NEM FELTÉTLENÜL azzal emelkedik ki a mezőnyből, hogy tíz kilométernél is többet fut a meccseken. Gavriel Kanikovszki úgy irányítja a Ferencvárost a középpályán, hogy szinte mindig megjátszható, területet keres, összeköti a csapatrészeket, megszerzi és jó helyre továbbítja a labdát.

A Górnik Zabrze elleni Európa-liga-selejtezős párharc első, Corbu Máriusz góljával 1–0-ra megnyert budapesti mérkőzésén is ő szabott fazont a magyar bajnoki ezüstérmes játékának sallangmentes és hasznos futballjával. Vallja, hogy a saját érdeknél mindig fontosabb a csapaté.

„Szeretem, ha benne vagyok a játékban és hatással lehetek rá. Nem szoktam el-eltűnni tíz percre, hogy várjam a megfelelő pillanatot a villanásra. Szeretek visszalépni a labdáért, megfordulni, területet nyitni. Nekem ez a futball öröme is. Minél többet vagyok játékban, annál jobban érzem magam. A Górnik elleni első mérkőzésen keményen meg kellett dolgoznunk azért az egy gólért is, meglátjuk, hogyan alakul a visszavágó. Az biztos, hogy nehéz feladat vár ránk, hiszen a lengyelek Budapesten remekül védekeztek és veszélyesen támadtak, azonban nálunk az előny, s ez meghatározhatja a visszavágó forgatókönyvét.”     

Az egygólos különbség elég ahhoz, hogy a Górniknak kelljen többet kockáztatnia, de kevés ahhoz, hogy a Ferencváros biztonságban érezze magát.

 „Okosan, türelmesen kell futballoznunk, a keretünk van annyira erős, hogy sikerrel vegyük ezt az akadályt is. Fontos, hogy védekezésből minél hamarabb jussunk el az ellenfél kapujáig, elöl megvannak ehhez a gyors futballistáink.”     

Ha továbbjut az FTC, a török Trabzonsporral játszik az Európa-liga-alapszakaszért, egyúttal biztossá válik, hogy legrosszabb esetben is Konferencia­liga-főtáblás lesz az ősszel. Ha viszont kiesik a Górnikkal szemben, a francia Monacóval kell megmérkőznie a Kl-alapszakaszért.

Óriási tehát a tét.

Gavriel Kanikovszki pontosan tudja, milyen érzés, amikor a nemzetközi kupaálom egyik pillanatról a másikra szertefoszlik. Az előző idényben a Ferencváros a Braga elleni 2–0-s hazai győzelem után hitt az El-negyeddöntőbe jutásban, ám Portugáliában 4–0-ra kikapott, így kiesett.

„Sajnáltuk, hogy így alakult, de ellenfelünk jobb volt a visszavágón.”     

Ez is sokat elárul a 28 esztendős középpályásról: nem keres kifogást, nem magyarázkodik.

Ra’ananában, Tel-Aviv közelében született és nőtt fel vallásos családban. Szülei, Ari és Robin Dél-Afrikából költöztek Izraelbe, rokonságának egy része ma is Johannesburg környékén él. A hit és a család természetesen meghatározta gyerekkorát, a futball pedig az iskola után jószerével minden szabad percét kitöltötte. A játékból aztán szenvedély lett.

„Egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy igen, ezt szeretném csinálni, és hajlandó vagyok érte sokat és keményen dolgozni.”     

A Hapoel Ra’anana utánpótlásából a Maccabi Tel-Aviv akadémiájára került, a felnőttcsapatig azonban rögös úton jutott el. Futballozott kölcsönben a Hapoel Petah Tikvában és a Hapoel Akréban, majd a Maccabi Netanja labdarúgója lett, onnan 2021-ben igazolta vissza a tel-avivi klub.

„Amikor fiatalon kölcsönadnak, azt csalódásként vagy lehetőségként éljük meg. Nos, én lehetőségként tekintettem rá. Az akadémián mindig próbáltam a legjobbat nyújtani, később is ugyanez volt jellemző rám, a kölcsönadások miatt pedig nem szomorú voltam, hanem inkább motiváltak.”     

Nem sokkal a 28. születésnapja előtt, tavaly állt először légiósnak, a Ferencváros játékosa lett Robbie Keane vezetőedzőnél, akivel előzőleg a Maccabi Tel-Avivnál dolgozott együtt, s bajnokságot nyertek.

„Egész életemben Izraelben játszottam, korábban nem adódott lehetőségem külföldre igazolni. A futballban a munka mellett szerencse is kell az előrejutáshoz. Nekem az egyik ilyen pillanat az volt, amikor Robbie Keane felhívott. Szenzációs pályafutással büszkélkedő, világklasszis korábbi csatár keresett meg, aki látott bennem fantáziát – nos, ez jelentős elismerés volt nekem. Tudta, mire vagyok képes, én pedig szeretem a kihívásokat.”     

Robbie Keane időközben távozott a Magyar Kupa-címvédőtől, az izraeli légiós szerepe azonban nem változott. Borbély Balázs vezetőedző csapatában is ő szabja meg a középpálya ritmusát, és Zabrzéban megint arra készül, amit a legjobban szeret: elkérni a labdát és hatással lenni a játékra.

A Fradinak nem csupán őriznie kell csütörtökön az egygólos előnyt Lengyelországban, hanem céltudatosan futballozva kihasználnia a kínálkozó lehetőségeit – az őszi európai főtáblás szereplés érdekében.