KultúraSzerző: euronews 2026. 08. 12. 8 percnyi olvasás
Egy Wehrmacht-motorkerékpár került elő a Dunából, két német katona maradványaival és személyazonosító címkéivel. Az egyik valószínűleg a Waffen-SS-ben szolgált; csontjaik korát és aknára utaló jeleket vizsgálnak.
Több mint nyolc évtizeden át két német katona halotti maradványai hevertek a Duna iszapjában. Csak a budapesti Duna kivételesen alacsony vízállása hozta újra napvilágra a történetüket.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Mindkét férfinál teljesen sértetlen német személyazonossági korongot találtak. Ez szokatlanul jó esélyt kínál arra, hogy több mint 80 év múlva azonosítsák őket.
A felfedezés szorosan kapcsolódik egy rendkívül jó állapotú DKW NZ 350-1 motorhoz, amelyet augusztus elején találtak a budai Duna-parton.
A motor alatt vagy közvetlenül mellette bukkantak az emberi maradványokra a Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai. Kohlrusz Gábor, a Volksbund munkatársa a két férfi csontjait hozta elő a szabaddá vált mederből.
Kohlrusz évek óta dolgozik Magyarországon, mint a Volksbund újratemetési szakembere. Feladatai közé tartozik a német háborús halottak felkutatása, visszaszerzése és dokumentálása, valamint személyes tárgyak és személyazonosító lemezek biztosítása. Történészekkel és helyi partnerekkel együtt segít feltárni, kik voltak az elesettek, és rávilágít a régóta megoldatlan háborús sorsokra.
Ekkor a második világháborúban elesett német katonák személyazonossági korongjait kettévágták: az egyik fele a halottnál maradt, a másikat a Wehrmacht berlini információs irodájába küldték, lehetővé téve a halálesetek rögzítését és a hozzátartozók értesítését.
Mivel a két dunai férfi személyazonossági korongjának mindkét fele még megvolt, ez arra utal, hogy családjuk valószínűleg hiába várta a hivatalos értesítést.
A személyazonossági korongok mellett egy jegygyűrűt és egy kubai ujjvédőt is találtak. Ha a jelvényt minden kétséget kizáróan a két halott egyikére lehet rendelni, az fontos támpontot adhat katonai pályafutásához. A kubai pajzsot azok a német katonák kapták, akik 1943-ban a Szovjetunió déli részén, a Kubai hídfőnél szolgáltak. Az év szeptemberében hozták létre.
Ha bebizonyosodik, hogy a két katona közül az egyik viselte a pajzsot, az arra utalna, hogy évekkel halála előtt már bevetésre került a keleti fronton.
Arne Schrader, a háborús sírok és a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője tudja, milyen nehéz lehet egy ilyen tulajdonítás. Számos vizsgálatra van szükség annak megállapítására, hogy a két személyazonossági korong valóban a megtalált holttestekhez tartozik-e. Az eredeti hordozók nevét viszonylag gyorsan meg lehet állapítani, de ez önmagában még korántsem tisztázza kilétüket.
A folyamat a csontok részletes vizsgálatával kezdődik. Az egyes csontok hossza önmagában adhat támpontokat az elhunyt magasságához. Ahol lehetséges, különféle csontokat használnak – például az alsó és a felső lábszárat. Az egyes leletek fokozatosan olyan képpé épülnek fel, amely összevethető az identitáslemezek lehetséges hordozóiról ismert adatokkal.
A katonák életkorának meghatározására különféle anatómiai mutatók állnak rendelkezésre, amelyek segítségével nagy valószínűséggel felmérhető, hogy egy csont 20 év alatti, 20 és 25 év közötti, vagy idősebb, 40 év feletti emberé volt-e.
Hogy hány éves volt a két katona, még nem tudni. A csontok antropológiai elemzése többek között a csontok, epifízisek és bölcsességfogak felhasználásával kíván tájékoztatást adni hozzávetőleges korukról.
"Itt többek között a keresztcsont és a hosszú csontokon lévő epifízisek értékelhetők, és a bölcsességfogak is információval szolgálhatnak" - magyarázza Arne Schrader. "A fogtömések is utalhatnak az eredetre: az amalgámmal tömött fogak azt jelzik, hogy egy halott valószínűleg Nyugat-Európából érkezett."
A most a Dunán talált személyazonossági korongok egyike egy Wehrmacht katonáé, a másik a Waffen-SS egyik tagjáé.
Azt azonban még meg kell állapítani, hogy a megfelelő korongok valóban a két előkerült holttesthez tartoznak-e. A Volksbund esetleges ideiglenes azonosítását ezután hivatalosan meg kell erősítenie a Szövetségi Levéltárnak.
A háború során körülbelül 900 000 ember szolgált a Waffen-SS-ben. Voltak köztük elkötelezett nemzetiszocialisták és külföldi önkéntesek, de – különösen a háború vége felé – sorkötelesek és kiskorúak is. A Waffen-SS számos háborús bűnért volt felelős, és részt vett a holokausztban; 1946-ban a nürnbergi háborús bűnök perében bűnszervezetté nyilvánították.
A felfedezés helye egy olyan területen feküdt, ahol gázolajjal keveredve halmozódott fel a kikötői iszap. Ezek a különleges körülmények láthatóan hozzájárultak ahhoz, hogy a motorkerékpár mindkét része és az azonosító lemezek kivételesen jó állapotban maradjanak meg.
A Volksbund most össze tudja hasonlítani a lemezeken található információkat katonai nyilvántartásokkal, eltűnt személyek jelentéseivel és saját "Gräbersuche Online" adatbázisával, amely jelenleg körülbelül 5,4 millió rekordot tartalmaz.
A jelenlegi ismeretek szerint a motor egy DKW NZ 350-1 volt, amelyet Szászországban gyártottak. Ezt a modellt 1944-től kifejezetten háborús használatra fejlesztették ki.
Önmagában az a tény, hogy a motort a két halottal együtt találták meg, önmagában nem bizonyítja, hogy a katonák utaztak volna rajta.
Több forgatókönyv is elképzelhető: a két férfi maga is ülhetett a motoron, az egyik sofőrként, a másik utasaként működött. Ugyanígy lehetséges, hogy a DKW egy egységhez tartozott, míg a két katona más kontextusból érkezett. Az is elképzelhető, hogy a motor csak a férfiak halála után jutott el a lelethelyre. A gép a harcok során kerülhetett a Dunába, vagy később szándékosan elsüllyesztették.
A helyreállítási munkálatok során a bombaelhárító szolgálatot kellett hívni, mert egyéb felszerelések mellett Tellermine 35-ösök is előkerültek – a második világháborús német páncéltörő aknák.
A Magyar Hadtörténeti Intézet(forrás németül) (magyar forrás)lehetségesnek tartja, hogy a felfedezés helyszíne az ostrom befejezése után kialakult háborús és szemétlerakó lehet. Egyelőre nem lehet határozottan megmondani, hogy a talált tárgyakat szándékosan ártalmatlanították-e ezen a helyen, és milyen körülmények között.
Történelmi távlatból hihetőnek tűnik a Budapestért folytatott harcokkal való kapcsolat.
A budapesti csata 1944. október végétől/november elejétől 1945. február 13-ig tartott, és a második világháború utolsó szakaszának egyik legvéresebb és katonailag legádázabb csatája volt Magyarországon. Budapestet német és magyar egységek védték a szovjet Vörös Hadsereg és a román csapatok ellen. Miután 1944. december végén bekerítették a várost, a csata elhúzódó ostrommá fajult, és 1945. február 13-án Budapestet a szovjet csapatok elfoglalták.
A harcok rendkívül brutálisak voltak, és mindkét oldalon számos emberéletet követeltek.
A Budapesttől nyugatra fekvő budaörsi mai német-magyar haditemető a legnagyobb magyarországi német és magyar háborús halottak lelőhelye. Főleg a Budapesten és a Dunától keletre eső területeken elesettek végső nyughelye. A Volksbund szerint most 16 630 halottat helyeztek örök nyugalomra Budaörsön.
Hogy a két dunai ember valóban meghalt-e a budapesti csata során, azt csak a jövő fogja megmondani. Az már biztos, hogy maradványaikat a budaörsi haditemetőben temették el.
A felfedezés rávilágít arra, hogy a múltnak milyen sok nyoma rejtőzik még ma is Európa folyóiban. A Duna nemcsak a háború idején volt fontos közlekedési és közlekedési útvonal.
A Volksbund kifejezetten arra számít, hogy a jelenlegi alacsony vízállás miatt a feltörekvő hajóroncsokból további háborús halottak is előkerülhetnek.
A budapesti lelet tehát nem lehet az utolsó a maga nemében.
Napi