KultúraSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 13. 3 percnyi olvasás
Mit tudnak a kontrasztos lapozók, melyiket válasszuk?
A kontrasztos babakönyvek műfaja valójában azért született meg, hogy legkisebbek a saját fejlődésükhöz igazodó módon találkozhassanak a világgal. Korántsem egy újabb divathullámról van szó, egy több évtizedes tudományos megfigyelés talált utat a családok könyvespolcaira.
A szakemberek már az 1950-es években felfigyeltek arra, hogy az újszülöttek tekintetét leginkább az erős fekete-fehér minták kötik le. Ennek oka, hogy a csecsemők látása születéskor még éretlen, ezért a nagy kontrasztú, egyszerű mintákat sokkal könnyebben érzékelik, mint a részletgazdag, színes képeket, a színeket pedig csak fokozatosan kezdik megkülönböztetni. A kutatási eredmények azonban sokáig nem jutottak el a nagyközönséghez, azokat főként a kórházi szakemberek alkalmazták. Egyszerű fekete-fehér mintákat helyeztek az újszülöttek kiságyára, illetve a koraszülöttek inkubátoraira, hogy életkoruknak megfelelő vizuális ingereket biztosítsanak számukra. Csak a nyolcvanas évek végén merült fel, hogy ennek nyomán játékok is készülhetnének, az első kontrasztos könyvek pedig a kilencvenes években jelentek meg, kezdetben fotókönyvek formájában. A ma ismert lapozók igazán csak az elmúlt évtizedben terjedtek el világszerte. A Csirimojó Kiadó kínálatában több igényes kötetet találunk ebben a műfajban.
Ilyen például a lengyel Joanna Gębal és Monika Zborowska páros Nézz fel az égre! című könyve, amelyet kifejezetten az egyévesnél kisebb babák számára alkottak meg. A letisztult formák és az erőteljes kontrasztok a legkisebbek figyelméhez és látásfejlődéséhez igazodnak, ha pedig a lapokat szétválasztjuk, a képek újrarendezhetők, alakíthatók. Az egyik legötletesebb kötet a szlovák Lucia Šukolová Giliszták című könyve, amely a babák számára is érdekes még, de már a totyogókat is játékra hívja. A lakkozott, enyhén ellenálló felületű vonalakon végighúzott egy vagy két ujj nemcsak a formák követését segíti, hanem a finommotorikát is fejleszti. A könyv különlegessége tehát, hogy a gyerekekkel együtt nő fel, több fejlődési szakaszhoz is tökéletesen passzol. Olyannyira, hogy kezdő olvasók is örömöt lelhetnek benne, a nagy betűket könnyen ki tudják olvasni. Amikor pedig elérkezik a színek felfedezésének ideje, jó választás lehet Magdalena Kłos-Podsiadło Kukucs című kötete. A kíváncsi, tarka madár játékos kalandján keresztül a legkisebbek természetes módon ismerkedhetnek meg a színekkel.
A szerzők neveiből is feltűnhetett, hogy a Csirimojó Kiadó szívesen válogat a környező országok gyerekirodalmából. Míg néhány évtizeddel ezelőtt még természetes volt, hogy cseh, szlovák vagy lengyel meséken nőttünk fel, ma ezek a könyvek jóval ritkábban jutnak el a magyar olvasókhoz. Pedig földrajzilag és kulturálisan ma is közel állunk egymáshoz. Arról, miért tartják fontosnak újra közelebb hozni egymáshoz a térség gyerekirodalmát és általában milyen gondolat mentén építik a Csirimojó Kiadó kínálatát, Peťovská Flóra művészeti igazgatót kérdeztük. Mint elmondta, nem egyszerűen szövegként tekintenek egy könyvre, hanem tárgyként is, amit öröm kézbe venni.
Nálunk szinte mindig a vizualitás az első benyomás. Egy könyv illusztrációja, grafikai tervezése, tipográfiája, a papír minősége vagy akár a kötészeti megoldás ugyanannyira fontos, mint maga a történet. a egy kiadvány vizuálisan megszólít bennünket, és a története, mondanivalója is ugyanolyan erős, akkor kezdünk el komolyan foglalkozni vele. Kifejezetten szeretjük az olyan könyveket, amelyeknek több rétege van. Amik olyanok, mint a káposzta: mindig újabb levelet lehet lefejteni róluk. Emiatt lehetséges, hogy kiadványaink nemcsak a gyerekeknek érdekesek, a felnőttek is találnak bennük új jelentéseket. Ezt számunkra az is megerősítette, hogy a kiadónál irodalomterápiás foglalkozásokat is szervezünk, ahol kiderült: több gyerekkönyvünk felnőttek számára is kiváló beszélgetésindító, sőt önismereti munka alapja lehet. Ősszel magyar illusztrátorok csendeskönyvei is megjelennek, amelyek ezt a gondolatot viszik tovább.
Peťovská Flóra szerint ez a vizuális igényesség végül egy másik fontos irányhoz is elvezette a kiadót: a közép-európai gyerekirodalom újrafelfedezéséhez.
Cseh–szlovák–magyar kulturális közegben nőttem fel, műfordítóként pedig a kortárs irodalmat is ismertem, így nap mint nap szembesültem azzal, hogy a magyar könyvpiacon van egy hiány: miközben Csehországban és Lengyelországban ma is rendkívül erős az illusztrációs, grafikai és könyvművészeti hagyomány, ezekből a kortárs könyvekből alig jutott el valami a magyar olvasókhoz. Tulajdonképpen maga a Csirimojó Kiadó is ennek a hiátusnak a felismeréséből született. Többen összefogtunk alakítottunk egy egyesületet, ahol nem üzleti szempontok vezéreltek bennünket a könyvkiadásban, hanem az a vágy, hogy ezt a kulturális értéket megismertessük a hazai olvasókkal. A klasszikus cseh és lengyel mesék generációkon át velünk maradtak, a rendszerváltás után azonban a figyelem szinte kizárólag Nyugat felé fordult, miközben a szomszédos országokban ugyanúgy kiváló kortárs szerzők és illusztrátorok dolgoztak. Az olvasói visszajelzések alapján úgy látjuk, valóban van igény ezekre a könyvekre. Nem azért szeretik őket, mert szlovákok vagy lengyelek, hanem mert mernek mások lenni: különlegesebb témákhoz nyúlnak, egyedi vizuális világot teremtenek, és sokszor egészen más szemléletet képviselnek, mint amit a magyar könyvpiacon megszoktunk.
Napi