A készülő magyar alkotmányozási folyamat ellen érvel Facebook-bejegyzésében Orbán Balázs, Orbán Viktor egykori politikai igazgatója.

Az elmúlt hetek, hónapok nyilatkozataiból is látszik már, hogy a Radnai-féle színházi csapat, kiegészülve a kormányon belüli baloldali keménymaggal ugyanahhoz a nemzetközi alkotmányozási divathoz akar nyúlni, amelynek kudarcait már jól ismerjük

– kezdi bejegyzsését Orbán Balázs, aki írásában azt fejtegeti, hogy az elmúlt két évtizedben a progresszív alkotmányjogi gondolkodás meghatározó irányzatává vált az „inkluzív” vagy „részvételi” alkotmányozás, amelynek alapgondolata szerint az alkotmány ne kizárólag politikusok és alkotmányjogászok zárt tárgyalásain szülessen, hanem civilek, szakértők, kisebbségi csoportok és állampolgári fórumok bevonásával. Szerinte a probléma nem magával a társadalmi részvétellel van, hanem azzal, amikor ebből „önálló politikai legitimációt” próbálnak előállítani, és azt sugallják, hogy néhány száz vagy néhány ezer kiválasztott ember véleménye hitelesebben fejezi ki a társadalom akaratát, mint a választásokon létrejövő politikai képviselet.

A politikai igazgató három nemzetközi példát hoz. Izlandon a 2008-as pénzügyi összeomlás után indult „crowdsourced” alkotmányozás, amelyet a demokratikus innováció mintapéldájaként ünnepeltek, végül nem vezetett új alkotmányhoz, mert nem állt össze mögötte a politikai és intézményi konszenzus. Chilében a 2019-es társadalmi válság után zajlott, nemi paritásra és őslakos képviseletre épülő folyamat eredményét 2022-ben a választók 62 százaléka utasította el. Írországban pedig a sorsolással kiválasztott állampolgárokból álló gyűlés nyomán született két alkotmánymódosítási javaslatot 2024 márciusában 68, illetve 74 százalékos többséggel szavazták le.

Orbán Balázs szerint Chile „a részvételi alkotmányozás egyik alapvető paradoxonát” mutatta meg: egy folyamat lehet látványosan inkluzív, mégsem következik ebből, hogy a résztvevők a társadalom egészét reprezentálják – szerinte az ilyen önkéntes mechanizmusokban való részvétel erősen önszelektáló, bizonyos iskolázottságú és politikailag aktívabb csoportok felülreprezentáltak bennük. A bejegyzés a latin-amerikai példákat is felhozza: Venezuelában, Ecuadorban és Bolíviában szerinte az alkotmányozás „egy új társadalmi rend létrehozásának eszközévé vált”.

A politikus úgy véli, a magyar Alaptörvényben foglalt szabályok döntő többségével a társadalom többsége egyetért, és „nem akarja senki, hogy az alkotmány alakítsa progresszív irányba a társadalmat”. Szerinte a legfontosabb kérdés nem az, hány fórumot rendeznek vagy hány civilt hívnak meg, hanem az, hogy kik határozzák meg a folyamat kereteit, kik választják ki a résztvevőket, és „ki adott bárkinek felhatalmazást arra, hogy egy ilyen eljárás eredményét a magyar társadalom akarataként mutassa be”.

Az alkotmányozás nem show-műsor, Magyarország pedig nem kísérleti laboratórium. Kormányozni kéne végre s nem műsorozni, különben nagy bajba is kerülhetünk

– zárja bejegyzését.

(Borítókép: Orbán Balázs 2026. augusztus 12-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)