A komposztálás olyan biológiai folyamat, amely során a szerves konyhai és kerti hulladékok tápanyagokban gazdag humusszá bomlanak le. A komposztban a friss, nedves (ún. zöld) hulladékot, (például zöldség- és gyümölcsmaradványok, frissen nyírt fű, nedves kávézacc) és a száraz (ún. barna) összetevőket (mint a levágott és aprított faágak, avar) rétegezni kell, majd időnként átforgatni a halmot. Az így kezelt szerves anyagot a mikroorganizmusok lebontják, és egy tápanyagokban gazdag humusz alakul ki, amely kiváló – és ingyenes – talajjavító, emellett pedig akár harmadával csökkenthetjük a kukába kerülő hulladék mennyiségét.

A leírt folyamat azonban hely- és időigényes, és nem mindenki számára megvalósítható az otthoni önálló komposztálás. Örömteli azonban, hogy egyre több közterületen alakítanak ki gyűjtőpontokat, amelyeket aztán lelkes önkéntesek tartanak karban, hogy ne csak egy szimpla szemétlerakóvá váljanak a kihelyezett tárolók, hanem valóban végbemenjen a komposztálás folyamata. A közösségi helyek előnye, hogy megbeszélés alapján a kész humuszból el tudunk vinni, így nemcsak a hulladéktól tudunk megválni, hanem egyben természetes szerves trágyához is jutunk.

Egyelőre Budapesten elérhető a legtöbb ilyen helyszín, de létezik gyűjtőpont például Szegeden vagy Pécsen is. A fővárosban egyes adatok alapján már több mint 50 helyszínt regisztráltak, így bárki megtalálhatja a számára legközelebbit. A lakossági gyűjtőpontokról érdemes tájékozódni a Humusz Szövetség vagy a Közösségi Kertek oldalán, vagy, ha van, a helyi közösségi csoportokban (több gyűjtőpontnak már saját Facebook-csoportot hoztak létre), de egyre több esetben jelzik ki a térképes alkalmazások is.

Az alábbi képekkel most egy virtuális sétára hívjuk olvasóinkat, hogy néhány ilyen helyszínt bemutatva jobban megismerhessük a fenntarthatóság ezen formáját.

A közösségi kertek egy cseppnyi falusi romantikát visznek a nagyvárosokba. Egy köztéri park részeként vagy egy foghíjtelken zöld oázisként működnek, ráadásul ezeken keresztül egy közösséghez is kapcsolódhat az, aki itt kezd el egy kis kerti parcellát gondozni. Az ilyen kertekbe nemcsak a saját növényekért érdemes járni, hiszen közös használatú szerszámokat is igénybe vehetnek a tagok, de van, ahol dedikált közösségi teret vagy játszóteret is kialakítottak, és minden alkalommal barátságos fogadtatásban részesülünk, még akkor is, ha csak az utcáról tévedünk be. Persze szigorúan csak a nyitvatartási időben. (Fotó: Heima)

Ha egyelőre annyi az igényünk, hogy legyen hova kiborítani az összegyűlt komposztnak valót, akkor választhatunk nyilvános, köztéri gyűjtőpontot is, amely nincs elkerítve, így bármikor mehetünk, nem kell nyitvatartási időhöz igazodni. Ezek létesítése regisztrációhoz kötött, a pontok így általában rendezettek és karbantartottak. (Fotó: Heima)

A Humusz Szövetség kertje közösségi kertként és egyben komposztpontként is szolgál. Ez remek példa arra, hogy egy szervezet a saját munkatársai számára hogyan tud a mindennapokban használható fenntarthatósági opciót teremteni. Bónuszként a környékbeli lakosok, illetve a szervezet célközönsége is igénybe veheti a lehetőséget. (Fotó: Heima)

A szemléletformálás fontos a komposztálásnál, különösen, ha nincs állandó, szakmai személyzet, amely iránymutatást adhat. A gyűjtőpontokon rendszerint nemcsak azt jelzik, melyik tároló az éppen aktív, és hova helyezhetjük be a hozott hulladékot, hanem sok helyen szélesebb körű tájékoztatást is találunk például magáról a folyamatról vagy a komposzt kezelését végző szervezetről. (Fotó: Heima)

Számtalan különböző kialakítású komposztálóval találkozhatunk. A lényeg, hogy jól megközelíthető, árnyékos és jól szellőző helyen legyen. A legtöbb esetben fából készülnek a tárolók, raklapokból vagy maradék faanyagból, néhol dróthálóval (csirkehálóval) kiegészítve, hogy a komposzt át tudjon szellőzni. A tárolóba helyezett lyukas csövek szintén támogatják az oxigénellátást, valamint a komposztban “dolgozó” élőlények (rovarok, giliszták) működését is. A legtöbb helyen már a még aktív gyűjtőket is lefedik, ami segít távol tartani a nem kívánt állatokat, a galambokat, patkányokat. Egyes helyszíneken önkéntesek által épített, egyedi tárolókat használnak, van, ahol megterveztették a dizájnt, vagy le is festették, hogy ne csak funkcionális, hanem mutatós is legyen. (Fotó: Heima)

Olyan maradékot gyűjtsünk, amely nyers, nem érintkezett zsiradékkal, és kisebb darabokra szedtük. Mindez szükséges ahhoz, hogy aztán problémamentesen és mihamarabb lebomoljanak. Otthoni gyűjtőedénynek érdemes egy jól takarítható, szagokat és szerves folyadékot nem magába szívó tárolót választani, például egy üveg- vagy fémtálat, amit egy kendővel vagy papírtörlővel le tudunk takarni. Így az edény kevésbé veszi át a belekerülő maradékok szagát, illetve a textil engedi levegőzni a komposztálásra szánt hulladékot, miközben a muslicákat is távol tartja. Extra tipp, ha kávézás után a zaccot hagyjuk kiszáradni egy kistálkán, mielőtt a gyűjtőedénybe öntjük, akkor nem kezd el penészedni. (Fotó: Heima)

A komposztáló keretek a zöldhulladék hatékony lebontása mellett más célra is felhasználhatók, hiszen a humusz tápanyagokban gazdag közege ideális feltételeket biztosít bizonyos növényeknek is. Ahogy azt a képen látható tök is bizonyítja, egy jól gondozott komposztáló akár zöld dekorelem is lehet. (Fotó: Heima)

A cikket a Dialogue Creatives készítette a Zewa megbízásából, nem az Index szerkesztősége.  Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben, ha üzenne nekünk, ezen a címen elér minket.