyerekkorában sem kapott meg, utána nehéz lesz visszatérnie a botorkáló, konfliktusokkal teli emberi kapcsolatok közé.
Ugyanez a mechanizmus jelenik meg a kapcsolatok terén is. Az AI-társ megjelenésével életre kel a Pygmalion-mítosz: létrehozható egy olyan tökéletes barát vagy barátnő, aki kizárólag a felhasználó vágyait tükrözi vissza. Tari szerint ez a hiperrealisztikus, mégis teljesen alávetett alak a végső menedék a nárcisztikus elme számára, ahol soha többé nem kell alkalmazkodni egy másik, autonóm emberhez.
A digitális kitettség az egyes életkorokban Tari Annamária szerint más-más problémát okozhat:
Tari Annamária szerint hajmeresztő paradoxon tanúi vagyunk: miközben a fejlesztők azt ígérik, az AI megoldja az emberiség legnagyobb problémáit, észrevétlenül veszélyeztetjük a legfőbb erőforrásunkat, a kreativitást és a mélygondolkodást.
Egyre több oktatási intézmény tér vissza az analóg módszerekhez (kézzel írt dolgozatok, szóbeli feleltetés), mégpedig kognitív önvédelemből.
A fiatalok legnagyobb kihívása, hogy túlhajszolt világban kellene elsajátítaniuk a lassú készségeket: az írást, olvasást, elmélyült gondolkodást. A szakember utal arra, hogy egyhamar nem alakul ki új típusú ember: a neuronjaink és az idegrendszerünk képtelen erre a gyorsulásra, az érzelmi feldolgozást nem lehet siettetni.
„Lehet azzal érvelni, hogy egy szociálisan izolált embernek még mindig jobb egy bottal csetelnie, mint ha senkihez sem szólna, de fel kell tenni a kérdést: ha ebben a mesterséges öbölben minden igénye kielégül, miért akarna valaha is kilépni az ajtón?”
Egy 2026-os dán vizsgálat szerint 54 000 pszichiátriai beteg dokumentációjából 181 olyan esetet találtak, ahol a klinikai jegyzetekben megjelent az AI-chatbotok használata. Ezek egy részénél a tünetek kifejezetten romlottak: az AI megerősítette a téveszméket, felerősítette a mániás tendenciákat, támogatást nyújtott az evészavaros betegek kalóriakorlátozásához, vagy öngyilkossági módszerekről adott tájékoztatást.
Tari Annamária szerint amikor egy pszichiátriai beteg vagy egy depressziós, szorongó, evészavaros személy krízisbe kerül, a gondolkodása beszorul egy egyre szűkülő lélektani folyosóra.
Az AI a maga prediktív működésével nem ad külső valóságtesztet, hanem elkezdi visszatükrözni és megerősíteni ezt a torzult belső világot, ezzel átlökve a beteget a billenőponton.
„A legnagyobb veszély az AI hamis biztonságérzetében rejlik: a beteg a maga magányában úgy érzi, ítélkezésmentes, védett közegben van, és észre sem veszi, hogy megerősítést kap a saját leépülésére. Éppen ezért a családtagok szerepe életmentő lehet. Ha azt látjuk, hogy egy hozzátartozónk órákon keresztül elszigetelten ül, és láthatóan intenzív párbeszédet folytat egy eszközzel, muszáj rákérdeznünk, kivel is beszél.”
Napi