Friedrich Merz megítélése 2026 nyarára olyan szintre zuhant, amelyre a Német Szövetségi Köztársaság 1949-es megalakulása óta nem volt példa. A legfrissebb ARD-Deutschlandtrend felmérések szerint a választók elégedettségi mutatója mindössze 14-16 százalék körül mozog, ami még a sokat bántott Olaf Scholz vagy Angela Merkel legrosszabb napjait is alulmúlja. 

Ami azonban ennél is végzetesebb a kancellár számára, az a saját hátországának elvesztése. A Forsa intézet adatai rávilágítanak, hogy a történelemben először a Kereszténydemokrata Unió (CDU) törzsszavazóinak többsége is nyíltan elégedetlen saját pártelnök-kancellárjával. Manfred Güllner, a Forsa igazgatója kiemelte: a probléma nem a németek általános politikaellenességében gyökerezik, hanem kifejezetten Merz személyében, akiről a választók többsége végleg kimondta, hogy egyszerűen nem nőtt fel a feladathoz. 

Elhibázott reformok és a jóléti állam megnyirbálása

Merz kancellársága elején egy radikális „reformőszt” hirdetett, amellyel a strukturálisan megroggyant német gazdaságot kívánta gatyába rázni. A gyakorlatban azonban ezek a lépések vagy elakadtak a koalíciós vitákban, vagy brutális társadalmi ellenállásba ütköztek. 

• Merz azzal borzolta a kedélyeket, hogy kijelentette, a németeknek többet és keményebben kellene dolgozniuk, és nyíltan hadat üzent a részmunkaidős foglalkoztatásnak.
• A kancellár merev költségvetési doktrínája szerint Németország a jelenlegi formájában gazdaságilag már nem engedheti meg magának a jóléti államot. A nyugdíjrendszer átalakítása és a szociális juttatások tervezett megvágása azonnali dühöt váltott ki a lakosságból, miközben érdemi gazdasági fellendülést vagy az energiaárak csökkenését nem sikerült elérni. 

Diplomáciai katasztrófák

A belpolitikai tehetetlenséget ráadásul súlyos külpolitikai feszültségek is tetézik. Merz látványosan összekülönbözött Donald Trump amerikai elnökkel az iráni konfliktus és a védelmi kiadások kapcsán. A szópárbaj odáig fajult, hogy Washington bejelentette: ötezer amerikai katonát von ki Németországból, ami hatalmas presztízsveszteség és biztonsági kockázat Berlin számára. Emellett Merz merev, háborúpárti és Oroszország-ellenes retorikája a keleti tartományokban teljesen elidegenítette a választókat, közvetlenül az AfD karjaiba terelve őket. 

A CDU-n belül a pohár a 2026 augusztusi kormányátalakítással telt be. Merz a belső pozícióit akarta erősíteni, de az egyeztetés nélküli, diktatórikus személycserékkel rengeteg ellenséget szerzett saját frakciójában. A párton belül már nyílt titokként beszélik a „Kanzlertausch”, azaz a kancellárcsere forgatókönyvét.

Végjáték: a szeptemberi tartományi választások dönthetnek

A CDU belső ellenzéke egyelőre kivár, de a menetrendet már megírták. Németországban szeptemberben három sorsfordító tartományi választást tartanak (többek között Szász-Anhaltban és Mecklenburg–Elő-Pomerániában), ahol az előrejelzések szerint a 28 százalékon álló AfD tönkre fogja verni a Merz-féle, mindössze 21 százalékon mért CDU-t. A politikai elemzők egyetértenek abban, hogy a szeptember 20-i utolsó urnazárások után a CDU-n belüli feszültség nyílt lázadásba csap át.