A Budapesten előkerült Wehrmacht-motorkerékpár fotója körbejárja a világot: a "Times of India"-tól és a "Vietnam.VN"-től kezdve a brit piacokon, például a "Daily Mirror"-on és az amerikai platformokon, például a Yahoo Autos-on keresztül a média beszámol a látványos leletről.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum tájékoztatása szerint a visszaszerzett motorkerékpár egy DKW NZ 350-1.

Abban az időben a DKW NZ 250 és NZ 350 modelleket a motorosok különösen robusztusnak és megbízhatónak tartották. 1944-től a DKW ezért bemutatta az NZ 350-1-et, egy kifejezetten háborús használatra kifejlesztett változatot.

A magyar múzeum augusztus 2-án a Parlamenttel szembeni Batthyány téren találta vissza a gépet. A motor szinte teljesen ép. Mivel kiemeléskor vízzel és sárral telítve volt, több mint 200 kilogrammot nyomott. A gépet jelenleg a múzeum budapesti hangárjában tisztítják és konzerválják.

A DKW NZ 350-1 1944 és 1945 között készült, a háború végéig alig 12 000 darabot gyártottak belőle.

Az egyik legérdekesebb tulajdonság egy apró részlet, amelyet ma már könnyű figyelmen kívül hagyni: a hátsó vázon egyfajta „uszony” vagy sár- és hókaparó volt. Célja az volt, hogy megakadályozza, hogy a sár és a hó rátapadjon az abroncsra, majd behatoljon a lánchajtásba. Ez a módosítás nyilvánvalóan az orosz tél tapasztalataiból merített.

Szintén szembetűnő volt a szürkeöntvényből, magas grafittartalmú vasöntvény ötvözetből készült motorblokk. Ennek egyik oka a háborús alumíniumhiány volt. Az eddig megjelent információk alapján azonban még nem lehet a konkrét leletet a gyártás pontos napjára vagy hónapjára datálni.

A DKW, az NZ 350-1 gyártója

A DKW cég gyökerei Jørgen Skafte Rasmussen dán mérnökig nyúlnak vissza. 1907-ben először a szászországi Zschopauban alapított gép- és gőzgépészeti vállalkozást. A DKW márkanevet később találták ki, és eredetileg a „Dampfkraftwagen”-t (gőzzel hajtott autó) jelentette. 1922-ben Zschopauban gyártották az első DKW kétütemű motort. A következő években a cég Németország egyik vezető motorkerékpár-gyártójává nőtte ki magát.

1932-ben a DKW egyesült az Audival, a Horch-al és a Wandererrel, és megalakult az Auto Union AG. Az új csoporton belül a DKW zschopaui üzeme maradt a motorkerékpár- és motorgyártás központja.

Az 1930-as években a DKW egyre inkább részt vett Németország újrafegyverkezésében. Az NZ 350-est is nagy számban gyártották a Wehrmacht számára.

A zschopaui üzem jelentőségét a termelés is tükrözi: már 1934-ben legördült a gyártósorról a 350.000. DKW motorkerékpár, majd 1939-ben az 500.000. következett. A második világháború kitörésével a polgári motorkerékpár-gyártás folyamatosan visszaszorult, és a gyártási igények egyre inkább a katonai szükségletek felé tolódnak el.

ADKW NZ 350-1A mostani Dunából visszanyert a háború e késői szakaszából származik.

A második világháború vége után a DKW zschopaui üzemét a szovjet megszálló csapatok felszámolták. A gépeket és berendezéseket a Szovjetunióba szállították. A zschopaui DKW mérnökeit is Izsevszkbe vitték, hogy segítsenek az ottani motorkerékpár-gyártás újjáépítésében. Az NZ 350 története ezzel még nem ért véget: 1946-tól a Szovjetunióban gyártották az IZh-350-et, amely típus műszakilag nagyrészt a DKW NZ 350-re épült. 1951-ig több mint 127 000 darab készült.

A napokban a Wehrmacht motorkerékpár mellett az eredeti felszerelés részeit is megtalálták a kiszáradt Duna medrében, köztük benzinkannát, Y-szíjat és bajonettbékát.

Az Y-szíj vállon hordott bőrheveder volt, amelyet elöl és hátul további hevederek kapcsoltak össze. Arra használták, hogy felszerelést rögzítsenek a testhez, például kenyérzsákot, lőszertasakokat vagy kantint. Az „Y” név a vállpántok által alkotott formából származik.

A bajonettbéka a bajonett tartója, amely az övre vagy más felszerelésre van rögzítve. A bajonettet akkor hordják benne, ha nincs a puskához rögzítve.

A motorkerékpár alatt két német katona holttestét fedezték fel. Teljesen érintetlen személyazonosító címkéik most több mint 80 év után először fényt deríthetnek arra, hogy kik ők és mi történt velük. Találtak egy úgynevezett „Kuban” ujjvédőt is.

Ez a jelvény arra utalhat, hogy korábbi viselőjét korábban a kaukázusi Kuban hídfőjénél telepítették.

Jelenleg azt feltételezik, hogy a két férfi maradványai a motorkerékpár vezetőjének és utasának maradványai. Van azonban egy lehetséges alternatív magyarázat: a Magyar Hadtörténeti Intézet(forrás németül) (magyar forrás)úgy véli, hogy ezt a helyet az ostrom vége után keletkezett háborús törmelék és szemét gödöreként használták. Nyilvánvalóan egyebek mellett lőszert és felszerelési tárgyakat dobtak oda.

A leletek tehát önmagukban még nem teszik lehetővé annak végleges következtetését, hogy a két férfi halálakor a DKW-n tartózkodott.