A bejelentés dióhéjban:

• Fenékküszöb a Duna medrében, a Paksi Atomerőmű és Dunaszentbenedek között. Két ütemben, először 35 ezer, majd további 110 ezer köbméter kőből. Az építés azonnal indul. Cél: a hűtőcsatornánál tartósan mínusz 90 centiméter fölött maradjon a vízszint, hogy az erőmű teljes kapacitáson mehessen.
• Két 80 méteres bárka készenlétben, átmeneti megoldásként, amíg a küszöb elkészül. Irányított elsüllyesztésükkel a kormány szerint azonnal 20 centit lehet emelni a vízszinten. Az első bárka még szerda este megérkezik Mohácsról.
• Költség: nagyságrendileg 6 milliárd forint. Ezzel szemben az erőmű teljes kiesését a kormány havi legalább 50 milliárd forintos költségvetési tehernek számolja.
• Kiemelt beruházás, ezért az engedélyezés a kivitelezéssel párhuzamosan zajlik. Napi 24 órás munkarend, száz kivezényelt katona, a koordinációt Kádár Pál tábornok, a Védelmi Igazgatási Hivatal vezetője végzi, a tervezésben a BME is részt vesz.
• Az indok: az előrejelzések szerint a Duna napokon belül ismét mínusz 140 centiméter alá süllyedhet, érdemi csapadék nem várható, a helyzet hónapokig elhúzódhat. A kormányfő szerint a paksi vízmérce 125 éves adatsora alapján a nyári vízszintek trendje tartósan csökken, és a folyamat 2010 óta gyorsult fel.

Energy Investment Forum 2026

Az energiaszektor csúcsvezetői egy helyen: stratégiai válaszok versenyképességről, beruházásokról, szabályozásról és az energetikai jövőjéről.

Információ és jelentkezés

Három probléma egyszerre, de csak az egyik fáj igazán

A Paksi Atomerőmű hűtésének három peremfeltétele van: a Duna vízállása, vízhozama és a folyó hőmérséklete. Bár a melegedésével és a vízhozamával is akadnak gondok, de jelenleg a legnagyobb probléma az, hogy nagyon alacsonyan áll a vízszint, emiatt nem jut kellő mennyiségű hűtővíz a szivattyúkba.

Egy atomerőmű – mint minden hőerőmű – nem tudja a fűtőanyagban lévő energia egészét árammá alakítani. A négy paksi reaktor együtt 6000 megawatt hőt termel, ebből 2000 megawatt lesz villamos energia. A maradék 4000 megawattnyi hőt valahová el kell vezetni. Pakson ezt a hőt a Duna viszi el. Az erőmű másodpercenként 100 köbméter vizet szív be a folyóból, átfuttatja a kondenzátorokon, majd körülbelül tíz fokkal melegebben visszaengedi.

Ez a hűtési mód, a „frissvizes hűtés" olcsó és hatékony, amíg a folyó is úgy akarja.

Az első és legnagyobb probléma: a vízállás

Érdemes az elején megjegyezni, hogy a Dunában most is bőven van annyi víz, amennyi az erőmű hűtéséhez kellene. A gond nem a vízhozam, hanem a vízállás. A szivattyúk szívócsonkjai egy adott szinthez vannak rögzítve: ha a vízfelszín ez alá süllyed, a szivattyúk működése ellehetetlenül - egyszerű példával élve olyan ez, mint amikor a szívószál kilóg a pohárból.

A most bejelentett paksi mentőcsomag pont ezt kívánja kezelni:

• A két bárka elsüllyesztése (szükség esetén). A logika egyszerű: keresztbe fordítod és elsüllyeszted őket, részben elrekesztik a medret, a víz feltorlódik előttük, és fölöttük átbukva magasabban lesz így. Magyar Péter szerint ezzel a lépéssel azonnal 20 centimétert lehet emelni a vízálláson Paksnál. Ha a kritikus mínusz 134 centimétert vesszük alapul - ahol már le kell kapcsolni az összes reaktort - akkor ez elég ahhoz, hogy az augusztus eleji kicentizett helyzet ne álljon elő újból, és ne millimétereken múljon az erőmű leállítása. Hozzá kell tenni, hogy ez mindneképp egy csak végső esetben alkalamzott megoldás lehet, hiszen egy elsüllyesztett hajótest körül erős örvénylés és kimosódás indul, a test elmozdulhat, hajózási akadályt jelent, tehát rengeteg problémával is jár.
• A másik bejelentett lépés, a fenékküszöb ezzel szemben egy normál körülmények között is használt megoldás. Lényegében egy víz alatti "kőgát" a mederben: nem zárja el a folyót, a víz átbukik rajta, de a fölötte lévő szakaszon megemeli a vízszintet. Nagyon hasonló megoldás, mint a bárkák elsüllyesztése, csak sokkal jobban tervezhető a valódi hatás. A miniszterelnök szerint ez akár egy métert is emelhet a vízálláson, ami már igen jelentős hatást tudna elérni helyben.

És most a rossz hír: a második probléma, a vízhőmérséklet

Van egy másik korlát, amiről a bejelentés egy szót sem ejtett, pedig júniusban egyedül ez vitt el hatszáz megawattot Paks teljesítményéből – akkor, amikor a vízállással még semmi baj nem volt.

Ez a hőmérséklet. A magyar szabályozás szerint az erőmű melegvíz-kibocsátási pontjától 500 méterrel lejjebb a Duna hőmérséklete nem érheti el a 30 Celsius-fokot. Ennek egyszerű ökológiai oka van: a meleg víz kevesebb oldott oxigént tart meg, és bizonyos szint fölött a halak és a folyó élővilága issza meg ennek a levét. Ha a mérés 29,5 fok fölé megy, az erőművet elkezdik visszaterhelni – tizedfokonként 80 megawattal.

Júniusban ez három lépésben összesen 613 megawattot jelentett. És még ez sem volt elég a korlát tartásához, hiszen külön miniszteri felmentést kellett adni ezen szabály alól.

Most jön a lényeg: a fenékküszöb ezen az egyenleten semmit nem változtat.

Nem hoz több vizet a Dunába – a folyó hozama pontosan ugyanannyi marad, csak magasabban áll. Nem csökkenti az erőmű által leadott 4000 megawattnyi hőt. Nem hűti le a fenti szakaszról érkező vizet.

Sőt, lehet egy mellékhatása is, amit - a krízishelyzet után, vagy még folyamatában - érdemes lenne modellel megvizsgálni. A küszöb fölötti szakasz mélyebb és lassabb lesz. A lassabban áramló, duzzasztott víz több időt tölt a napon, és rosszabbul keveredik. Ha a melegvíz-kifolyó ebbe a duzzasztott szakaszba esik, akkor a hígulás pont ott romlik, ahol a hivatalos mérőszelvény van. Vagyis ad absurdum elképzelhető egy olyan helyzet jövő nyáron, amikor a küszöb már kész, a vízszint rendben van, és Paks mégsem tud teljes teljesítményen menni, mert 34 fokos kánikula van és a Duna 28 fokos.

Akkor most hosszú távú megoldás vagy sem?

A mostani helyzetre talán igen, de a nagyobb kép ettől nem változik. A Duna medre folyamatosan mélyül. Az erőmű tíz kilométeres körzetében kutatói számítások szerint körülbelül 80 centit süllyedt az elmúlt évtizedekben. Ennek fő oka, hogy a Duna felső szakaszán lévő osztrák és szlovák vízlépcsők visszatartják azt a kavicsot és hordalékot, amit a folyó korábban lehozott és amivel „feltöltötte" a medrét. Utánpótlás híján a "Duna magát vájja ki", ami kicsiben csak pár centi évente, de évszázados léptékben méteres nagyságrend.

Ez a folyamat a küszöb megépülése után sem áll meg - sőt: egy fenékküszöb alatt a kimélyülés jellemzően felgyorsul, fölötte pedig hordalék rakódik le. A vízépítésben ez ismert csapda – az egyik küszöb gyakran magával hozza a következő igényét.

Tehát a most megépített küszöböt folyamatosan figyelni, karbantartani, esetleg utánaépíteni kell.

A legnagyobb szakmai kockázat viszont az ütem. Az engedélyezés a kivitelezéssel párhuzamosan fut. Normál esetben egy ilyen építmény paramétereit, az alvízi kimosódás elleni kőterítés méretét, vagy éppen az árvízi visszaduzzasztást részletes áramlástani modell dönti el. Az az állítás, hogy „árvíz idején ez semmilyen veszélyt nem jelent majd", nem magától értetődő: egy elárasztott küszöb mindig okoz valamekkora duzzasztást. Lehet, hogy elhanyagolható, de ezt mindenképpen érdemes modellezni (az is elképzelhető, hogy ilyen szakértői tanulmányok korábbról már rendelkezésére állnak a kormányzatnál).

Mi lehet a végső megoldás?

Két irány van, és a szakmai vita lényegében erről szól:

a folyót igazítsuk az erőműhöz, vagy az erőművet a folyóhoz?

Az erőmű oldalán két beavatkozás lehet napirenden:

• Az egyik lépés a szivattyúk szívócsonkjainak mélyebbre helyezése lehet. A biztonsági hűtést - tehát a leállított állapotban lévő reaktorok maradékhőjének elszállítását célzó rendszert - már elkezdték átalakítani, a tervek megvannak, így néhány éven belül a mostani előírásnál (-144 cm) alacsonyabb vízszint mellett is garantált lenne a biztonságos üzemeltetés. Azonban ez nem oldja meg termelés problémáját, hiszen előbb említet projekt a normál működéshez szükséges 8 turbinát nem érinti.
• A másik a részleges/teljes áttervezés. Elméletben át lehetne állni - részben vagy egészben - nedves hűtőtornyos technológiára, amelyet sok atomerőműnél egyébként is alkalmaznak. A technológiától függően az erőmű ezzel a megoldással nagyságrendekkel kevesebb vizet venne ki a folyóból. A legnagyobb kérdés itt a megtérülés lehet: üzemidő-hosszabbítás esetén is legfeljebb a 2050-es évekig működhet a Paksi Atomerőmű jelenlegi tudásunk alapján. Márpedig egy hűtőtorony kialakítása, valamint az erőművön belül ehhez szükséges átalakítások jelentős összegbe kerülnének - erősen megkérdőjelezve annak megtérülését. Persze a paksi nukleáris termelés nem csak üzlet, hanem ellátásbiztonsági kérdés is. Emiatt akkor is indokolt lehet ezt a beruházást elvégezni, ha egyébként üzletileg nem éri meg.

A különbség döntő: a mélyebb vízkivétel a vízszintproblémát oldja meg, a hűtőtorony mindkettőt. Mert a hűtőtorony a maradékhőt a levegőbe adja le, nem a folyóba – onnantól a Duna hőmérséklete kevésbé korlátoz.

Címlapkép forrása: Andrea Carrubba/Anadolu Agency via Getty Images