A Brexit óta most először van kézzelfogható esélye az EU-nak a növekedésre. De ahogy az olyan országok, mint Montenegró, gyorsan közelednek a tagsághoz, míg mások Európát biztonsági horgonyként tekintik, Brüsszel bővítési ambíciója hamarosan szembesül az igazság pillanatával.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Az EU bővítése nemzedékenként egyszeri lendületet vesz fel, több "élenjáró" közeledik a célegyeneshez, Ukrajna és Moldova megteszi első határozott lépéseit Moszkva pályájáról, Izland pedig mérlegeli, hogy folytatja-e a csatlakozási tárgyalásokat.

A helyzet évek óta nem tűnt ilyen biztatónak, az uniós tisztviselők azzal büszkélkednek, hogy az elmúlt hat hónapban több tárgyalási fejezet zárult le, mint az elmúlt évtizedben.

Brüsszel egyre inkább külpolitikai eszközként kezeli az EU-csatlakozást – hogy megszilárdítsa befolyását közvetlen szomszédságában, kiterjessze az ellenséges hatalmak befolyását visszaszorító biztonsági garanciákat, és rögzítse a stabilitást az ingatag geopolitikai környezetben.

De ahogy egyre konkrétabbá válik a kibővített Unió kilátása, az EU intézményei és tagállamai egyre gyakrabban szembesülnek olyan politikai és stratégiai kérdésekkel, amelyek a bővítés következő hulláma esetén a fejükre kerülnek.

Földrajzi egyensúly

Az Unió bővítésének kulcstényezője a földrajzi egyensúly, különösen a 2004-es „Big Bang” bővítés miatt. 2004-ben 10 új közép- és kelet-európai állam csatlakozott, így sok nyugat-európai főváros úgy érezte, hogy az EU súlypontja túlságosan keletre tolódott.

A jelenlegi éllovas Montenegró és Albánia szerény méretük miatt nem változtatna ezen az egyensúlyon. A célhoz közeledve azonban egyre trükkösebb kérdést vetnek fel, hogyan kezeljék a Nyugat-Balkán legjelentősebb országát, Szerbiát, amely továbbra is megosztó téma a tagállamok között.

Az úgynevezett "Nyugat-Balkán barátai" megkérdőjelezik Belgrád csatlakozási kérelmét meghatározó geopolitikai megfontolásokat. Arra figyelmeztetnek, hogy az érdemeken alapuló eljárást nem alkalmazzák egyformán a tagjelölt országokban.

Ahogy a nyomás fokozódik, hogy még az év vége előtt több csatlakozási klasztert nyissunk Ukrajnával és Moldovával, a földrajzi egyensúly fenntartására irányuló felhívások csak erősödni fognak, és azt eredményezhetik, hogy Ukrajna csatlakozása Szerbiától függ.

Izland váratlan és örvendetes tényező lehet a blokk gazdasági felépítésének újraegyensúlyozásában: a gazdag északi országban népszavazást tartanak, amelyen augusztus 29-ig lehet szavazni arról, hogy folytatja-e csatlakozási tárgyalásait az EU-val.

Eközben Ukrajna az elefánt a szobában. Az EU fővárosai tisztában vannak azzal, hogy a Moszkvával kötendő esetleges békemegállapodásban valamilyen formájú európai tagságnak vagy biztonsági garanciának szerepelnie kell.

Szerény gazdasága ellenére Kijev területe, népessége és katonai kapacitása befolyásos tagországgá tenné, különösen védelmi és külpolitikai szempontból, és Brüsszelt szélesebb körű mérlegelésre kényszerítené a kibővített Unió tényleges működését illetően.

Reform szükséges

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Unió helyzetéről szóló 2023-as beszédében bejelentette a bővítés előtti politikák felülvizsgálatát: a 30 vagy több tagállamból álló EU működési tervét.

A tervet aztán évekig csendben félretették, mivel Ukrajna pályázata gyakorlatilag és politikailag is bonyolította a kérdést. A Bizottságnak most szeptember 30-án kell közzétennie, mivel az EU végrehajtó testülete a kezdeményezés visszaszerzésére törekszik.

Mivel a bővítés Brüsszel napirendjének élére került, az európai kormányok azon vitatkoztak, hogyan kezeljék a tagjelölt országok következő hullámát. Elképzeléseiket lebegtették az új tagok erősebb demokratikus biztosítékaitól, Magyarország Orbán Viktor alatti tapasztalatainak örökségétől a fokozatos integrációig, amelynek célja az EU-tagság korai, kézzelfogható haszna.

Ami még alapvetőbb, a Bizottság várhatóan reformjavaslatokat fog javasolni az EU saját belső működéséhez, hogy biztosítsa Brüsszel működésének folytatását a kibővítés után.

Az egyhangúság követelményének megszüntetésére irányuló felhívások például olyan ügyekben, mint a külpolitika, felerősödtek. Ez része annak a szélesebb körű törekvésnek, hogy a feszült geopolitikai légkörben határozottabbá tegyék a blokk külső fellépését – egy újabb öröksége annak, hogy Orbán ismételten túszul ejtette az uniós döntéshozatalt.

Ismét felmerülhet az az ötlet, hogy az Európai Bizottságot karcsúbbá és agilisabbá tegyék a felmerülő prioritásokra való összpontosításban. Ez azzal járna, hogy eltöröljük azt az elvet, hogy minden tagállamnak egy biztosa van, amelyet kisebb országok támogatnak.

A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy az időzítés rossz egy ilyen mélyreható reformhoz, mivel több kulcsfontosságú EU-tagállam jövőre választások előtt áll. Az egyik ilyen ország Franciaország, ahol a szélsőjobboldali, euroszkeptikus Országos Gyűlés jelöltjének esélye az elnöki posztra soha nem volt valóságosabb.

Mások azt állítják, hogy valahol Európában mindig fontos választások vannak, és a régóta halogatott reformok nem várhatnak.

A ratifikációs bizonytalanság

Az EU bővítési folyamata mindig is azt feltételezte, hogy a tagországok hajlandóak új tagokat fogadni a klubba.

Az EU-országok jellemzően még a csatlakozási tárgyalások befejezése előtt kiadják panaszaikat. A legfigyelemreméltóbb példák közé tartoznak Észak-Macedónia hosszan tartó vitái, először Görögországgal a nevével kapcsolatban, majd később Bulgáriával a kisebbségi jogokról.

Ám bár a csatlakozás ratifikációs szakaszban történő azonnali blokkolása példátlan lenne, ez továbbra is valós kockázat. A politikai spektrum jobbra tolódott az alapító tagországokban, például Hollandiában és Franciaországban, ami miatt a választók általában óvakodtak a bővítéstől.

Amint azt Montenegró uniós missziójának vezetője, Petar Marković az Euronews-nak elmondta, az egyik fő oka annak, hogy országa hajlandó további biztosítékokat elfogadni a jogállamiság és a demokratikus visszaesés terén, éppen a ratifikációs folyamat gördülékenysége.

Franciaország a legnagyobb kérdőjel. 2005-ben Párizs alkotmánymódosítást vezetett be, amely előírja, hogy minden új csatlakozási szerződést nemzeti népszavazásra kell bocsátani, vagy a parlament közös ülésén háromötödös többséggel kell jóváhagyni.

Ismét Montenegró lesz a próbatétel. Ratifikációja azonban Tirana előrehaladásának ütemétől függően Albániával, vagy a népszavazás eredményétől függően Izlandéval is együtt járhat.

"Ha Montenegró nem tud továbbjutni, akkor ez természetesen nagyon komolyan kisikolja a folyamatot" - mondta Florian Bieber, a Balkán Európában politikai tanácsadó csoport koordinátora az Euronews-nak. "Egy nagyon világos készenléti tervet kell készíteni ennek a forgatókönyvnek a kezelésére."