A magyar megtakarítók néhány év alatt kaptak gyorstalpalót inflációból, kétszámjegyű kamatokból, forintgyengülésből, majd forinterősödésből. Nem csoda, hogy közben az is alapjaiban változott meg, hogyan gondolkodunk a pénzünkről: egyre többen keresik a részvényeket, a vagyonosabb ügyfeleknél szinte már magától „bevezette” magát az euró, miközben az online kereskedés egy új befektetői generációt hozott a piacra. Szabó Balázs vezérigazgató és Jávorka Imre vagyonkezelési üzletágvezető volt a Klasszis Média vendége, a magyar megtakarítási piac átalakulásáról, az euróról, az AI-részvényekről és a vagyonkezelés kulisszatitkairól beszélgettek.

Klasszis: A kormány módosítja a bizalmi vagyonkezelés szabályait. Hogyan viszonyul egymáshoz a bizalmi vagyonkezelés és a privátbanki vagyonkezelés?

Szabó Balázs: A két fogalom hasonlóan hangzik, de teljesen másról van szó. A bizalmi vagyonkezelés alapvetően jogi konstrukció: például arra szolgálhat, hogy valaki előre rendelkezzen arról, mi történjen a cégével vagy cégcsoportjával, amikor visszavonul vagy meghal. Emellett eddig adóelőny is kapcsolódott hozzá, ez azonban most megszűnik. Így a jövőben elsősorban az átörökítés lehet a bizalmi vagyonkezelés létrehozásának oka.

A privát vagyonkezelés ezzel szemben befektetési szolgáltatás: a vagyonos ügyfél ránk bízza a pénzét, mi pedig megfelelő kockázatok mellett igyekszünk hozamot elérni rajta.

Hogyan működik ez a gyakorlatban?

Jávorka Imre: A private bankingben két jellemző szolgáltatás létezik: a befektetési tanácsadás és a portfóliókezelés. Mi kizárólag portfóliókezelést végzünk. Emellett fontos megkülönböztetni a befektetési alapok kezelését is az ügyfelek egyedi vagyonának kezelésétől.

Szabó Balázs: Befektetési tanácsadásnál az ügyfél dönt arról, hogy például vegyen-e OTP-részvényt, vagy forintban, esetleg euróban tartsa-e a pénzét. Nálunk nem ez történik. Az ügyféllel alapvetően két dologban egyezünk meg: milyen devizában és milyen kockázati szint mellett kezeljük a vagyonát. Utána a befektetési döntéseket mi hozzuk meg. Az ügyfél nem mondhatja azt, hogy vegyünk egy konkrét részvényt, hiszen éppen azért bízta ránk a pénzét, hogy ezeket a döntéseket mi hozzuk meg.

Mennyire erősödhet még a forint az euróbevezetésig?

Jávorka Imre: A kockázati szintet egy úgynevezett kötvénylimittel határozzuk meg. Ha például 60 százalékos kötvényarányt rögzítünk, akkor a fennmaradó 40 százalékban van nagyobb mozgásterünk kockázatosabb eszközöket tartani. Ezt nevezhetjük a portfólió „kockázati potméterének”.

Két szélsőséges példa jól mutatja a különbséget. Ha egy vállalat néhány hónapra szeretné elhelyezni a szabad likviditását, szinte teljesen kötvényekből álló portfólió lehet indokolt. Ha viszont egy magánszemély azt mondja, hogy öt-tíz évig biztosan nincs szüksége a pénzére, akkor akár nagyon magas részvényarány is megfelelő lehet.

Szabó Balázs: A részvénybefektetéseknél legalább hároméves időtávban gondolkodunk. Ha valaki magas hozamot szeretne, de egy-két éven belül szüksége lehet a pénzére, akkor nem biztos, hogy minket keres. Már az első beszélgetésen tisztázni kell az időtávot, a kockázatokat, a devizát, a költségeket és azt, hogy mik a reális hozamelvárások.

A HOLD az elmúlt években dinamikusan növekedett. Mi áll ennek a hátterében?

Szabó Balázs: Maga a magyar befektetési piac is hatalmasat nőtt. Öt-hat éve a magyar háztartások nagyjából 4-5 ezer milliárd forintot tartottak befektetési jegyekben, most körülbelül 14 ezer milliárdot.

A nagy fordulat 2022 körül következett be. Megjelent az infláció, a magas kamat és a bizonytalanság, az emberek pedig elkezdtek foglalkozni azzal, hogy miben tartják a pénzüket. Először a pénzpiaci és kötvényalapok nőttek nagyot. Az elmúlt egy-két évben viszont már a részvény-, vegyes és abszolút hozamú alapok is jelentősen növekedtek.

A HOLD növekedésében természetesen szerepet játszottak a jó visszatekintő hozamok, de az is, hogy láthatóbbá váltunk. Erősítettük a tartalomgyártást, a megjelenést és a marketinget. Emellett egyre többen jutottak arra, hogy nem akarnak folyamatosan kereskedni, inkább szakemberre bíznák a befektetési döntéseket.

Jávorka Imre: 2022–2023-ban egyik pillanatról a másikra visszatértek a kétszámjegyű kamatok. Egy generáció nőtt fel úgy, hogy Magyarországon nem látott érdemi kamatokat, aztán hirtelen 14–15 százalékos állampapírhozamok jelentek meg. Cégek és magánszemélyek számára is nagyon nem lett mindegy, hogy mit csinálnak a pénzükkel.

Szabó Balázs: Ez globális folyamat volt, de Magyarországon különösen szélsőségesen jelentkezett. Nagyjából a nullás kamatok világából jutottunk el a 18 százalékos irányadó kamatig és 25 százalék körüli inflációig. Ez nagyon erősen ráirányította a megtakarítók figyelmét a befektetésekre.

Ha most ismét csökkennek a kamatok, folytatódhat ez a fejlődés?

Szabó Balázs: Szerintem igen. Nagyon messze vagyunk attól a világtól, amikor Európában akár negatív kötvényhozamok is voltak. Ha Németországban 3 százalék körül van a tízéves kamat, nehéz elképzelni, hogy Magyarország tartósan visszatérjen az 1-2 százalékos kamatokhoz.

Magyarország finanszírozási költségeinek csökkenése természetesen pozitív fejlemény, de ettől még a megtakarítóknak továbbra is gondolkodniuk kell majd azon, mit csinálnak a pénzükkel.

Mekkora paradigmaváltást jelentene az euró bevezetése?

Szabó Balázs: Sok szempontból egyszerűbbé tenné a gondolkodást. Magyarország az Európai Unió gazdaságának nagyon kis része, mégis hajlamosak vagyunk mindent forintban mérni.

Az euróval eltűnne a forintkamat, az euró–forint árfolyam és a kettő közötti kamatkülönbség. Könnyebb lenne összehasonlítani például egy budapesti és egy bécsi ingatlant, vagy a magyar fizetéseket az európaiakkal.

A befektetési stratégiánk lényegét ugyanakkor ez nem változtatná meg. Most is alulértékelt befektetéseket keresünk, és euróban is ugyanezt tennénk. Inkább az ügyfelek fejében tisztulna le, hogy mi számít jó hozamnak és mihez kell mérni a teljesítményt.

A portfóliókezelésnél akkor nem azzal kezdődik a beszélgetés, hogy melyik alap hozhatja a legtöbbet?

Jávorka Imre: Nem. Az ügyféllel nem konkrét alapokról vagy részvényekről beszélünk, hanem időtávról, kockázati szintről, családi és vagyoni helyzetről, illetve az ezekhez kapcsolódó célokról. Ezekből alakul ki a stratégia, amelynek végrehajtását aztán ránk bízza.

Szabó Balázs: Ez fontos különbség a befektetési alap és a portfóliókezelés között. Egy alap konkrét termék, meghatározott stratégiával és kockázati szinttel. A portfóliókezelés ennél magasabb szinten működik. Mi azt döntjük el, milyen eszközökkel valósítsuk meg az ügyfél céljait. Lehetnek benne befektetési alapok, közvetlenül vásárolt részvények vagy kötvények is. Nem ez a lényeg, hanem a mandátum és a kockázati keret.

Az ügyfélszám is olyan gyorsan növekszik, mint a kezelt vagyon?

Jávorka Imre: A teljes befektetési piacon nő az ügyfélszám, de a private banking más történet. Nálunk jelenleg 160 millió forint a privát vagyonkezelés belépési limitje. Ugyanakkor 2022-ben elindítottuk az online vagyonkezelést is, amely limit nélkül elérhető.

A private banking ügyfélszáma országosan nem feltétlenül növekszik dinamikusan, ehhez alapvetően a megtakarítások és a gazdaság növekedésére lenne szükség.

A forint mostantól euró, ha hiszünk a csatlakozásban

Szabó Balázs: A limitek változása miatt ezt nehéz pontosan mérni. Ha minden szolgáltató megemeli a private banking belépési küszöbét, attól papíron csökkenhet az ügyfélszám anélkül, hogy az emberek szegényebbek lennének.

A HOLD viszont ezen a viszonylag stabil piacon is jelentősen növekedett. Három-négy évvel ezelőtt körülbelül 600 család volt az ügyfelünk, most már több mint ezer.

Kérdés: Milyen piacokat keresnek ma a magyar befektetők? Még mindig Amerika dominál?

Szabó Balázs: Világszerte nagyon erős az amerikai eszközök dominanciája. Az S&P 500 elmúlt tizenöt éves teljesítménye elképesztő volt, és szinte minden nagy technológiai történet Amerikához kapcsolódott.

A vagyonos magyar befektetőknél ugyanakkor szerintem nagyobb Európa súlya, mint amit például az MSCI World alapján várnánk. Mi is sokszor fundamentális alapon gondolkodunk: olyan vállalatokat keresünk, amelyeket jól értünk, és amelyekért a profitjukhoz képest nem kell túl sokat fizetni.

A fiatalabb, online kereskedő réteg egészen más. Ők nagyon Amerika-túlsúlyosak, és gyakran azokat a cégeket vásárolják, amelyekkel a közösségi médiában találkoznak. Tesla, AI-részvények, háborús részvények – az aktuális narratívák nagyon erősen befolyásolják őket.

Az AI-boom áthelyezheti a befektetői fókuszt Ázsiába?

Szabó Balázs: Azt nem tudjuk megmondani, hogy hosszabb távon az amerikai vagy a kínai AI-modellek lesznek-e sikeresebbek. Ami most érdekes, hogy a hardvergyártók kerültek a figyelem középpontjába.

Korábban jellemzően a szoftvercégek voltak a sztárok, most olyan vállalatok kerültek előtérbe, mint a Micron, az SK Hynix vagy a Samsung. A chipgyártásban Tajvan és Dél-Korea kulcsszereplő.

Ebből azonban nem következik, hogy tíz év múlva is ugyanezek lesznek a nyertesek. Most hiány van bizonyos termékekből, de idővel megjelenhetnek versenytársak, és maga a technológia is változhat. Lehet, hogy a jövő AI-modelljeinek például jóval kisebb hardverigényük lesz.

A forint elmúlt időszakban látott erősödése mennyire változtatja meg a befektetői gondolkodást?

Jávorka Imre: Magyarországon most valóban szemüveget kell cserélni. Évtizedeken keresztül egy gyengülő devizához szoktunk hozzá. Ha viszont reális gazdaságpolitikai céllá válik az euró bevezetése, elképzelhető egy stabilabb forintárfolyam magasabb forintkamattal – egyfajta magasabb kamatozású, kvázi euró.

A vagyonos ügyfelek megtakarításainak jelentős része ugyanakkor már most is devizában van. Hosszú időn keresztül az euró- és dollárkitettség a biztonság szinonimája volt.

Szabó Balázs: Szerintem nagyon fontos különválasztani a rövid távú devizakereskedést a hosszú távú kockázatkezeléstől. Én személyesen például 50 százalék forintot és 50 százalék eurót tartok, és nem számolgatom naponta, hogy az euróm éppen mennyit ér forintban.

Ha az euróban tartott vagyont később Európában akarom elkölteni – például ingatlanra vagy a gyerekem taníttatására –, akkor euróban kell mérnem a teljesítményét. Az euróinflációt vagy például a bécsi ingatlanárak emelkedését kell megvernie, nem a forintot.

Ha egy évre veszek eurót azért, hogy később visszaváltsam forintra, akkor trade-et kötök. Ha öt-tíz évre tartom kockázatkezelési céllal, az egészen más.

De ha most az a valószínűbb forgatókönyv, hogy a forint stabil marad, miközben magasabb kamatot fizet, nem lenne logikus mindent forintban tartani?

Szabó Balázs: Papíron igen. Csakhogy ezt nem tudhatjuk biztosan. Jöhet gazdasági válság, politikai fordulat, megváltozhat az eurócsatlakozás esélye vagy az energiahelyzet. A devizadiverzifikáció éppen azért van, mert nem tudjuk biztosan, melyik forgatókönyv következik be.

Ezért maradtam az 50 százalék forint, 50 százalék euró felosztásnál akkor is, amikor egészen mást gondolok az euró–forint egy-két éves kilátásairól. Ez számomra kockázatkezelés.

Az emberek sokszor összekeverik, hogy miért vettek egy devizát. Hosszú távú megtakarításként? Rövid távú trade-ként? Vagy egyszerűen azért, mert féltek? Ha ezt nem választjuk szét, könnyű minden árfolyammozgás után újragondolni a stratégiát.

Ha ennyire hosszú távban gondolkodnak, egy rövid távú sokkra – például egy közel-keleti konfliktus miatt 20 százalékkal megugró olajárra – kell reagálnia a portfóliókezelőnek?

Szabó Balázs: Természetesen. A hosszú távú gondolkodás nem azt jelenti, hogy nem figyeljük a rövid távú mozgásokat. Sokszor éppen ezek adják meg a hosszú távú befektetések belépési vagy kilépési pontjait.

Ha például probléma van a Hormuzi-szorosnál és emelkedik az olajár, egy olajipari szolgáltató, például a Valaris árfolyama emelkedhet. Ha úgy látjuk, hogy rövid távon túllőtt az árfolyam, akár eladhatunk belőle.

Egy energiaintenzív európai iparvállalatnál viszont ugyanez negatív hatás lehet. De abból, hogy például a Volkswagen árfolyama nagyot esett, még nem következik, hogy olcsó vagy jó befektetés lett. Mindig azt kell megérteni, mi okozta az esést, és mennyire tartós a probléma.

Milyen irányba fejlesztik a következő években a vagyonkezelési szolgáltatást?

Jávorka Imre: Egy dolog nem változik: az ügyfeleink hozamot és biztonságot akarnak. Ha van teljesítmény, az egyéb kérdések általában háttérbe szorulnak.

A digitalizációban ugyanakkor folyamatosan lépnünk kell. Hét-nyolc évvel ezelőtt negyedévente riportoltunk az ügyfeleknek, aztán áttértünk a havi riportokra, ma pedig applikáción keresztül naponta követhető a portfólió értéke.

Szabó Balázs: Ebben van egy érdekes ellentmondás. Mi közben azt próbáljuk elmagyarázni az ügyfeleknek, hogy nem érdemes naponta nézni a portfóliójukat. A napi néhány százalékos mozgásokból ugyanis nagyon könnyű rossz következtetéseket levonni.

Ha két hét alatt egy százalékot emelkedik a portfólió, abból nem következik, hogy évesítve fantasztikus hozam lesz. Ha pedig esik, abból sem következik, hogy azonnal cselekedni kell. A folyamatos információ könnyen döntési kényszert teremt.

Mégis meg kell mutatnunk naponta az értéket, mert ezt várja el a piac és az ügyfél. A digitalizáció tehát egyszerre előny és edukációs kihívás.

Jávorka Imre: Portfóliókezelőként ebből a szempontból könnyebb helyzetben vagyunk. Az ügyfél nem tud egy gombnyomással belenyúlni a befektetési stratégiába. Ha például csökkenteni akarja a kockázati kitettségét, az szerződésmódosítással és egy velünk folytatott beszélgetéssel jár.

A mi feladatunk éppen az, hogy levegyük az ügyfél válláról a napi befektetési döntések terhét. A technológia változhat, a szolgáltatás lényege azonban ugyanaz marad: megfelelő kockázat mellett hosszú távon jó teljesítményt elérni.