A Yale Egyetem kutatói – matematika, antropológia, nyelvészet és demográfia ötvözésével – modellezték, hogyan alakult a beszélt nyelvek száma az elmúlt 12 000 évben, az utolsó jégkorszak végétől számított holocén korszakban. Eredményeik alapján az időszámításunk előtti és utáni első évezred között az emberiség csúcspontra ért: abban a korszakban egyidejűleg akár több tízezer különböző nyelvet is beszélhettek a Földön.

A szókincs gyakorlatilag a múlt időkapszulája

„A nyelvek mély jelentéssel bírnak a közösségeik számára: tudást, emlékezetet és kulturális kötődéseket hordoznak” – mutat rá Claire Bowern, a Yale antropológus-nyelvész professzora, a Science folyóiratban megjelent tanulmány vezetője. „A tudomány számára a nyelvek felbecsülhetetlen mennyiségű információt őriznek a múltról: megmutatják, hol éltek az őseink, mit ettek, miről gondolkodtak. Egyfajta ablakot nyitnak az emberi elmére.”

A kutatók 171 ma is létező afrikai, dél-amerikai és délkelet-ázsiai vadászó-gyűjtögető társadalom adatait elemzve becsülték meg az etnolingvisztikai csoportok méretét. A jégkorszak végén, mintegy 12 000 évvel ezelőtt – még a földművelés és a letelepedett életmód előtt – a kis létszámú, nomád közösségek nagyjából 4500–6200 nyelvet beszéltek.

Ahogy a népesség gyarapodott és megjelent a mezőgazdaság, a letelepedett életmód tökéletes táptalajt biztosított a kisközösségi nyelvek virágzásához. Ez a folyamat vezetett az ókor és a korai középkor nyelvi aranykorához.

A birodalmak hosszú árnyéka és a nyelvek pusztulása

A nyelvi sokszínűség ezt követően drasztikus hanyatlásnak indult. Ennek fő oka a nyelvcserékben, a nagy ókori birodalmak terjeszkedésében és az európai gyarmatosításban keresendő.

Számtalan nyelv tűnt el nyomtalanul az évszázadok során: a sumer, a hettita, az akkád, az etruszk, az óegyiptomi és ókínai dialektusok, vagy éppen egyes afrikai csettintő nyelvek. Bowern szerint a nyelvek kihalásának két fő útja van: vagy elpusztítják a beszélőit, vagy a közösség kényszerből – illetve az asszimiláció hatására – áttér egy másik nyelvre.

A gyarmatosító hatalmak gyakran nyelvi imperializmust alkalmaztak, ahogyan az kiderül néhány történelmi példából:

• Anglia szisztematikusan elnyomta az ír nyelvet Írországban;
• Spanyolország és Portugália betiltotta az őslakos nyelveket Amerikában és Brazíliában;
• Franciaország a francia nyelvet tette kötelezővé afrikai gyarmatain;
• Japán pedig igyekezett a koreai nyelvet kiszorítani a Koreai-félszigeten.

Bár akadtak kivételek – az inka, a maja és az azték nyelv részben túlélte a spanyol elnyomást –, de az évszázados gyarmatosítás következményei ma is érezhető, hiszen a jelenleg beszélt nyelvek mintegy fele már így is veszélyeztetett.

A Föld népességének 90 százaléka a nyelvek mindössze 10 százalékát beszéli”

– mondta Bowern a Reutersnek adott nyilatkozatában.

Melyek ma a világ legnehezebb nyelvei?

Ha a történelem során megmaradt nyelveket nézzük, a nyelvészek és az FSI (Foreign Service Institute) elemzései alapján a tanulási nehézség nem abszolút fogalom, hiszen függ a tanuló anyanyelvétől is. Ugyanakkor léteznek olyan nyelvek, amelyek nyelvtani komplexitásuk, hangrendszerük vagy írásmódjuk miatt globálisan a legnehezebb kihívások közé tartoznak.

Az első ötben találjuk a mandarin kínait, a klasszikus arabot, a japánt, a magyart és a baszkot. A kínainál a legnagyobb kihívást a tónusok és az írásrendszer jelenti. Ezzel együtt egy-egy jelnek, szónak van négy különböző hangsúlya, amely megváltoztatja a szó jelentését és igazi kihívást a több ezer logogramma memorizálása jelenti.

A klasszikus arab, mint olyan, szinte nem is létezik. Létezik, de csak az állami TV-ben vagy rádióban a bemondók által beszélt tökéletes arab. A dialektusok országonként, de még azon belül régiónként is eltérhetnek és kínkeservessé teszik a nyelv megértését, pláne ha az ember klasszikus arabot beszélt csak. (Előbbieket saját példám alapján tudom megerősíteni.) Mindemellé még ott van a ragozási rendszer, a torokhangok és a jobbról balra írás.

A japán háromféle írásrendszert használ, ami már alapból szinte megugorhatatlan egy kezdő japánt tanuló számára. Van a kandzsi, a kínai karakterekkel, a hiragana és a katakana. Mindezt pedig beleágyazzák az elképesztően összetett udvariassági nyelvtanba, no meg hát az írásjelek.

Az agglutináló magyar, vagyis a ragozó szerkezet, szemlélettől függően 18-35 esetraggal rendelkezik, amin csak nehezít a magánhangzó-harmónia, így nem véletlen, hogy nyelvészek a magyart a legtöbb indoeurópai nyelvtől eltérő logikájú nyelvcsaládnak tartják.

Izolált nyelvként jelenik meg a listában a baszk. Ez Európa egyetlen ismert pre-indoeurópai nyelve. Le se merem írni, hogy ergatív nyelvtannal bír és szókészlete semmilyen más nyelvhez nem hasonlító.

A nyelvek eltűnése tehát nemcsak kommunikációs eszközök elvesztését jelenti, hanem az emberi gondolkodás és kultúra egy-egy egyedi kódrendszerének végleges megtűnését is.

(Borítókép: Közelképek a domborművekről és hieroglifákról  Medinet Habu-ban, III. Ramszesz ókori egyiptomi halotti templomában 2026. január 6-án. Fotó:  John Wreford / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)