Én nem tudom, mi a probléma azzal, hogy még nincs gyanúsított az úgynevezett MNB-ügyben, továbbá azzal, hogy Matolcsy Ádám vezérigazgató lett az alig több százmilliárd forintos ügy egyik kulcscégénél.

Jól van ez így.

Sőt az lenne az igazi, ha Matolcsy Ádám augusztus 20-án megkapná a Magyar Szent István-rendet, természetesen édesapjával, Matolcsy Györggyel duóban, hiszen – nézzük csak meg a díj kiosztásának kritériumait! – életművük kétségkívül kiemelkedő, hogy azt ne mondjuk: páratlan.

Mi mást mondhatnánk ugyanis arra a parádés teljesítményre, amelynek nyomán a közpénzt – kivételes mechanizmusokkal – alapítványokba tolták, hogy aztán magánvagyonná alakítva részint gondosan allokálják, részint hajnalig mulató dzsentrik módjára eltőzsdézzék?

Mindezt fényes nappal, a szemünk előtt, az úgynevezett hatalom megértő figyelme mellett, új Ferrarikkal, Lamborghinikkel, New York-i meg dubaji luxusingatlanokkal illusztrálva, fényűző makkos cipők, eltartott kisujjas pezsgőzések, teraszos partik ihletett dokumentálásával?

Ha ez nem ér kitüntetést, akkor semmi.

És ha ez megtörténik, végre csúcsra ér az életmű, az lenne az igazán csodálatos, ha a Sándor-palotabeli ünnepségen az első sorban tapsolna a két Matolcsynak Száraz István, Somlai Bálint, valamint a teljes nemzeti bankos és kecskeméti felügyelőbizottsági, alapítványvezetői garnitúra, az összes rejtett cégvezér, haver, stróman, autónepper.

Hovatovább, ha én dönthetnék, már most fogalmaznám az ajánlást a közgazdasági Nobel-díjra – pedig ez már most is méltatlanul késő –, mert nem múlhat el úgy élet, hogy éppen Matolcsyék ne kapják meg a világ legnagyobb szakági elismerését.

Mi több, mohó módon skiccelnék egy filmforgatókönyvet is, pontosan tudva, hogy a kész alkotás mérföldekkel, mit mérföldekkel, csillagrendszerekkel nagyobb durranás lenne, mint A nagy pénzrablás, amelynek a legdrámaibb, legfordulatosabb epizódja se kínált meg minket olyan szofisztikált tolvajtervvel és kivitelezéssel, amilyen hosszú évekig zajlott itt, előttünk, a Magyar Nemzeti Bank székházában és környékén. (Ádám lehetne New York, György pedig Dubaj – vagy fordítva.)

Amúgy megfordult a fejemben az is, hogy simán börtönbe is mehetne mind, élőben közvetítve, vezetőszáron, lehajtott fejjel, a meglopott magyar állampolgárok megvetésétől kísérve, de hát Magyarországon élünk: ilyesmit azért én se gondolhatok komolyan.

A szerző az Index felelős szerkesztője.

(Borítókép: Matolcsy György esküt tesz a Sándor-palotában ahol Áder János kinevezte a Magyar Nemzeti Bank elnökéve 2019. március 1-jén. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)