Bár a köznyelv hullócsillagoknak nevezi őket, valójában apró porszemcsékről és kődarabokról van szó. A Perseidák egy üstökösről származnak, ami 133 évente kerüli meg a Napot, és hatalmas törmelékfelhőt hagy maga után az űrben. Lentebb egy animációt is megmutatunk, hogy mindenki el tudja képzelni, mi történik a Föld körül.

Amikor a bolygónk éves keringése során áthalad ezen a kozmikus felhőn, a porszemcsék elképesztő, óránkénti 214 ezer kilométeres sebességgel csapódnak a Föld légkörébe. A súrlódás miatt a másodperc törtrésze alatt felizzanak és elpárolognak 80-100 kilométeres magasságban – mi pedig ezt látjuk ragyogó fénycsíkként az égen. Hogy milyen színű a csík, azt a légkörben felhevült gázok határozzák meg. 

Bár a meteorraj már július közepe óta aktív, a Föld szerdáról csütörtökre virradó éjszaka halad át a porfelhő legsűrűbb magján. Az első meteorok már sötétedés után, 22 óra körül megjelennek, de a valódi csúcsidőszak szerda éjfél és csütörtök hajnali 4 óra között lesz. Ekkor óránként ideális esetben akár száz hullócsillagot is elcsíphetünk. Az idei év óriási szerencséje, hogy a Hold éppen vékony sarló fázisban lesz, így a fénye nem fogja elnyomni a halványabb meteorokat.

Ezeket nem biztos, hogy tudta a Perseidákról

• A Nemzetközi Űrállomás ilyenkor fokozott biztonsági üzemmódra vált. Bár a porszemcsék az űrhajósokra nem veszélyesek, a napelemtáblákat és az érzékeny műszereket megfordítják, hogy minimalizálják a becsapódás kockázatát.
• A Perseidák híresek az úgynevezett tűzgömbökről. Ezek olyan nagyobb kavicsméretű meteorok, amelyek a fénylő csík mellett valóságos robbanásszerű villanást produkálnak, és akár több másodpercig megmaradó füstcsíkot hagynak maguk után.
• Bár a meteorok látszólag a Perseus csillagkép irányából indulnak ki, valójában az égbolt bármelyik részén feltűnhetnek. 
• A hullócsillagokat nemcsak látni, hallani is lehet. A meteorok által ionizált légrétegek visszaverik a távoli rádióadók jeleit, így a rádióamatőrök ilyenkor különös, suhogó hangokat fognak be a frekvenciákon.

Mítoszok és legendák

A keresztény kultúrkörben a Perseidákat évszázadok óta Szent Lőrinc könnyeiként emlegetik. Lőrinc diakónust Kr. u. 258. augusztus 10-én a rómaiak máglyán (pontosabban egy izzó vasrostélyon) kínozták halálra. A legenda szerint a szent hősiesen tűrte a fájdalmat, az égből hulló izzó meteorok pedig a mennyekben érte hullatott könnyeit szimbolizálják, amelyek minden évben az évfordulója körül záporoznak a Földre.

Az ókori görög mitológiában a meteorraj szintén isteni eredetű. Úgy hitték, a hullócsillagok abból az aranyesőből származnak, amellyel Zeusz főisten termékenyítette meg Danaét, akitől később megszületett a görög hős, a csillagkép névadója: Perszeusz.

A meteorrajt tápláló üstökös egyébként nem egy veszélytelen égitest. A maga 26 kilométeres magátmérőjével ez a legnagyobb olyan objektum a Naprendszerben, amely rendszeresen keresztezi a Föld pályáját. Összehasonlításképpen: a dinoszauruszokat kipusztító aszteroida mindössze 10-15 kilométeres volt.

Útmutató a tökéletes élményhez

• A városi lámpák fénye mellett csak a legfényesebb meteorokat láthatjuk, ezért érdemes kimenni a legközelebbi rétre, dombtetőre vagy egy sötétebb parkba.
• A hullócsillagok gyorsak és az égbolt bármely részén feltűnhetnek. A távcső beszűkíti a látómezőt, ezért érdemes inkább szabad szemmel kémlelni az eget.
• Ha kiérünk a sötétbe, legalább 15-20 percig ne nézzünk fényforrás felé, mert ennyi idő kell az emberi szemnek, hogy átváltson az éjszakai látásra, és észrevegye a halványabb villanásokat is.
• Egy pokróc vagy egy dönthető kempingszék csodákra képes, egy termosz meleg tea és egy pulóver is jól jöhet, mert a hajnali órák augusztusban is hűvösek.