Nagyon nehéz időszakon vagyok túl, de szerencsére sokkal jobban vagyok. Azt mondtam, szerencsére, és valóban, a betegségem legyőzésében és a gyógyulásomban nagyon nagy szükségem volt a szerencsére. Az egyik ilyen szerencsém például egy színházi estem volt: a Fergeteges látogatás című előadást a Honvédkórház nővérei és ápolási igazgatója is megnézték, nem ismertem őket, és akkor még nem tudtam, mekkora segítségemre lesznek majd ezek a csodálatos emberek

Heni ott maradt egyedül, hisz’ a két gyermeke, az unokáim akkor már nagyok voltak, élték a maguk életét. Ezért döntött úgy Henike, hogy elhagyja Olaszországot, ahol évtizedek óta élt a családjával, és hazaköltözik Magyarországra, hogy mellettem, a közelemben lehessen. Akkor még teljesen jól voltam, dolgoztam, nem szorultam segítségre, álmomban sem gondoltam, hogy egyszer majd minden megváltozik, beteg leszek, segítségre szorulok. A lányom itt lakik a közelemben, sőt, most együtt is lakunk, és őszintén megmondom: nélküle élni sem tudnék már! Vásárol, főz, és miután egy éve már nem vezetek, menni is nehezen tudok, gyenge vagyok, húsz kilót fogytam, elvesztettem a stabilitásomat, elestem az utcán, mindenben az ő segítségére szorulok. Ő pedig szó nélkül a segítségemre van. Hálás vagyok ezért neki, és nem tudom elégszer megköszönni