Jelentős áttörést értek el kutatók a napfizika területén a világ legnagyobb naptávcsövével, ami rávilágíthat a napkitörések és más naptevékenységek eredetére – közölte szerdán az Amerikai Tudományos Alap Nemzeti Nap Obszervatóriuma (NSF NSO).

David Kuridze, az NSO kutatója és kollégái a hawaii Maui szigetén található NSF Daniel K. Inouye Napteleszkóp segítségével az eddigi legrészletesebb felvételt készítették el a Nap felszínéről (fotoszférájáról), ami örvényszerű mintázatokat tárt fel rajta. Ezek vehetők ki az alábbi, példátlan felbontású timelapse-felvételen, ami úgy mutatja meg a Nap fotoszféráját, ahogy még sosem láttuk:

A Nature folyóiratban szerdán közölt tanulmány szerint a mágneses területek peremén jelentkező, apró, örvénylő mintázatokat a Kelvin-Helmholtz-instabilitás (KHI) okozza a Nap fotoszférájában. Az egymáshoz képest eltérő sebességgel mozgó áramlások határán létrejövő jelenség gyakran megfigyelhető földi tavakban és felhőkben, valamint gázóriások légkörében, de a Napon most először sikerült megfigyelésekkel is igazolni a jelenlétét.

„Úgy véljük, hogy a Kelvin-Helmholtz-instabilitás felfedezése a Nap fotoszférájában, amit alátámasztanak numerikus szimulációink is, jelentős előrelépést jelent a nap- és csillagplazma dinamikájának és fejlődésének megértésében, és jövőbeli felfedezések alapjául szolgálhat” – mondta David Boboltz, a Nemzeti Napobszervatórium igazgatóhelyettese.

Az adatok azt is alátámasztják, hogy az örvénylő jelenség hatékonyan elkeveri a mágnesezett és nem mágnesezett plazmát a Nap felszínén, ami segíti a mágneses tér szétterjedését a Nap légkörében. Emiatt fontos figyelembe venni a Kelvin-Helmholtz-instabilitást azokban a modellekben, amikkel a kutatók a Nap és más csillagok mágneses aktivitásának változását próbálják előre jelezni.

Thomas Rimmele, az obszervatórium technológiai vezetője szerint a Kelvin-Helmholtz-instabilitás ezen túl hozzájárulhat a Nap külső légkörének, a napkoronának a hevítéséhez, és segíthet megmagyarázni, hogy miért több millió fokos a csillagok koronája – ami máig a napfizika egyik legnagyobb rejtélye.