Tóth Vera a Facebookon egy terjedelmes posztban vette védelmébe Tóth Gabit, mivel újfent komoly kritikák alá került az elmúlt napokban. Az énekesnő felidézte, hogy húga néhány nappal ezelőtt egy AC/DC-dalt énekelt (ezzel alighanem a néhány nappal ezelőtti tápiószecsői fellépésére utalt), ám a technikai feltételek rosszak voltak, és torz hang szűrődött át a felvételeken. Tóth Vera szerint ez gyakran előfordul, ami egy teljesen más képet ad a művészről. 

Az énekesnő úgy véli, Tóth Gabi tehetsége vitathatatlan, ugyanakkor minden platformon azt látja, hogy testvére vezekel, és mérhetetlen gyűlöletet kap az emberektől. Kiemelte, tudja, hogy húga mit tett, milyen ügyek mellé állt be, és milyen politikai véleményt hangoztatott. Hozzátette, a testvéri szeretet sem vakítja el, nem is akarja felmenteni, hiszen számolnia kell a reakciókkal.

„Aki főz valamit, annak bizonyos értelemben, valóban meg is kell ennie azt. Ezzel egyetértek. De meddig? Hol van a határ? Hol van az a pont, ahol még képesek vagyunk azt mondani, »rendben, nem értek egyet veled, haragszom rád, felháborít, amit képviselsz, számonkérem rajtad, de attól még nem akarlak emberileg megsemmisíteni«” – fogalmazott. 

Nem a kijelentésre kerül a hangsúly

Tóth Vera úgy véli, testvérével szemben már régen át lett lépve ez a fajta vörös vonal. Hangsúlyozta, évek óta figyeli, hogy egy-egy közéleti töltetű kijelentés után nem a gondolatairól van szó, hanem 

• a testéről,
• az arcáról,
• a nyelvtudásáról,
• a hajáról,
• a hangjáról,
• az anyai képességeiről,
• az értelmi szintjéről,
• az iskoláiról,
• a származásáról,
• a testi jegyeiről,
• a beszédstílusáról,
• a puszta létezéséről.

Tóth Vera rámutatott, Tóth Gabi már mindent megkapott, amivel egy embert a lehető legszemélyesebb módon lehet megszégyeníteni, akár a nyilvánosság előtt is. 

És egy ponton túl ennek már semmi köze a politikához, a megnyilvánulásaihoz, ebben biztos vagyok. Ez egy olyan mély, morális szintet, egy kollektív lelkiállapotot tükröz, ami talán még soha nem volt tapasztalható ebben az országban. Gabi most az egyik olyan szereplő, akire rá lehet tenni egy egész korszak indulatát, csalódását és dühét. Elöl van. Tudatosan oda is teszi magát, mert egy természetes szereplési vágy hajtja, ő is egy exhibicionista művész, akárcsak én, vagy a művészek úgy általában. Megosztó személyiség, aki éveken át nyíltan vállalt és szolgált egy politikai rendszert, amelyet ma már egyre többen elutasítanak. Sokat politizált, túlzóak voltak egyes megmozdulásai, voltak ellentmondásos véleménynyilvánításai és döntései. Erről lehet és kell is beszélni, fel kell dolgozni a társadalomnak mindent, amit látott, vagy a mai napig lát a médiában erről. A plakátkampányokat, a köztévé propagandagépezetét, a kereskedelmi televíziók néhány csatornáját, akik mindig a »rendszerbarát« művészeket tolták előre. A rengeteg hazugságot, melyeket a köz érdekeinek álcáztak, pedig sosem arról szóltak, hogy a magyar embereknek kényelmesebb élete legyen

– hangsúlyozta, majd több kérdést is megfogalmazott. „Mióta jelenti a politikai állásfoglalás azt, hogy valaki egyúttal lemond az emberi méltósághoz való jogáról? Miért nem lehet valakit úgy felelőssé tenni a döntéseiért, hogy közben nem semmisítjük meg emberileg?”

Meg kell tanulnunk az önreflexiónkat használni

Tóth Vera szerint erre úgy lehet reagálni, hogy „az előző kormány mennyi embert semmisített meg méltóságában?” Azt is helyénvalónak tartja, hogy az ember azt érzi, hogy „hadd legyen már jogom ahhoz, hogy bárkit, bárhogyan felelősségre vonhassak”. Ugyanakkor rámutatott, hogy ez már nemcsak testvéréről, hanem a magyar emberekről és a jelenlegi lelkiállapotunkról is szól. 

A szorongás mindig valamilyen testet ölt magának, sokszor épp Tóth Gabinak hívják. Lehet kritizálni őt. Lehet vitatkozni vele. Lehet nem szeretni. Lehet számonkérni a mondatait, a döntéseit, a következetlenségeit, akár a felelősséghárítását is. De a határt akkor is éreznünk kell, ha utáljuk őt, meg kell tanulnunk az önreflexiónkat használni, bármennyire is nehéz. Most gyógyulunk, és végre bebizonyíthatjuk, hogy képesek vagyunk gyógyítani, építeni a kollektív, lelki folyamatainkat

– nyomatékosította.

Tóth Vera a képmutatás jelensége mellett sem tud elmenni szó nélkül, hiszen szerinte talán azoknak is érdemes lenne egyszer belenézniük a tükörbe, akik ebben a szakmában, ugyanabban az időszakban, ugyanabból a rendszerből, ugyanúgy elfogadták azt, amit kaptak, és akik most hirtelen megvilágosodásban és átpártolásban vannak. Kiemelte, tisztában van azzal, hogy azt remélik, hogy majd az idő elfakítja tetteiket, majd csendben kihátrálnak. Mindezt pedig azok mögött teszik, akik egyedül viszik el a balhét. Kiemelte, őket sem mentesíti semmi sem ez alól, ám nem az lenne a helyes, ha ezen személyeket is máglyára pakolnánk. 

„Jobb lenne, ha végre nem lenne máglya, ha nem lennének olyan rendszerek, amelyek lojalitást vásárolnak, művészeket és közszereplőket használnak fel, majd amikor fordul a szél, vagy vége a választásoknak, a társadalomra hagyják az ítéletet és a megtorlást. Talán ideje lenne egy kicsit kevesebbet gyűlölni egymást” – hívta fel a figyelmet.

„Veled együtt lesz itt igazi rendszerváltás”

Tóth Vera az emberek felé is kiszólt. 

És igen, ez erős lesz, lehet nem fog tetszeni, de te is nagyon kellesz most, mert veled együtt lesz itt igazi rendszerváltás, és te sem mentesülsz semmilyen felelősséged alól, azért, mert a változásra ikszeltél. Ezzel nem tettél még meg mindent. Semmi nem mentesít senkit az alól a felelősség alól, amit a gyűlölete szövődményeként a közösségi médiában, vagy a levegőben hagy komment vagy bármilyen formában, akármelyik oldalon is áll, egyszerűen egy pillanat alatt a gyűlöletkeltő szintjére kerülhet, s ugyanazzá válik. Nem jó ez így. Nagyon fontos ebben is a változás útjára lépjünk. Senki nem végzi el helyetted a belső, személyre szabott munkát… Sem a kormány, sem egy politikus, senki nem fogja, és egy boszorkányégetéstől, egy kommenttől, egy gyűlöletbeszédtől, egyetlen elégtételtől sem leszel jobban érzelmileg hosszú távon. És igen, a bűnösöknek is jár esély, a tér arra, hogy belássanak hibákat, hogy meghallgassák, elfogadják őket, és bocsánatra leljenek. Hiszek az igazság erejében. A finomhangolódásban és a nyitottság lehetőségében. Hajrá, emberek! Tanuljunk, figyeljünk magunkra, merüljünk jobban magunkba, mert még bőven van min dolgozni. Hiszek bennünk, nagyon, nagyon!

– kerekítette le gondolatait. 

(Borítókép: Tóth Vera 2025. március 20-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)