„Mi vagyunk ebben a helyzetben a leggyengébb és legkiszolgáltatottabb fél” – reagáltak a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Doktori Iskolájának jelenlegi doktoranduszai arra, hogy az egyetem rektora kezdeményezi a doktori iskola megszüntetését, miközben annak működésével kapcsolatban több vizsgálat is zajlik.

A hallgatók Barcsi Tamás filozófus, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi docense nyílt levelére is válaszoltak, és különösen azt a kijelentését tartják megfélemlítőnek, amely szerint „feltételezhető, hogy szakmai alapú bizottságok előtt meglehetősen kevesen akarnak majd védeni”.

• A doktoranduszok visszautasítják, hogy kollektíven megkérdőjelezzék szakmai alkalmasságukat, és hangsúlyozzák:
• nem könnyebb védést vagy engedményt kérnek, hanem „szigorú, szakmai és pártatlan eljárást”, amelyben nem kell félniük.

Állásfoglalásukat név nélkül juttatták el az Indexhez, mert többen attól tartanak, hogy egy nyilvános megszólalásnak később következménye lehet doktori eljárásukra vagy szakmai előmenetelükre. A hallgatók egyeztetést kezdeményeztek az egyetem vezetésével, és közlésük szerint hamarosan személyesen is találkoznak a rektorral.

„Most mi vagyunk a gyengébb fél.”

A Pécsi Tudományegyetem Filozófia Doktori Iskolájának érintett doktoranduszai által az Indexhez eljuttatott állásfoglalást az alábbiakban teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük.

„Mi vagyunk most a legkiszolgáltatottabb fél

A PTE Filozófia Doktori Iskola jelenlegi doktoranduszainak sajtónyilatkozata

Jelen állásfoglalást a kialakult helyzetre tekintettel anonimizált formában juttatjuk el a sajtó és a nyilvánosság részére. Nem azért kérjük személyazonosságunk bizalmas kezelését, mert ne vállalnánk a leírtakat, hanem azért, mert folyamatban lévő és jövőbeni doktori eljárásaink, bírálóbizottságaink összetétele és szakmai előmenetelünk még nem lezárt, és a jelenlegi légkörben több hallgató reálisan tart attól, hogy egy nyilvános megszólalásnak közvetlen vagy közvetett következménye lehet. Már önmagában súlyos intézményi jelzésnek tartjuk, hogy egy egyetem doktoranduszai csak anonimitás mellett mernek megszólalni saját jogaik és többéves tudományos munkájuk védelmében.

A Pécsi Tudományegyetem Filozófia Doktori Iskolájának jelenlegi doktoranduszaiként olyan intézményi konfliktus középpontjába kerültünk, amelynek kialakulásáért semmilyen felelősség nem terhel bennünket, következményeit azonban most mégis mi viseljük. Mi vagyunk ebben a helyzetben a leggyengébb és legkiszolgáltatottabb fél.

Mi egy, a Pécsi Tudományegyetem által hivatalosan meghirdetett és működtetett doktori képzésre jelentkeztünk, teljesítettük és teljesítjük a követelményeket, éveket fordítottunk kutatásra, publikációkra, konferencia-előadásokra és doktori értekezéseink elkészítésére. Sokan jelentős saját anyagi forrást is fordítottunk konferenciákra, utazásokra, könyvekre és egyéb kutatási költségekre. Most mégis olyan helyzetben vagyunk, amelyben nem tudjuk biztosan, mikor, milyen feltételekkel és milyen eljárási garanciák mellett fejezhetjük be azt, amit évekkel ezelőtt jóhiszeműen elkezdtünk.

1. Egy mondat, amely mindnyájunkat érint

A 2026. augusztus 10-én közzétett nyílt levél nemcsak korábbi vezetőket és fokozatszerzési eljárásokat bírál. A jelenlegi, még fokozatot nem szerzett hallgatókat is közvetlenül érinti. A levél szerzője így fogalmaz:

»Ha a hallgatók jogai miatt a hallgatói jogviszonnyal rendelkezőknek lehetőséget kell adni a védésre, akkor az eljárásokat az átvilágítást is végző szakmai grémium felügyelje (érdemi védési bizottságokat összeállítva), ennek létrehozásáig a folyamatban lévő doktori cselekményeket le kell állítani (feltételezhető, hogy szakmai alapú bizottságok előtt meglehetősen kevesen akarnak majd védeni).«

Számunkra ez a nyílt levél legsúlyosabb, jelenlegi hallgatókat közvetlenül érintő mondata. A »ha a hallgatók jogai miatt« fordulat önmagában is rendkívül aggályos, mert azt a benyomást kelti, mintha a hallgatói jogok valamiféle kellemetlen akadályt jelentenének egy kívánatosnak tartott intézményi intézkedés előtt. A hallgatói jog azonban nem akadály és nem méltányosságból biztosított lehetőség, hanem törvényben és egyetemi szabályzatokban rögzített garancia. A doktori hallgató nem azért kaphat lehetőséget eljárásának befejezésére, mert az Egyetem erre »a hallgatói jogok miatt« rákényszerül, hanem azért, mert egy jogszerűen megkezdett doktori képzés és fokozatszerzési folyamat résztvevőjeként szabályok által védett jogi pozícióban van.

Még súlyosabbnak érezzük a mondat második felét, amely szerint a folyamatban lévő doktori cselekményeket egy még létre sem hozott »szakmai grémium« felállításáig le kellene állítani, majd ez a grémium állítana össze »érdemi védési bizottságokat«. Ez szükségképpen felveti azt a kérdést, hogy a jelenlegi hallgatók számára addig milyen eljárási garanciák maradnak fenn, milyen jogalapon állhatnának le a már folyamatban lévő eljárások, hogyan védhetők a jogszabályi és szabályzati határidők, és miként biztosítható, hogy egy utólag létrehozott testület ne változtassa meg visszamenőleg azoknak a hallgatóknak az eljárási helyzetét, akik évekkel korábban, az Egyetem által meghatározott feltételek között kezdték meg doktori tanulmányaikat.

A legsúlyosabb és számunkra leginkább megfélemlítő rész azonban a zárójeles kijelentés:

»feltételezhető, hogy szakmai alapú bizottságok előtt meglehetősen kevesen akarnak majd védeni«.

A kijelentés azt sugallja, hogy a jelenlegi hallgatók jelentős része csak azért vállalná a doktori védést, mert a mostani vagy korábbi bizottságok nem voltak kellően „szakmaiak”, míg egy olyan bizottság előtt, amelyet a levél szerzője valóban szakmainak tekint, sokan már nem mernének megjelenni.

Nem azért, mert szó szerint az hangzott volna el, hogy egy adott hallgató meg fog bukni, hanem azért, mert egy egyetemi oktató, ráadásul vezető oktató, a nagy nyilvánosság előtt azt sugallja egy teljes jelenlegi doktorandusz-közösségről, hogy szakmailag megfelelő bizottság előtt jelentős részük talán már meg sem próbálná a védést.

Egy vezető oktató és egy doktorandusz nincs azonos hatalmi helyzetben. Egy egyetemi oktató nyilvános kijelentésének súlya van. A hallgató számára nem közömbös, hogy az a személy, aki ma nyilvánosan szakmailag kétségbe vonja őt vagy azt a közösséget, amelyhez tartozik, holnap kerülhet-e olyan egyetemi vagy tudományos helyzetbe, amelyben közvetlenül vagy közvetve hatást gyakorolhat a védésére, bizottságának összeállítására, szakmai megítélésére vagy későbbi előmenetelére.

Éppen ez okozza a megfélemlítő hatást. Egy doktorandusznak a védés előtt nem azon kellene gondolkodnia, hogy ki mit mondott róla a nyilvánosság előtt, ki kerülhet majd a bizottságába, ki tekinti őt előzetesen alkalmatlannak, vagy hogy a saját jogainak védelmében tett mai megszólalása később visszaüthet-e rá.

Egy hallgatónak kizárólag arra kellene koncentrálnia, hogy megfelelő-e a kutatása, tudományosan megalapozott-e a disszertációja, képes-e megvédeni állításait és megfelel-e a doktori követelményeknek.

A kialakult helyzetben azonban több hallgató éppen ettől fél:

• attól, hogy ha névvel megszólal, azt később számon tarthatják rajta;
• attól, hogy egy jelenlegi nyilvános konfliktusnak következménye lehet a későbbi doktori eljárásában;
• és attól is, hogy olyan személyek szerezhetnek közvetlen vagy közvetett befolyást a fokozatszerzési eljárására, akik a Doktori Iskola jelenlegi hallgatóiról már előzetesen, egyéni teljesítményük vizsgálata nélkül negatív véleményt fogalmaztak meg. 

Ezért kényszerülünk arra is, hogy jelen állásfoglalást anonimizálva juttassuk el a nyilvánossághoz.  Már önmagában rendkívül szomorú és súlyos intézményi jelzés, ha egy egyetem doktorandusz hallgatói azért nem merik nevüket vállalni saját jogaik védelmében, mert tartanak attól, hogy az később szakmai hátrányt okozhat számukra.

A mondat ráadásul nem néhány konkrét személyre vonatkozik, hanem meghatározatlanul a jelenlegi hallgatói közösség egészére. Ez azért különösen igazságtalan, mert néhány, a nyílt levélben vitatott korábbi fokozatszerzés vagy konkrét ügy miatt több tucat jelenlegi hallgató nem tehető kollektíven gyanússá.Mindannyian más kutatást végzünk, más szakmai háttérrel, más publikációkkal, más eredményekkel és más disszertációval rendelkezünk. Ha valamely konkrét hallgató munkájával probléma van, azt az ő eljárásában kell megállapítani. Ha nincs, akkor nem lehet őt mások feltételezett vagy valós hibái miatt előzetesen megbélyegezni.

Különösen súlyos, hogy mindez a nagy nyilvánosság előtt történt. Egy ilyen kijelentés hatása nem ér véget a jelenlegi egyetemi vitával. Egy későbbi munkáltató, pályázati testület, ösztöndíjbíráló vagy kinevezési bizottság évekkel később is találkozhat azzal a nyilvánosan kialakított képpel, amely szerint e Doktori Iskola jelenlegi hallgatóinak jelentős része állítólag nem merne »szakmai alapú« bizottság előtt védeni. Ez a megfogalmazás így nemcsak jelenlegi emberi és szakmai méltóságunkat sértheti, hanem későbbi, teljesen szabályosan megszerzett doktori fokozatunk értékére, tudományos reputációnkra és szakmai előmenetelünkre is árnyékot vethet.

Mindez különösen azért súlyos, mert a hallgatók közben valós eljárási bizonytalansággal is szembesülnek. A folyamatban lévő doktori eljárások egy része megtorpant vagy bizonytalanná vált, miközben nem kaptunk olyan részletes és egyértelmű hivatalos tájékoztatást, amelyből megtudhatnánk, milyen jogalapon történt ez, meddig tart, mikor folytatódnak az eljárások, milyen testület fog eljárni, hogyan biztosítják a pártatlanságot, és miként garantálják a jogszabályi vagy szabályzati határidők betartását.

A fokozatszerzés csúszása érintheti egy hallgató munkahelyét, kinevezését, ösztöndíját, pályázati jogosultságát, munkabérét vagy szakmai előmenetelét, egyes esetekben pedig valamely határidő elmulasztása magát a fokozatszerzés lehetőségét is veszélyeztetheti.

Ezért különösen elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy oktató nyilvános megszólalása a hallgatók számára úgy hasson, mintha egy későbbi „szakmai bizottság” kilátásba helyezésével azt üzenné: gondoljátok meg, egyáltalán mertek-e majd védeni.

Egy egyetemi oktató feladata nem lehet a hallgatók megfélemlítése vagy elbizonytalanítása. Különösen nem akkor, amikor a hallgató eleve a gyengébb és kiszolgáltatottabb fél, és amikor tudományos előmenetele részben azon intézményi közeg döntéseitől függ, amelynek egyik vezető oktatója őt nyilvánosan minősíti.

Mi nem könnyebb bizottságot kérünk, nem kivételezést és nem engedményt a tudományos követelményekből. Szigorú, szakmai és pártatlan eljárást akarunk – de olyat, amelyben nem kell félnünk.

2. A tudományos vita helye és az oktatói felelősség

A tudományos vita intézményesített fóruma a doktori eljárás és a nyilvános védés. Ott lehet és kell érvekkel, opponensi véleményekkel és bírálóbizottsági kérdésekkel megkérdőjelezni egy disszertáció tudományos színvonalát. Egy utólagos Facebook-bejegyzés vagy sajtónyilvánosság előtt megfogalmazott kollektív minősítés ezt nem helyettesítheti.

Különösen aggályosnak tartjuk, amikor egy egyetemi oktató ilyen módon nyilvánul meg saját egyetemének hallgatóiról. Egy vezető oktató és egy doktorandusz között jelentős intézményi és szakmai erőkülönbség áll fenn, ezért a nyilvános megszólalás felelőssége is fokozott.

Különösen visszás az is, ha valaki saját szakmai identitásában természetesnek tekinti a különböző tudományterületek közötti átjárást, miközben más tudományterületről érkező doktoranduszok esetében ugyanezt alkalmassági problémaként kezeli. A tudományos minőséget nem az eredeti diploma megnevezése, hanem a kutatás minősége, a felkészültség és a teljesített követelmények határozzák meg.

3. Az egyéni felelősség nem helyettesíthető kollektív gyanúval

Ha valamely konkrét disszertációval, fokozatszerzéssel vagy eljárással kapcsolatban szabálytalanság gyanúja merül fel, azt vizsgálják ki. Néhány konkrét ügyből azonban nem következhet az, hogy a jelenlegi hallgatói közösség egészét a tudományos alkalmatlanság gyanúja alá helyezzék.

Különösen visszautasítjuk azt a gondolatot, hogy a nem filozófus alapvégzettség önmagában tudományos alkalmatlanságot jelentene. A modern tudomány jelentős része interdiszciplináris, a filozófia pedig szinte valamennyi tudományterület alapvető kérdéseivel érintkezik. Egy jogász az igazságosság vagy a mesterséges intelligencia filozófiai kérdéseit, egy orvos a bioetikát és az emberi méltóságot, egy közgazdász a gazdasági igazságosságot, egy informatikus pedig a gépi autonómia vagy az algoritmikus döntések filozófiáját vizsgálhatja úgy, hogy eredeti tudományterületének ismerete hozzáadott értéket jelent.

A filozófiai felkészültséget ráadásul érdemben számon kérték. A nem filozófus diplomával érkező hallgatók szakmai kurzusokat teljesítettek, szakirodalmat dolgoztak fel, és több esetben két-három órás szakmai vizsgákon adtak számot tudásukról. Nem mindenki kapott kiváló minősítést; voltak 3-as és 4-es eredmények is, ami éppen a számonkérés tényleges szakmai jellegét mutatja.

Sokan közülünk évek óta kutatnak, publikálnak, konferenciákon adnak elő, és jelentős saját pénzt fordítanak tudományos munkájukra. E teljesítmények egyéni vizsgálata nélkül egy egész hallgatói közösséget szakmailag leértékelni súlyosan méltánytalan.

4. Biztonságos tanulmányi környezet és pártatlan eljárások

A biztonságos egyetemi környezet nem merül ki a fizikai biztonságban. Egy doktorandusznak tudnia kell, hogy kérdezhet, vitatkozhat és saját jogaiért kiállhat anélkül, hogy attól kellene tartania: ennek később szerepe lehet doktori eljárásában.

Ugyanez a bizonytalanság a jövőbeni bírálók helyzetét is érintheti. A tudományos értékelésnek kizárólag a disszertációról és a jelölt teljesítményéről kell szólnia, nem pedig arról, hogy a bíráló vagy bizottsági tag valamely nyilvános konfliktus melyik oldalához látszik tartozni. Egy pártatlan tudományos értékelést semmilyen személyi, intézményi vagy politikai nyomás nem torzíthat.

5. A rendezés útja

A hallgatói közösség egyeztetést kezdeményezett az Egyetem vezetésével. Abban bízunk, hogy a helyzet a nyilvános megbélyegzés helyett jóhiszemű intézményi párbeszéd útján rendezhető.

Bízunk abban hogy egy szakmai, konstruktív párbeszéden alapuló személyes találkozó segít megoldást találni a kialakult helyzetre, mely során a hallgatói érdekek védelme teljes egészében biztosított a továbbiakban is.

Végszó

Mi nem privilégiumot kérünk, nem könnyebb védést és nem engedményt a tudományos követelményekből. Szigorú vizsgát, szakmai bírálatot és pártatlan bizottságot akarunk. Azt akarjuk, hogy aki nem felel meg a követelményeknek, ne kapjon fokozatot; aki viszont megfelel, annak joga legyen ezt tisztességes, előre kiszámítható és félelemtől mentes eljárásban bizonyítani.

Egy jó egyetem nemcsak szigorú, hanem kiszámítható is; nemcsak ellenőriz, hanem védelmet is ad; nemcsak intézményeinek jó hírét őrzi, hanem hallgatóinak méltóságát és jogait is.

Kutatásainkat szeretnénk befejezni, meg szeretnénk védeni a disszertációinkat – szigorúan, szabályosan, pártatlanul és félelem nélkül.A PTE Filozófia Doktori Iskola érintett doktorandusz hallgatói

Jelen állásfoglalást a kialakult megfélemlítő helyzetre, valamint a későbbi doktori eljárásainkkal és szakmai előmenetelünkkel kapcsolatos reális félelmünkre tekintettel anonimizált formában juttatjuk el a sajtó és a nyilvánosság részére.”

(Bortókép: Légi felvétel Pécs belvárosáról. Fotó: Shutterstock)